Ez a modell 10 évvel ezelőtt új autókategóriát hívott életre: vele ismertük meg a „crossover” fogalmát. Külalakjával pedig valósággal robbantott, és az avantgárd formákat keresők egyik kedvencévé vált.
Jelenleg már a 2. generációja fut az utakon, amelyet a változatlanul ütős formán túl a márka minden korábbi modelljét túlszárnyaló műszaki fejlettség jellemez. Erről egyhetes tesztünk alapján mi is meggyőződhettünk.
„Kevésbé bohókás, sokkal inkább egy büszke kiállású hipszter” – írja egy magyarországi kollégám az autóról, és nagyjából igaza van. Még akkor is, ha az alapforma tulajdonképpen nem változott: ahhoz tényleg bűn lett volna hozzányúlni.
Az átszabott maszk viszont – az elődénél sokkal nagyobb króm U betűvel, a felső „buboréklámpát” felváltó keskeny menetfényekkel és a változatlanul kör alakú, de háromosztatúvá vált fő fényszóróval – bohókásból tényleg pengeélessé változtatta az összképet. S bár hátul ennek picit a fordítottja történt (a bumeráng alakú lámpákat teljesen normálisak váltották fel), a látvány még mindig kellően dinamikus maradt.
Pláne, hogy az ötödik ajtón egy markáns perem jelent meg a korábbi domborulat helyett. Ja, nehogy elfelejtsük: a Juke a generációváltással meg is nőtt, méghozzá számottevően: hosszban 7, tengelytávban 10,5 centiméterrel!
Kezdjük a fenti számok hozadékával: hátul most összehasonlíthatatlanul nagyobb élettér várja az utasokat, mint az elődben.
Mi több, a koffer is 68 literrel tágasabbá vált! Magyarán: az új Juke, minden extravaganciájával együtt most már egy HASZNÁLHATÓ autó is egyben. Különlegességét egyébként belül is megőrizte, lásd pl. a hangulatvilágítós váltókonzolt.
A műszerfal középső részén a mesterien megformált légbeömlők a legmutatósabbak, az egész blokk pedig maga a tökéletes szimmetria. A háromküllős, alul csapott volán is szép látvány, a műszaki előrelépés pedig természetesen a fejlett vezetéstámogató rendszerek (fáradtságfigyelő, holttérfigyelő, ráfutásgátló, sávtartó automata, dugóasszisztens stb.) elérhetőséget jelenti.
A tesztelt második leggazdagabb Tekna szinten ezek kivétel nélkül standard holmik, beleértve a korábbról ismert 360 fokos kamerarendszert is; a komplex telefontámogatás (Apple Car Play, Google Android Auto) pedig már alacsonyabb szinten is jár. Tesztautónk opciós holmijai közül pedig a 8 hangszórós BOSE hifi és a fűthető elülső szélvédőt/üléseket, valamint LED ködfényszórókat tartalmazó ún. téli csomag érdemel említést.
Ha fentebb előrelépésről beszéltünk, motorkínálat terén sajnos pont az ellenkezőjét kell elkönyvelnünk. Míg ugyanis az 1. generációs Juke 4 motort is kínált, az utód mindössze egyet. Legalábbis a teszt írásának időpontjában, tehát nem sokkal az autó bevezetése után. Ez a motor pediglen a Daimler polcáról származó egyliteres, háromhengeres turbós benzinaggregát. Nyomatékban-teljesítményben szinte pontosan annyit tud, mint a korábbi, Renault-féle 1,2 DIG-T, de takarékosabb és környezetkímélőbb.
Teljes erőpotenciálját rövid ideig tartó túltöltéssel hozza, de nyomatéka normál üzemben is viszonylag széles sávban használható. Tesztautónkban hétfokozatú duplakuplungos automata váltóval működött együtt, átlagos komfortérzettel. A hárompozíciós rezsimválasztó viszont tényleg azt nyújtotta, amit egy ilyen kütyünek nyújtania kell: az autó világosan elkülöníthető működését az egyes menetmódokban (Normal, Eco, Sport). Ami pedig a fogyasztást illeti, a teszt során némileg áthágtam a WLTP-tartományt, de ez valószínűleg annak a néhány határszemlének tudható be, amelyeket az autó corossover-jellegére való tekintettel megengedtem magamnak…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
