„A család a fenntarthatóság záloga” címmel rendezték meg a IV. Budapesti Demográfiai Csúcsot 2021 szeptember 23-24.-én. A kétnapos konferencián 18 országból hetven előadó szólalt fel. A rendezvényen számos magas rangú politikai vezető is részt vett, ami jól mutatja, hogy a demográfiai leépülés folyamatát és ezzel összefüggésben a család válságát a politika, pontosabban a konzervatív politika súlyos problémának tekinti. Az alacsony születési számokból fakadó demográfiai válság tárgyalása során számos kérdés felmerült, dolgozatomban azonban csak a releváns ideológiai vélemények és álláspontok bemutatására koncentrálok. A gondolatok sokasága és gazdagsága miatt még ez az áttekintés is csak részleges és szubjektív lehet.

Baj-e a népességfogyás?

Aleksandar Vučić szerb elnök beszédében rámutatott: ha az eddigiek szerint folytatódnak a népesedési ráták Európában, illetve Afrikában, akkor 30 év múlva több lakosa lesz Nigériának, mint az Európai Uniónak vagy akár az Egyesült Államoknak. Milorad Dodik, Bosznia-Hercegovina államelnökségének szerb tagja szintén azt hangsúlyozta, hogy ha nem születik elég gyerek, akkor néhány évtized múlva az a helyzet állhat elő Európában, hogy nem európai, hanem többségében máshonnan érkezett népek lakják. Janez Janza, Szlovénia miniszterelnöke az Európai Unió jövőjéről folytatott vitára utalva a demográfia kérdését nevezte az egyik legfontosabb kérdésnek a kontinensen, mivel ez a probléma minden európai országot érint.

Marion Maréchal, a francia jobboldal meghatározó alakja, elmondta, hogy Franciaország csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyek az ENSZ „helyettesítési ráta” elnevezésű modelljét tartják Európára alkalmazhatónak. Ennek lényege, hogy az alacsony belső termékenységi rátát bevándorló családok letelepítésével kell javítani. A most zajló folyamat vége az lehet, hogy a társadalom átalakul, és 2060-ra egy új muszlim ország jöhet létre. Franciaország egyes régióiban már napjainkban is szó van a muszlim jogrend, a saría bevezetéséről, és ez megtörténhet az egész országban is.

A fejlett világot és elsősorban Európát sújtó demográfiai válság az őshonos lakosság alacsony születési arányszámaiból fakad. Míg a magas születési arányszámokból fakadó krízisre számos jól ismert fogalom utal: túlnépesedési válság, népességrobbanás, vagy egyszerűen a demográfiai válság, addig az alacsony születési számokból fakadó demográfiai válságra még egy frappáns fogalom sincs. Erre a problémára gyakran olyan kifejezésekkel utalnak, mint demográfiai tél, népesedési apály, elöregedés, népességfogyás. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a demográfiai tél fogalmát használom.

Közismert, hogy Nyugat-Európát az elöregedés és az alacsony születési és termékenységi arányszámok jellemzik, ami Kelet- és Dél-Európában kiegészül a népességfogyás folyamatával is. Ennek a folyamatnak a megítélése azonban vitatott. Ebben a kérdésben a fő frontvonal a haladók (globalisták, föderalisták) és a konzervatívok (nemzetiek, szuverenisták) között húzódik meg. Az előbbi csoport különböző okok miatt a demográfiai tél folyamatát nem tekinti problémának.

Sokan környezetvédelmi vagy klímavédelmi meggondolásból a népességfogyást kimondottan üdvözlik. Érvelésük szerint a csökkenő népesség csökkenő környezetterhelést jelent. Marion Maréchal előadásában elmondta, hogy Franciaországban főleg ökológiai és gazdasági szempontból beszélnek a családpolitikáról. Azt mondják, nem kell gyermeket vállalni, mert a gyerek növeli a szén-dioxid-kibocsátást. Schmidt Mária szerint „Trendi progresszív körökben újabban a környezetvédelem nevében mondanak le a gyermekvállalásról, igaz, ezt más kultúrájú társaiknak nem merik javasolni.”

A zöld globalista nézetek azonban több szempontból is problémásak. Először is, ahogy azt Andrej Babiš cseh miniszterelnök is hangsúlyozta abszurd és őrült dolog a gyereket kilóra – pl. CO2 kibocsátásban – mérni. Másrészt ezeket a zöld nézeteket egy globális vakság jellemez, mivel nem tesznek különbséget a túlnépesedő fejlődő országok, elsősorban Afrika, demográfiai helyzete és az „alulnépesedő” fejlett országok, elsősorban Európa között. Sőt, ahogy Schmidt is hangsúlyozta, elsősorban az elöregedő és fogyó európaiaktól várják el a születéskorlátozást, miközben Afrikában erről alig beszélnek. Azonban, ahogy arra a fórum számos előadója rámutatott az európai nemzetek kihalása nem lehet megoldása a környezeti és a klímaválságnak. Harmadrészt a különböző felmérések azt mutatják, hogy a nagycsaládosok sokkal környezettudatosabb életet élnek, mint a gyermektelen és az egyedülálló emberek, mondta Fűrész Tünde, a KINCS elnöke. Az utóbbi csoport tagjainak gyakran magasabb fogyasztási szokásai extrém környezetterhelést jelentenek az ökoszisztémák számára.

„Vajon baj-e a népességfogyás?” – tette fel ezt a kérdést a magyar kormányfő is. Szerinte az a tény, hogy a nyugati civilizáció nem képes magát demográfiailag fenntartani súlyos probléma, amit tovább mélyít az, hogy az Európai Unió még arra is képtelen, hogy ezt a folyamatot válságként azonosítsa. A technokraták azt mondják – folytatja a magyar miniszterelnök –, hogy a gépesítés és automatizáció miatt nem probléma, ha csökken a népesség. A népesség azonban nemcsak munkaerő szempontjából fontos. Az európai őshonos lakosság háttérbe szorulása és eltűnése nyilvánvalóan túlnyúlik a hiányzó munkaerő kérdésén.

Továbbá „vannak, akik érzékelik a népességfogyás problémáját, de a migráció eszközével akarnak válaszolni.” De a tömeges migráció, a Willkommenskultur által idecsődített milliók valójában az új munkásosztály betelepítésének globális tervét jelentik”. A tömeges migrációval azonban egy új identitás is megjelenik Európában, ami az európai nemzetek szétesését eredményezi. A fentiek alapján állítja Orbán Viktor, hogy „Európában a gazdasági megközelítésen alapuló utak járhatatlanok”. Hasonló állásponton van Andrej Babiš is, aki szerint: „Az ellenőrzés nélküli migrációnak semmi köze a mi jövőnkhöz. Az egyetlen kiút Európa hanyatlásának megakadályozására az, ha saját hatáskörben mindent elkövetünk azért, hogy a családok gyarapodjanak”.

Lorenzo Fontana, Olaszország volt család- és fogyatékosságügyi minisztere, szintén bírálta azt a balliberális előfeltevést, amely az embert csak anyagiasságában és mennyiségében veszi figyelembe. A nyílt társadalom hívei ezért is gondolják: ha Európában nem születnek gyerekek, akkor importáljuk a kész munkaerőt külföldről. Az embereket azonban nem lehet egy számra redukálni, mondta Fontana. Az ember nemcsak anyagból van, hanem a hagyomány, a közösség és a kultúra értékrendszere tesz minket teljes emberé.