A Csehszlovák Köztársaság területén 1918 és 1938 között három népszámlálásra került sor, melyeknek a tényleges adatok megszerzése mellett nem teljesen hallgatólagos, de fontos célja volt az, hogy bizonyítsa, az ország, a Cseh-szlovák Köztársaság a csehek és szlovákok állama.
A népszámlálásokra vonatkozó adatokat a losonci sajtóból és Popély Gyula Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945 c. könyvéből használtam fel.
A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium miniszteri tanácsa 1918. december 30-án döntött arról, hogy az általa elfoglalt/birtokba vett területeken rendkívüli népszámlálást–népösszeírást rendel el, s azt a lehető legrövidebb időn belül le is bonyolítja. A Vavro Šrobár által vezetett minisztérium döntésének legfőbb indítéka az volt hogy a párizsi békekonferencián (idézve Popély Gyula gondolatait) a csehszlovák békedelegáció a Csehszlovákia által követelt területek vonatkozásában egy új, csehszlovák szempontból kedvezőbb nemzetiségi statisztikára hivatkozhasson.
Az előkészítést már 1919 elején elkezdték, kidolgozva a népszámlálás alapelveit, a lebonyolítás részleteit stb.
Egészen természetesen vetődött fel a kérdés, hogy a biztosok a nemzetiséget vagy az anyanyelvet kérdezzék a lakosoktól, mely tekintetben végül is a nemzetiség mellett döntöttek. Már ekkor felmerült a zsidóság kérdése is, hogy őket külön nemzetiségnek tekintsék-e. Végül is az a döntés született, hogy a népszámlálással kapcsolatos utasításokban ne legyen külön említés az „önálló zsidó nemzetiséggé való tömörülés lehetőségére”.
A nemzetiség fogalmát a közzétett útmutató 31. paragrafusa tartalmazta (Popély Gyula fordítása): „Nemzetiség. Nemzetiség alatt a felnőtt (14 évesnél idősebb) és szellemileg egészséges személyeknél az egyén nemzeti-politikai meggyőződése értendő, amely egy bizonyos nemzeti közösséghez vagy nemzethez való faji hovatartozandóságon alapszik.” [Národnosť. Národnosťou rozumie sa u osôb dospelých (starších 14 rokov) a duševne zdravých, národno-politické presvedčenie jednotlivcov podlá kmeňovej príslušnosti k určitému národnému celku alebo národu.] .
Az idei népszámlálásra is gondolva a paragrafus leszögezte azt is, hogy mindenkinek csak egy nemzetisége lehet. Ennek meghatározásánál egyedül a számba vett személy „akaratmegnyilvánulása” a döntő, azt kell feltétlenül hitelesnek tekinteni, feltéve, hogy más személy által nem lett erre kényszerítve. A 14 évnél fiatalabb személyek esetében a paragrafus azt mondta ki, hogy az ő nemzetiségük a szüleik nemzetiségét követi.
A Losonc és Vidéke 1919. március 19-i számában olvashatunk először arról, hogy a február 24-től április 2-ig terjedő időszakban összeírják a csehszlovák állam területén lakó lakosokat. Az adatok összegyűjtéséhez magánembereket kértek fel.
A népösszeírás részleteit a Losonci Újság 1919. márciusi 27-i 12. száma ismertette: “Dr. Šrobár szlovák miniszter rendelete értelmében népösszeírás lesz, melynél meg lesz állapítva főleg a mostani elő és utónév, valamint a magyarosítás előtti nem, a család állapot, szülőhely, kor nemzetiség, nyelvismeret, vallás, műveltség, katonai szolgálat, e háborúban való részvétel, rokkantság. Meg lesz állapítva továbbá az illető község neve tót nyelven és az az idő, amióta a magyar nyelv be lett vezetve a hivatalokba, iskolákba és templomokba.”
Ezt megelőzően a lap azokra a feltételezésekre reagált, amelyek azt próbálták bizonyítani, hogy Losonc voltaképpen egy elmagyarosított “tót” város. Inkább csak illusztrációként Losoncon 1880-ban a város 6 407 lakosból 4 551 volt a magyar és 1 321 tót/szlovák, 1890-ben a 7 460 lakosból 844, 1900-ban a 8 952 lakosból 874, 1910-ben 12 939-ből pedig 1 675 jegyezte magát szlováknak.
A bizonytalan helyzet, a harci események, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása miatt az eredetileg márciusra tervezett népösszeírására végül is csak augusztusban került sor. Eszmei időpontja augusztus 20-a volt, az összeírást augusztus 21-31-e között végezték el.
Az utólagosan véglegesített hivatalos adatok (átvéve Popély Gyula könyvéből) szerint Szlovákia területének lakossága 1919 augusztusában 2 923 214 fő volt. Ebből 1 954 446 személy (66,86 %) vallotta magát szlovák és cseh (a kimutatásban„csehszlovák”) nemzetiségűnek, 689 565 (23,59 %) volt magyar, 143 466 (4,91 %) német, 81 332 (2,78 %) rutén és 54 405 (1,86 %) egyéb nemzetiségű.
A magyar lakosok csökkenő száma mellett Szlovákia területén a német és a rutén nemzetiségek aránya is csökkenést mutatott ki. „Logikusan” – hiszen ez volt a cél! – növekedést csak a „csehszlovák” lakosok számossága mutatott ki. Az 1910. évi népszámlálás által, az ország területén akkor kimutatott 694 268 (57,89 %) szlovák és cseh lakossal szemben 1919-ben 1 954 446 (66,86 %) „csehszlovák” lakost (azaz 260 178 fő növekedést) számoltak. A magyarság kimutatható csökkenése 206 706 fő volt.
Ennek ellenére a csehszlovák államhatalom, beleértve a Vavro Šrobár vezette Szlovákiai Teljhatalmú Minisztériumot nem volt teljesen elégedett. Šrobár az 1919. november 15-én Kassán elmondott beszédében elismeréssel jegyezte meg, hogy Szlovákiában a szlovákság egyértelműen abszolút többséget élvez, így egyértelmű, hogy „Szlovákia mindenekelőtt a szlovák nemzeté”, de „sajnálattal állapította meg, hogy a szlovák etnikumú területeken „még mindig” 126 441 magyart találtak az összeírók. A miniszter reménykedve kijelentette, hogy ezek a szórványmagyarok idővel minden bizonnyal kiválnak majd a magyarságból, s ezáltal leírhatók lesznek a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség összlétszámából.”
Helyi, losonci szinten a népösszeírás 1153 lakóházat és 16467 lakost (beleértve a katonaságot (=5000 fő)) mutatott ki. Lakossági összetételét nagymértékben befolyásolta, hogy kaszárnyáiban még mindig jelentős számú katona, közöttük Šnejdárek Jozef hadosztálya tartózkodott.
Nemzetiségi tekintetben Losoncon 11410 cseh és szlovák, 203 német, 4528 magyar és 312 egyéb lakost regisztráltak. Az eredmény a városban sem volt összhangban az 1900-as népszámlálás adataival. Kizárt dolog, hogy a 20. század első évtizedében jelentősen és folyamatosan fejlődő városban ilyen arányú és irányú változások következzenek be. Még akkor sem fogadható el ez, ha tény, hogy 1910 után a helyi szlovák lakosság erősen aktivizálódott, melynek irányításában jelentős szerepet vállalt a megye későbbi, első csehszlovák zsupánja, Bazovszky Lajos.
Nyitókép: Forrás: https://archivnet.hu/imperiumvaltas-elleni-tiltakozasok-a-felvideken-1918-vegen-ii-resztérképek,
Korabeli dokumentumok, térképek forrása: INFOSTAT
Prvé slovenské sčítanie ľudu z roku 1919
PhDr. Pavol Tišliar, PhD. Katedra archívnictva a pomocných vied historických Filozofická fakulta UK
Puntigán József
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
