Mint minden évben, a kínai politikai vezetés idén is az Országos Népi Gyűlés éves ülésszakán hirdette ki a gazdasági növekedési célt. Mostanában a pekingi tervek már nem annyira bombasztikusak, mint egy-két évtizede, de az idei 5,5 százalékos GDP-növekedési cél még az elmúlt évekhez képest is szerénynek tűnik.
Ilyen alacsony rátát a kínai kormány utoljára 1991-ben tűzött ki, és a Kína-szakértők nagy része szerint valószínűleg még ezt sem lehet elérni. A kommunista vezetés bizonyára minden követ megmozgat, hogy a növekedési cél teljesüljön, de a kínai gazdaságot több olyan kockázat is fenyegeti, melyek együttes hatása csökkentheti a növekedési tempót.
Az elemzők körében a legnagyobb aggodalmat a koronavírus egyre gyorsuló terjedése okozza. Kína sokáig sikeresen követte a zéró stratégiát, de úgy tűnik, az omikron variáns túl fertőző ennek fenntartásához. Egyelőre a kínai kormány nem adta fel a harcot, de ez egyre több régióban drasztikus lezárásokat jelent. Például a 26 milliós Sanghajban is: a helyi vezetés nyolcnapos szigorú lezárást rendelt el. Előbb négy napra a város egyik felét zárják le, majd négy napra a másik felét. Ez több fontos gyár leállását jelenti, és az egész pénzügyi negyed is zárva lesz négy napig. Számítások szerint Sanghaj leállása a kínai gazdasági növekedést akár fél százalékponttal is lassíthatja, és a negatív hatások a globális ellátási láncokon keresztül az egész világon megjelennek.
Ha ez még nem okozna elég fejtörést a kínai vezetésnek, számolnia kell az orosz–ukrán háború hatásaival is. Az Országos Népi Gyűlés és a Kínai Nép Politikai Tanácsadó Konferencia március eleji ülésein ugyan feltűnően kerülték a témát, de az Ukrajnában zajló háború Kínát is érzékenyen érinti. Mezőgazdasági terményeket és energiahordozókat egyaránt nagy mennyiségben importál az ország, és ezek világpiaci árának növekedése természetesen sújtja, de a legnagyobb kockázat mégsem ez számára. Kínának rendkívül óvatosan kell lavíroznia Oroszország és a Nyugat között, hiszen míg előbbi fontos geopolitikai partnere, az utóbbi viszont a kínai termékek fő felvevőpiaca és a csúcstechnológiák szállítója. Ha Kína segít Oroszországnak kijátszani a nyugati szövetségesek gazdasági szankcióit, akkor azt kockáztatja, hogy neki is hasonló szankciókkal kell szembenéznie. Ahogy azt a Huawei esete is világosan megmutatta, az amerikai technológiák elvesztését a kínai gazdaság csak nagy veszteségek árán tudná feldolgozni.
Összességében a kínai politikai vezetésnek nagy ellenszélben kellene elérnie a kitűzött növekedési célt. Az orosz–ukrán háború hatásai már egyre több országban jelentkeznek, és a globális fogyasztás visszaesése csökkenti a kínai termékek eladását is. A belső fogyasztás várható gyengélkedése mellett a kínai gazdaság növekedését újfent állami befektetésekkel kell majd fenntartani. Ez a modell viszont egyre növekvő adóssághalomhoz vezet, ám a kínai vezetésnek nincs más használható alternatívája. A dinamikus fejlődés fenntartása ugyanis a Kínai Kommunista Párt legitimitásának egyik alappillére, ezért a növekedési célokat bármi áron el kell érnie. Még akkor is, ha ez a világgazdaságban uralkodó állapotok miatt lehetetlennek tűnik. Az a furcsa helyzet, hogy a kínai vezetés sikere valahol mindannyiunk érdeke is, a több sebből vérző világgazdaságnak minden növekedési forrásra szüksége van.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
