A kelet-ukrajnai konfliktus 2014 elején robbant ki, a legintenzívebb harcok 2014-2015-ben zajlottak, az ENSZ adatai szerint 13 ezer feletti a halálos áldozatok száma, jelenleg alacsony intenzitású összecsapásokról beszélhetünk. Hétfőn, három év után újra egy asztalhoz ült a normandiai négyek nevet viselő formátum, azaz Ukrajna, Oroszország, Németország és Franciaország vezetője. Vlagyimir Putyin és Volodimir Zelenszkij négyszemközt is tárgyaltak. A Külügyi és Külgazdasági Intézetben Bendarzsevszkij Anton, Ilyash György és Ackermann Sándor, a térség szakértői értékelték a találkozót, Németh Ferenc kutató moderálása mellett.
Ackermann Sándor azzal kezdte, hogy régóta várt találkozó zajlott a normandiai négyek között hétfőn, mert a felek ebben a formátumban már három éve nem ültek asztalhoz. Ackermann szerint 2019-ben akár mérföldkőhöz is érhet a konfliktus.
A legkomolyabb változást a helyzetben Ukrajna új vezetője jelenti, Volodimir Zelenszkijt áprilisban választották meg, már a kampányban is az egyik fő üzenete volt, hogy megoldást hoz a konfliktusra. Az látszik, hogy lassan halad vele, mert már fél éve ő az elnök, de csak mostanra jutott el oda, hogy ez a találkozó egyáltalán létrejöhessen.
Ackermann szerint megközelítés kérdése az értékelés, de már önmagában az is siker, hogy újra tárgyaltak a felek.
A rendezéssel kapcsolatban az a legfontosabb fejlemény, hogy év végéig még sor kerülhet fogolycserékre, a fegyveres harcokat illetően viszont nem kaptunk megnyugtató válaszokat. Zelenszkij és Putyin is mérsékelten pozitívan értékelte a találkozót, ez egy kiindulópont lehet a dialógus folytatásához. Ezt mutatja az is, hogy már most megegyeztek: a normandiaiak négy hónap múlva újra találkoznak.
Zelenszkij és Putyin eddig nem találkoztak, de most egy kétoldalú egyeztetést is lebonyolítottak. Erre azért is volt szükség, mert év végén lejárt a gázszerződés Oroszország és Ukrajna között, ami Magyarországot is érinti.
Bendarzsevszkij Anton ismertette, hogy milyen sajtóreakciókat olvashattunk:
A szakértő szerint a találkozó inkább Putyin javát szolgálta, az orosz elnök kedvező nemzetközi helyzetben érkezett Párizsba:
Ilyash György szerint értelmezés kérdése, hogy ki a találkozó nyertese. Azzal egyetért, hogy könnyebb helyzetben volt Putyin, mert nem igazán volt veszíteni valója, miközben Zelenszkij otthon is bizalmatlansággal szembesülhetett, számára ez a találkozó kockázatosabb volt.
Ilyash szerint, ha a teljes képet nézzük, azt láthatjuk, hogy Oroszország is érdekelt az előrelépésben. Macron nyíltam kimondta, de a németek részéről is vannak arra vonatkozó jelek, hogy új alapokra kellene helyezni az orosz kapcsolatokat. Ezt segíthette volna az, ha a végül elértnél nagyobb eredményeket tudnak felmutatni Putyinék a párizsi esemény után.
Ilyash szerint Putyin nem használta ki azt a kockázatot, amit Zelenszkij a találkozóval vállalt. Zelenszkijt Ukrajnában előzetesen azzal támadták, hogy a béke érdekében elfogadhatatlan kedvezményeket tehet Oroszországnak, az ukrán elnöknek az volt az érdeke, hogy bemutassa: szó sincs erről.
Ezt viszont az oroszok meg tudták volna fúrni azzal, ha Putyin kedvezőbb hangnemben, szívélyesebb gesztusokkal közelít felé, de nem ezt tette, tulajdonképpen még kezet sem fogtak. Zelenszkijnek az, hogy Putyin pozitívan értékeli kettejük négyszemközti találkozóját, hazai szinten nem jelent sok jót.
Azért így is érezhető volt némi feszültségnövelés az orosz elnök részéről, amikor Kelet-Ukrajnával kapcsolatban Srebrenicát kezdte emlegetni példaként. Ilyash szerint a párbeszéd lehetősége számára nyitva az ajtó, ezt mutatja a fogolycsere és a Kercsi-szorosnál történt incidensben elfogott hajók visszaszolgáltatása.
Ackermann kifejtette, hogy Ukrajnában megosztó ez a téma, az ugyan egyértelműen topprioritás bármelyik ukrán elnök számára, hogy lezárják a fegyveres konfliktust, de az már például megosztotta a közvéleményt, hogy Zelenszkij Putyinnal fog találkozni. Az egyik oldal narratívája szerint ezzel az oroszok emberévé válik, a másik szerint meg gyáva lenne, ha nem ülne asztalhoz az orosz elnökkel.
A Steinmeier-formula is komoly vitát váltott ki az országban. Frank-Walter Steinmeier még külügyminiszterként vázolta, hogy a szakadár területeken nemzetközi (EBESZ) felügyelettel választást kellene tartani és ezután különleges státuszt adni a régiónak. Az ukránok abban gondolkodnak, hogy addig nem lehet megszervezni a választást, amíg nem az ukrán állam ellenőrzi a területet, beleértve az orosz-ukrán határszakaszt is, de erre az opcióra egyelőre nem mutatkoznak túl nyitottnak az oroszok.
A minszki megállapodás egyik problémás pontja szintén a határkérdés, ha szeparatista fegyveres csoportok árnyékában kellene voksolni, nem biztos, hogy ukrán érzelmű politikusok komolyabb kampányt mernének folytatni a térségben. A panelbeszélgetésen szó volt arról is, hogy a minszki egyezményt az ellentmondások miatt meglehetősen nehéz betartani.
A nemzetközi szereplőkre kitérve érdekes látni, hogy Macron itt is igyekszik vezető szerepre törni, míg a németeknél jelenleg nem láthatunk olyan erős ambíciókat ebbe az irányba. Angela Merkel szinte teljesen passzív volt ezeken a tárgyalásokon, bár a normandiai formátum az ő diplomáciai öröksége, de a párizsi találkozón már egy leköszönő politikus képét mutatta, inkább egyfajta mediátor résztvevőként, aktív szerep helyett.
Egyes vélemények szerint Washington és London hiányzik a négyesből, de az oroszok vélhetően nem támogatnák az amerikaiak beleszólását az ügybe, Nagy-Britanniának pedig a belső gondjaival kell megküzdenie ebben az időszakban.
Lesz gáz?
Ilyash György szerint felemás a helyzet a december 31-én lejáró gázszerződést illetően, a Reuters arról írt, hogy a megállapodás alapgondolata megszületett, a részletek kidolgozás alatt lehetnek, de az ukrán Naftogaz vezetője leszögezte, hogy nincs egyezség.
A kutató azt is kifejtette, hogy vannak olyanok elemzések, melyek szerint, ha csak stagnál Európa energiaigénye, akkor is szükség lesz az ukrán tranzitra. Az Északi-Áramlat 2 és a Török Áramlat sem pótolhatja ezt a vezetéket.
Közben a Gazprom és a Naftogaz között komoly konfliktus van, az ukrán cég nemzetközi bírósági eljárásokkal bizonyos értelemben sarokba is szorította az oroszokat, akik próbálnak arcvesztés nélkül kijönni a szituációból. A kutató szerint lesz megállapodás a felek között, az orosz gazdasági racionalitás is ezt igényli.
Utóbbi véleménnyel Bendarzsevszkij Anton is egyetértett, de hozzátette, hogy az egyezség szerinte inkább ukrán, mintsem orosz érdek és itt is Moszkva kezében vannak az aduk. Ukrajnának a gáztranzitból évente 3 milliárd dolláros bevétele van, a másik, hogy a saját ellátásukat is biztosítani kell. Szerinte, ha az Északi- és Török Áramlat teljes kapacitáson kezd üzemelni, akkor már több gáz szállítására lesznek alkalmasak ezek a vezetékek, mint közvetlenül a megnyitásuk után.
Ezért is ajánlhatott a Gazprom egy évre szóló szerződést az ukránoknak, utána már jobbak lehetnek az orosz alkupozíciók. Emellett azt is kérik a Nafogaztól, hogy vonják vissza a bírósági kereseteket, de kapnak 25 százalék kedvezményt az árból. Az ukránok ebbe nem mentek bele, a Naftogaz egy kétmilliárd eurós pert már megnyert, egy ennél nagyobb összegű eljárás folyamatban van, valamint 10 éves szerződésben gondolkodnak, tehát az álláspontok egyelőre messze vannak egymástól.
A Krím szóba sem került
A nyilvános beszámolók szerint a Krím annektálása nem került szóba a normandiai négyek párizsi találkozóján. Az ezzel kapcsolatos szankciók nem kényszerítik térdre Oroszországot és a kelet-ukrajnai konfliktust sem ezekkel fogják megoldani – hangzott el a panelbeszélgetésen.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
