Ami miatt tollat ragadtam, az az, hogy még az állítólag konzervatív Katolikus Egyházban is akadt több nő, aki egyetértett a cikk mondandójával. Nőelnyomásnak titulálták a zárt Facebook csoportjukban (Katolikus Közéleti Vitakör) a cikket vitató kommentek tartalmát.
Sokmindent megértek, de amikor az merül fel, hogy egy terhek alatt álló nő ne is AKARJON segíteni a párjának, aki szintén terhek alatt áll, akkor azért felmerül bennem: minek nekem nő? Tényleg: mindent meg tudok oldani magam. A szexet is a pornóval. Nem arról értekeztek, sem a cikkben, sem sehol az általam olvasott facebook posztoló politikusnő, vagy a kommentelők, (sajnos zárt csoport, nem tudom idecitálni a mondandójukat) hogy megtennénk, boldogan, de nem bírjuk, mert túl sok a feladat, hanem, hogy nem is akarjuk megtenni.
Minek a nő? Plusz tehernek? Mikor fog a gyerek mögé bújni, hogy annyira sok a dolga, hogy a kicsi miatt már nem jut idő apára?
Évtizedek óta olvasok ilyen és hasonló cikkeket, látok reklámot, nézek sorozatot és filmet. Elképesztő mértékben magamra hagyottnak élem meg, mint férfi magamat. A katolikus kommentelő nők ráigazoltak: teljesen jól érzem, még hívő körökben is fontosabb nekik az ego mint a férj szolgálata.
Örülök, hogy anyámmal élek és incel vagyok.
Teljesen komolyan mondom ezt.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
