„A jó ember nézetem szerint az, aki a legtöbb esetben meg tud birkózni a kísértéssel, hogy mások kárára tartsa fenn az önbecsülését” (Bánki György).
Egy tanulmány – Wright, P. (2020): Gynocentrism as a narcissistic pathology. New male studies: an international journal 9 (1): 24–49. – a nőközpontú gondolkodásmódot és magatartást hasonlítja össze a narcisztikus személyiségzavarral sújtott személyek mintáival.
A cikkíró szerint a nőközpontúság olyan gyakorlat, mely a nők szükségleteit, igényeit és vágyait a férfiaké elé helyezi. Olyan erkölcsi rend szerint működik, mely a nők veleszületett erényeit és sebezhetőségét, illetve a férfiak veleszületett fogyatékosságait hangsúlyozza. S a különbségekkel indokolja, miért tekinti fontosabbnak a nők aggodalmait és kilátásait a férfiakénál.
Az említett erkölcsi rend intézményesül a társadalmi hagyományokban, a törvényekben és értelmezésükben, az alkotmányban, valamint a hivatalos gépezetben, a joggyakorlatban, és ez rendszerszintű hátrányos megkülönböztetést eredményez a férfiakkal szemben.
A nőközpontúság személyközi kapcsolatokban is megnyilvánul. A férfiaktól azt várják, hogy legyenek szolgálatkészek, tanúsítsanak megkülönböztetett figyelmet a nők szükségletei, igényei és vágyai iránt.
Önimádat és nőközpontúság
Az önimádat – mondja a szerző – ez esetben a nőközpontúságban kifejeződő jelenség, amely a nemi hovatartozástól és a helyzettől függ, és így a „szituációs narcizmus” egyik formájának minősül.
[A „helyzet szülte” önimádat a közélet számos területén tapasztalható. Példaként említhetjük a hatalomtól megrészegült politikust és az ellenőrizhetetlen feltételezéseihez körömszakadtig ragaszkodó tudóst. Az önimádó megingathatatlanul hiszi, hogy e világon egyetlen igazság létezik, nevezetesen az övé. Nem lehet meggyőzni érvekkel és bizonyítékokkal. Nem ismeri az észszerű megalkuvást; a legcsekélyebb engedményre sem hajlandó. Mi több, a viták, a kétségek még táplálják is kóros meggyőződését. Egyszerűen nem vesz tudomást a tényekről. A valóságot illeszti meggyőződéséhez, és nem fordítva.]
Az önimádó viselkedést ez esetben valamilyen kiváltságos helyzet, illetve a hatalom megtapasztalása váltja ki. A tünetek a narcisztikus személyiségzavar esetében felsoroltakhoz hasonlók (lásd a táblázatot). Ez esetben az adott helyzet erősíti fel az érintett egyén narcisztikus hajlamait, személyiségvonásait.
A narcisztikus személyiségzavar ismérveinek (Diagnostic and statistical manual of mental disorders, DSM–5) összehasonlítása a nőközpontú viselkedés ismérveivel
Az önimádó a nagyzásosság látszatát nem képes saját erőforrásaira támaszkodva fenntartani. Önbecsülésének táplálásához, a magáról alkotott nagyszerű kép megőrzéséhez „narcisztikus ellátásra” (csodálatra, figyelemre, mások fölött aratott „győzelmekre” stb.) van szüksége.
Gondolkodásmódját, ítélőképességét, érzelmi és erkölcsi színvonalát tekintve nemigen különbözik a kisgyermektől. Számára mások becsülete, érzései, igényei, jogai, szükségletei stb. nemigen léteznek. Meg kell kapnia, amit akar. Nyomban és azonnal. Különben úrrá lesz rajta a rettegés. Hogy tudniillik ellátás, gondozás, védelem nélkül marad.
Az önimádók társaikat eszközként, erőforrásként, szolgáltatóként kezelik. Erőszakoskodással és követelőzéssel, a kapcsolat megszakításával fenyegetve stb. kényszerítik őket engedelmességre.
Hasonlóképpen viselkednek a szélsőségesen nőközpontú elvekhez ragaszkodó nők. Kapcsolataik központjában saját igényeik és szükségleteik állnak, a férfiaktól pedig elvárják a feltétlen engedelmességet: vessék alá magukat az úrnőik irányításának, szeszélyeinek, tűrjék a méltánytalan bánásmódot és a többi. Ha a jeles hölgyeket figyelmen kívül hagyják vagy megtagadják „jogos igényeiket”, elvesztik az irányítást, fenyegeti önbecsülésüket a leértékelődés, csalódásuknak gúnyolódás, gyalázkodás, indulatkitörés, megtorlás stb. formájában adhatnak hangot. A pokol dühe semmi az önbecsülésében sértett nőéhez képest.
A férfiak szerepe a nőközpontúság előmozdításában
A tanulmány szerzője rámutat, hogy a férfiak szolgálatkész viselkedése megkönnyíti a nők számára, hogy különösebb erőfeszítés nélkül jussanak erőforrásokhoz, s erősíti felsőbbrendűségükkel és feljogosítottságukkal kapcsolatos hiedelmeiket.
Mindezeken felül az előzékenység a nők különleges helyzetének hangsúlyozásával „törvényerőre emeli” a kapcsolatok nőközpontú szemléletét, valamint a férfiak felelősségét a nők ellátásában és gondozásában. A mindennapi gyakorlatban olyan szokásokat és előírásokat rögzít, mint például a számlák kiegyenlítését az első találkozón, vagy, hogy a férfiaknak saját céljaikat, jólétüket feláldozva gondoskodniuk kell a nőkről. S hogy a jeles hölgyeknek nem kell viszonozniuk a férfiak által biztosított előnyöket.
A férfiak azzal, hogy – vágyaiktól hajtva – önként veszik nyakukba a hámot, szájukba a zablát, maguk is felelősek a nőközpontúság kialakulásában. S felelősek abban is, hogy apaként elkényeztetik leányaikat.
Férfitársaink egyike-másika alkalmazkodik a nőközpontú világhoz. Lemondanak álmaikról és érzelmi szükségleteikről, és elfogadják a nők által rájuk osztott szerepet. S szolgalelkű magatartásukat például úgy magyarázzák, ésszerűsítik, hogy „a nőközpontúság bele van kódolva az emberi viselkedésbe, tehát ez a természet rendje”.
A nőközpontúságot intézményi szinten is fenntartják. A férfi politikusok például különböző kedvezményeket ígérve igyekeznek megnyerni maguknak a női szavazókat. A férfi bírák pedig nem egyszer bizonyítják lovagiasságukat azzal, hogy enyhítik a női elkövetőkre kiszabott büntetéseket.
[A mondottak megerősítenek hitemben, miszerint elsősorban saját érzéseink és szükségleteink (pl. a függőségi igény), illetve a magunkról kialakított kedvező kép fenntartásának igénye tesz minket kiszolgáltatottá. Mondhatnám így is, Hamlet monológjából ferdítve: Ekképp Természet Ősanyánk belőlünk mind bolondot csinál. („De csöndesen! A szép Ophelia jő.”)]
Zárszó
A nőközpontú szemlélet a férfiaktól elvárja, hogy talapzatra állítsák a nőket, és szolgálatkész viselkedést tanúsítsanak velük szemben. A nőknek pedig „vállalniuk kell” a biológiai és erkölcsi felsőbbrendűséget, mely feljogosítja őket a kivételes bánásmódra. E szerepek pedig a lovagi irodalom, illetve a regényes szerelem hagyományaiban gyökereznek.
A nőközpontúság célja, hogy a lehető legtöbb előjogot biztosítsa a nők számára ellátásukat, igényeiket, kényelmüket, szükségleteiket, védelmüket, továbbá hatalmukat és önbecsülésüket illetően. Minden ettől eltérő megoldást kudarcnak, a szabályok megsértésének tekint.
Olvasmányok
Bánki, Gy. (2016): A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról. [Budapest.]
Engyel, M. (2019): Nárcizmus és jóllét – a nárcisztikus működésmód költségei. Magyar Pszichológiai Szemle 74 (3/8): 391–406.
Twenge, J. M. and Campbell, W. K. (2009): The Narcissism Epidemic. Living in the Age of Entitlement. New York, London, Toronto, Sydney.
Ádám László írása
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
