Nézzük csak ezt a képet, érdemes. Minden benne van a jelen őrületéből.
Adva van egy vb-selejtező, két válogatott csapat és a játékvezető, aki ugyebár eleve semleges. De a jelenkor őrülete már ezt is átírta. A bíró már a kezdő sípszó előtt feladta semlegességét, mert az egyik csapattal vállalt sorsközösséget. Behódolt és letérdelt. Mert ma ez a vízválasztó, ez az álságos bátorság. Aki letérdel, az bátor, szolidáris (?), aki nem, az rasszista.
Ismerős képlet, Soros-képlet.
Nézzük csak ezt a képet, érdemes, de most más szempontból is. Kultúrnépeknél, tehát hazánkban is a mindenkori hitoktatás, a katekézis első tanóráján megtanítják a gyerekeknek, hogyan kell keresztet vetni, hogyan kell letérdepelni. A jobb térdre. Ez az alap.
És akkor megint nézzük ezt a képet. A török bíró, aki valószínűleg nem római katolikus, hiszen Törökország népessége 99,8 százalékban iszlám vallású, így kevés a matematikai esély, hogy Güney Cakir az legyen, térdel. Szabályosan, mintha Pannonhalmán vagy Máriabesnyőn tanulta volna.
És itt van ez a Sterling, aki később még a gólja mellett is provokált, szintén térdel. A bal lábával. A bal térdére.
Ez a lényeg, ez a zavaros eklektika, lehetőleg össze-vissza mindent, kultúra nélkül. Bohóckodás, nemzetközi bohóckodás, bal térdre, minden mindegy.
Hát ez a Sterling sem valószínű, hogy római katolikus, de hogy nem hallott Pannonhalmáról meg Máriabesnyőről, az biztos.
Térdeljen csak tovább a bal lábával a többi kulturálatlan hülyével együtt, ha már ilyen őrült a jelen. És annak ugye meg kell felelni.
(szek)
A játékvezető nyilvánosan az angolok mellé állt
A várakozásoknak megfelelően Anglia minden erejével igyekszik politikai színezetet adni a Magyarország ellen labdarúgó világbajnoki selejtezőmérkőzésnek. A meccs előtti térdeléshez a játékvezető, Cüneyt Çakır is csatlakozott.
Bizonyos szempontból nem történt semmi meglepő. Az angolok úgy tettek, amint előre jelezték: a magyar labdarúgó-válogatott elleni mérkőzés előtti pillanatokban is térdre ereszkedtek, amivel a rasszizmus elleni küzdelem fontosságára hívják fel a figyelmet, immár több mint egy éve minden meccsükön.
Az angolok azt is előre jelezték, hogy az LMBTQ-mozgalom szivárványos jelképét is viselik majd valamilyen formában, így tiltakozva a magyar Országgyűlés által júniusban elfogadott pedofilellenes törvénycsomag ellen, amely már az Európa-bajnokság alatt is komoly visszhangot váltott ki. Ezt azonban végül nem láttuk viszont, Harry Kane is a standard csapatkapitányi karszalagot hordta.
A valódi provokáció persze nem az angol válogatottól ered, hanem a szigetországi médiából. Ahelyett, hogy a mérkőzést megelőző online sajtótájékoztatókon a futballról kérdeztek volna, a brit újságírók legelső kérdése Gareth Southgate és Marco Rossi irányában is a magyar szurkolóktól várható rasszista magatartásról szólt. Southgate becsületére legyen mondva, hogy hárította ezt a spekulációt.
A brit lapok szinte kivétel nélkül hangsúlyozták, hogy az UEFA három zárt kapus meccsre büntette a magyar válogatottat, és rendre hivatkoztak a magyar szurkolók Franciaország elleni állítólagos huhogására is, figyelmen kívül hagyva, hogy ezt a francia játékosok cáfolták és az UEFA-büntetés hivatalos indoklásában sem szerepelt.
Nem volt meglepő az sem, hogy a magyar szurkolók füttykoncerttel fogadták az angol válogatott BLM-szertartását, hiszen így tettek a júniusi, Írország elleni felkészülési mérkőzésen is. A brit média pedig már igazolva is láthatja magát, elvégre mi más magyarázat lehetne erre a reakcióra, mint a rasszizmus.
Cüneyt Çakırra ellenben nem panaszkodhatnak az angolok. A török játékvezető nyilvánosan a vendégek mellé állt, azaz térdelt. Nem feltételezzük, hogy döntése a mérkőzésen hozott ítéleteire is hatással lesz. De ha mégis hoz vitatható döntést a magyarok kárára, akkor biztosan lesznek, akik megkérdőjelezik a pártatlanságát.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
