Mi a Hamász? Milyen a gázai társadalom? Miért történt az október 7-i terrorcselekmény? Nagyinterjúnkban többek között erről kérdeztük a térség szakértő kutatóját, Sayfo Omart, aki szerint a konjunktúra idején Európát nem annyira érdekelte a Közel-Kelet, ma pedig már a világgazdaság Ázsiába való eltolódása miatt lehet kisebb a térség jelentősége. Beszéltünk a felerősödött migráció okairól és arról is, hogy a terror és a humanitárius katasztrófa nyomán mekkora veszélyben van az öreg kontinens és Közép-Európa.
Milyen állapotban találta a háború a Gázai övezetben élő palesztin társadalmat?
Gázában évek óta romlik a helyzet. 2005-ben vonult ki innen az izraeli hadsereg, egy évvel később nyerte meg a Hamász a választásokat. Akkor még a gázai közvélemény reménykedett abban, hogy a Hamász szakít a Palesztin Felszabadítási Szervezet, illetve a Fatah hatalompolitikájával, kevésbé lesz korrupt és javulni fog a gazdaság is. Ez a várakozás azonban nem jött be, hiszen a Hamász rossz pozícióból indult: Mivel számos ország terrorszervezetnek tartja, a külkapcsolatai és lehetőségei kezdetektől korlátozottak voltak. Közben a gazdaság is lelassult, miután Izrael falat épített köré, hogy védje magát a támadásoktól, Egyiptom pedig lezárta a határait, hiszen a Hamász a számára sok gondot okozó Muszlim Testvérek palesztin ága.
Tizennyolc év alatt miért nem sikerült a konszolidáció?
Nőtt a lakosság száma, miközben egyre csökkennek a Gázába érkező források, emiatt pedig növekszik a belső társadalmi elégedetlenség. A Hamász a belső elégedetlenség hangjait a nagy külső ellenség elleni harccal próbálta elcsitítani, arra hivatkozva, hogy nekik igazából ez a harc a prioritásuk, aki pedig ezzel szembeszáll, az áruló. A Hamász olyan terrorállamot hozott létre, amelynek a fő ellensége valójában nem Izrael, vagy nemcsak Izrael, hanem a saját, elégedetlen polgárai is.
Egy-egy súlyosabb terrormerénylet esetén sokszor mondják nyugati és izraeli vezetők, hogy most aztán elég, felszámolják, elpusztítják. De mekkora ennek a realitása? A Hamász jóval többnek tűnik egy nagy terrorcsoportnál, mélyen átszövi Gáza életét.
Igen, ez egy hibrid szervezet. Egészségügyi szolgáltatást nyújt, oktatást kínál a fiataloknak, emellett munkaadó is, hasonlóan egyébként a libanoni Hezbollahhoz. Ezekben a társadalmakban egyébként működik a kölcsönösség, ami azt jelenti, hogy például az orvos, aki meggyógyítja az asztalos gyerekét, de az asztalos nem tudja kifizetni, akkor az asztalos hálából megcsinál neki egy ajtót, vagy mondjuk annak az ajtaját, akihez irányítja az orvos.
Szívességbank?
Igen, és kölcsönösség, mint egy régi európai faluban. A Hamász ennek az egésznek ad egy ideológiai ernyőt, és gyakorlatilag a szívességeket szétosztja. De konfliktushelyzetekben is dönt. Ez a fajta hatalomgyakorlás az egész Közel-Keletre jellemző, vagyis nem feltétlenül az európai értelemben vett állami szervekhez mennek igazságért az emberek, hanem informális autoritáshoz, ami lehet egy helyi nagykereskedő, vagy milíciavezér. Tehát a Hamász ilyen funkcióval is bír.
Akkor igazából nincs jó megoldás?
Nincs. Gondoljunk csak arra, hogy a Hamász most számos ok mellett azért ugrott ebbe a terrorhullámba, mert komoly jelek voltak arra, hogy egyik fő gazdasági, politikai és katonai támogatója, Irán az Iszlám Dzsihádot kezdte preferálni, amiről azt kell tudni, hogy egy hozzávetőleg Hamászhoz hasonló iszlamista, palesztin nacionalista ideológiát valló szervezet, azzal a különbséggel, hogy az ő vállukat nem nyomja a kormányzás terhe.
Voltaképpen miért történt a nagyszabású október 7-i terrortámadás? Az izraeli–szaúdi megállapodás megtorpedózásán kívül mi játszott még szerepet?
Az Iszlám Dzsihád, mint konkurencia felértékelődése mellett a másik tényező a belső társadalmi elégedetlenség. Amíg egyébként az izraeli ellencsapások miatt olyan képek jelennek meg a közösségi médiában, hogy nők és gyerekek halnak meg Gázában, addig Szaúd-Arábiának nehéz lesz vállalnia a közeledést, de egyébként ebben nem lennék nagyon pesszimista.
Ugyanis a palesztin ügy az elmúlt évtizedekben már teher volt sok arab ország számára. Azt látták, hogy a palesztinoknak inkompetens, vagy legalábbis a békére, megegyezésre képtelen vezetőik vannak.
Miért ennyire féloldalas az arab államok palesztinokhoz való hozzáállása?
Kezdjük ott, hogy Európából nézve az arab az arab, a muszlim az muszlim. Belülről ez máshogy néz ki, hiszen a gyarmati birodalmak felbomlása óta zajlik a nemzetépítés, így most már van olyan, hogy valaki jordán, vagy libanoni vagy szaúd-arábiai. De abból, hogy azonos nyelvet beszélnek, még nem feltétlenül következik a szolidaritás. Gemal Abdel-Nasszer elnök Egyiptomban az ötvenes-hatvanas években a pánarab forradalom meghirdetésével tette arab üggyé a palesztinok sorsát. Ennek alapján hirdették, hogy nekik kötelességük megvédeni az arab testvéreiket.
Az arab nacionalizmus viszont 1967-ben megbukott a harmadik arab-izraeli háborúval.
Igen, de a hatnapos háborút követően különböző rezsimek, mint Irak, Líbia, Szíria továbbra is fontosnak tartották a palesztin ügyet, meg a pánarab eszmét, de másként. A társadalmakon uralkodó kisebbségi csoportok a pánarab identitással rejtették el a maguk kisebbségi létét és legitimálták a hatalmukat.
Hová fajulhat az a humanitárius katasztrófa, ami most bontakozik ki a Gázai övezetben? Merre mehetnek ezek az emberek?
Látszik, hogy Izrael nem a polgárokat akarja kiirtani, hanem a Hamász tagjaira vadászik. Ezért kijelöltek egy biztonságos zónát Gáza déli részén. Ha a helyzet eszkalálódik, akár Egyiptom is kinyithatja a rafahi átkelőt, bár ehhez nem nagyon fűlik a foga Kairónak.
Az Európába tartó illegális migrációt hogyan befolyásolhatja a gázaiak sorsa?
Valószínűleg nem fognak Európába eljutni, még ha akarnának sem, mert tegyük fel, Izrael átengedi őket, akkor merre tovább? Lezárt határok fogadják őket, különösen Libanonnál vagy Szíriánál, nincs átjárás Törökország felé. Szárazföldön nehezen elképzelhető ez. Egyiptom irányába már egyébként régóta zajlik az elszivárgás Gázából, de Egyiptom eleget tesz az Európai Uniónak tett vállalásának, és védi a partjait. Tőlük így nem nagyon indulnak embercsempész hajók.
Feltűnő, hogy az Egyesült Államokon és Oroszországon kívül van három nagy játékos az egész történetben, akik közvetlenül nem annyira látszanak, de mégis erőteljesen benne vannak a folyamatokban: Egyiptom, Törökország és Irán. Hogyan látja az ő szerepüket?
Törökország és Egyiptom közvetítő szerepe eléggé egyértelmű. Irán esetében ez nem cél, mivel számára jó, hogy a Hamász terrortámadása meg tudta akadályozni Szaúd-Arábia és Izrael közeledését.
Törökország részéről látjuk, hogy a 2002 óta kormányzó, mérsékelt iszlamistának tekinthető AK Párt a kezdetektől vállalta a palesztin ügy képviseletét, de mindig csak annyira, amennyire éppen az egyéb érdekei ezt diktálták.
Egyiptomnak sem hiányzik talán a válság, ugyanis éppen ők azok, akik részleges blokád alatt tartják a Gázai övezetet a Sínai-félsziget irányából.
Abszolút! Egyiptomban azt láthattuk az elmúlt években, hogy megtörtént a Muszlim Testvériség kivéreztetése. Velük a Hamász jó kapcsolatokat ápolt. Az egyiptomi kormányzatnak a Gázai övezet probléma, konfliktus a határainál.
Egyetért-e azzal, hogy vannak olyan konfliktusok vagy problémák, amelyeknek egyszerűen nincs megoldásuk? A palesztin–izraeli erőszakspirál ilyen?
Attól függ, hogy mit értünk megoldás alatt. Európai értelemben vett megoldás aligha van, menedzselni és befagyasztani viszont lehet egy konfliktust.
Megoldás alatt értsük azt, hogy nem ölnek meg ártatlan nőket, gyerekeket és magatehetetlen időseket semmilyen ügy, cél érdekében.
A közel-keleti társadalmak kényszerpályán vannak. A nyolcvanas-kilencvenes években népességrobbanás volt, a globális gazdaságba nem igazán tudtak becsatlakozni. Ezzel együtt zajlik folyamatosan a klímaváltozás…
Túl nagy forrásokat igényelne ezeknek a társadalmaknak a rendbetétele?
Európa és a világ részéről, különösen azokban az években, amikor erre lett is volna forrás, nem érdeklődtek eléggé a térség iránt. Azóta a világgazdaság központja egyre inkább Ázsiába tevődik át, a Közel-Kelet így egyre kevésbé érdekes. Innentől kezdve ezeket a konfliktusokat csak kordában lehet tartani és befagyasztani.
Nyugat-Európában rendkívül heves reakciókat váltott ki a válság. Gyilkos terrortámadás történt Belgiumban, Franciaországban, hevesek a tüntetések Londontól Rómáig. Ez megint meglepte a nyugati vezetőket.
Igen. De nem csak az utcák, azon belül a bevándorlók mozdultak meg. Nyugat-Európában a palesztinok melletti kiállás az egyetemekre és a liberális értelmiségre is jellemző. A korábbi palesztin ellenállásnak a baloldali hagyományok miatt van egyfajta romantikája a nyugati elefántcsonttornyokban.
Mindez a hatvanas-hetvenes évekből ered, igaz?
Igen, a palesztin értelmiség nagy része Európába távozott, akik aztán ezt a fajta palesztinbarát attitűdöt erősítik. Az idő múlása, a generációk váltása miatt azonban a palesztin diaszpóra mára elszakadt a palesztin hétköznapoktól. Ők egy elnyomott-elnyomó keretrendszerben gondolkodnak, amelyben mindenért a gyarmatosítók és a „cionista elnyomók” tehetnek.
A jó és a gonosz harcaként interpretálják az egész témakört.
Felnagyítanak mindent, amit Izrael követ el, és mérsékelten jelenik meg minden, amiért a palesztin oldal a felelős. Kevesen veszik a bátorságot, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy Gázában gyakorlatilag terrorállamot üzemeltet a Hamász, amelynek az áldozatai a palesztinok. Az Európában élő bevándorlók, és nemcsak a muszlimok, hanem a francia külvárosok afrikai keresztényei is a palesztinokkal szimpatizálnak. Itt is megjelenik az elnyomott-elnyomó megközelítés.
Közben erősödik az illegális migrációs nyomás Magyarországon, a folyamatokra pedig Szlovákia, Lengyelország, Ausztria és Szlovénia is reagált határellenőrzésekkel. Miért növekszik a népvándorlás?
Az elsődleges ok a gazdasági helyzet, és a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség az észak-afrikai és közel-keleti országokban. Szíriában befagytak a frontok 2020 márciusában, azóta viszont összeomlóban van a gazdaság, és a lakosságnak 90 százaléka él a létminimum alatt. Libanonban szintén azt látjuk, hogy 2018 óta nagyon súlyos gazdasági válság van. Észak-Afrikában, azon belül Tunéziában a fiataloknak negyede-harmada munkanélküli.
Szlovákia adott a migránsoknak valamiféle tartózkodásra jogosító igazolványt, amit az ő közösségi médiájukban európai tartózkodási igazolványként értelmeztek. És ez már elég is az embercsempész csoportoknak, hogy több embert verbuváljanak.
A franciaországi tanárgyilkosság és a brüsszeli kettős gyilkosság után mennyire nőhet még a terrorveszély Nyugat-Európában?
A nyugati titkosszolgálatok teszik a dolgukat. Emlékszünk a 2016-ban és 2017-ben történt nagyobb franciaországi és angliai mészárlásokra, azért az elmúlt években kevesebb ilyen történt, abból az okból kifolyólag, hogy a titkosszolgálatoknak a jogkörei és az erőforrásai megnőttek Nyugat-Európában. Az persze továbbra is előfordulhat, hogy valaki radikalizálódik, ezt kiszűrni nem lehet, de szervezett terrortámadásokra nem számítok.
Kering olyan mém, amely szerint a Hamásznak több tagja van Nyugat-Európában, mint a Gázai övezetben, és bár ez nyilván csak egy mém, de nem kell-e attól tartani, hogy ha többé-kevésbé kiszorítják őket jelenlegi központjukból, akkor áthelyezik Nyugat-Európába a fókuszt?
Korábban sok iszlamista, aki a közel-keleti társadalmak békéjére veszélyt jelentett, Európába menekült, ahol a liberális jogrendnek köszönhetően szinte akadálytalanul tudott szervezkedni. A Hamász azonban alapvetően egy nemzeti keretek között működő terrorszervezet, konkrét politikai célkitűzései a palesztin területekre vonatkoznak, nem pedig arra, hogy majd Stockholmban kalifátust csináljanak.
Bécsben viszont 2020-ban történt olyan terrortámadás, amelyben négy civilt öltek meg, pár hete pedig csecsenek és afgánok vívtak bandaháborút. Mennyire jelent ez veszélyt Pozsonyra és Budapestre?
Mind Szlovákiában, mind Magyarországon élnek kisebb palesztin, egyéb arab, muszlim közösségek. Tagjaik jellemzően a középosztályhoz tartoznak, integrálódtak, beszélik a nyelveket, és nincsenek etnikai tömbök ezekben az országokban, ezért itt kevésbé kell bármilyen veszélyes dologra számítani. Látjuk azonban, hogy a határvidékeken élők nem örülnek, hogy idegen, sötét bőrű emberek gyalogolnak át a veteményesükön. Nem beszélve a magyar–szerb határ túloldalán folytatott fegyveres bandaháborúról.
Hogy állnak most a magyar–arab kapcsolatok annak fényében, hogy Izraellel erős az együttműködése a magyar külpolitikának?
Ma Magyarországnak kifejezetten jó kapcsolatai vannak azokkal az arab országokkal, ahol stabil rezsimek uralkodnak és amelyek reálpolitikusan gondolkodnak. Számukra a gazdasági kapcsolatok erősítése számít, ezért nem érzem annak kockázatát, hogy Magyarország Izrael mellé állt. Az arab és közel-keleti politikusok egyébként nagyon profik abban, hogy figyelmen kívül hagyják a számukra kedvezőtlen tényeket.
Az arab népek – ha lehet általánosítani – hogyan tekintenek a magyarságra? Van-e valami, amivel kitűnünk a szemükben, akár pozitív, akár negatív módon?
Értelemszerűen nincs meg az, mint a törököknél, akik testvéri-baráti népként tekintenek a magyarokra. Például Egyiptomban, ahol sok magyar vasúti szerelvény jár, ott azokat magarinak, vagyis magyarnak nevezik a köznyelvben. Vagy amíg Magyarországon sok Nokia-telefont szereltek össze, addig Magyarország a Nokia-telefonról volt ismert. Természetesen tudtak Puskás Ferencről, most pedig már inkább Szoboszlairól. De azért Magyarországnak meg kell küzdenie a jó híre erősítéséért, mert a tőkeerős arab országok olajpénzéért, meg befektetéseiért erős verseny zajlik a közép-európai régióban. Viszont a magyarokhoz nem kötnek semmilyen történelmileg negatív élményt, ami a britek vagy a franciák esetében bizony fennáll.
CV:
Sayfo Omar első diplomáját az ELTE BTK Sémi Filológia és Arab Tanszékén, a másodikat pedig az ELTE TÁTK Politikatudományi Tanszékén szerezte. Doktori fokozatát 2016-ban kapta meg az Utrechti Egyetemen. 2014-ben a Cambridge-i Egyetem vendégkutatója volt. Írásai számos külföldi orgánumban, köztük a The New York Timesban és Foreign Policy-ban is megjelentek. 2019 óta az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének a kutatója, 2021 óta a Migrációkutató Intézet vezető kutatója.
Megjelent a MAGYAR7 44. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
