Ma van a bolgár nemzeti ünnep. Március 3. – ez hivatalosan a Felszabadulás napja – a török uralom bulgáriai megszűnését jelentő előzetes orosz-török békeszerződés aláírásának napja 1878-ban (eredeti dátuma február 19., de ez a juliánus naptár szerinti dátum, s mióta 1916-ban Bulgária áttért a gregoriánusra, át lett számolva, így azóta március 3.).
A kérdés Bulgáriában sajátos kultúrharc terepe. De először magáról az eseményről a történelemben, hogy világos legyen a háttér.
Az összesen 12 orosz-török háború közül ez a tizenegyedik orosz-török háború – ez nem egységes, van aki a krími háborút nem számolja, s akkor ez “csak” a tizedik -, mely 1877-1878-ben zajlik.
A háború lényege. 1877. áprisban Oroszország megtámadja Törökországot. A törökök számítottak erre, de az oroszok meglepetést okoznak mégis: az orosz erők ugyanis nem a Fekete-tengeren támadnak, hanem Románián keresztül (ill. akkor még nem “Románia”, hanem a két román fejedelemség), mert az orosz diplomácia sikeresen ráveszi a románokat, hogy álljanak át az ő oldalukra. Szóval a románok átállnak, az orosz csapatok akadálymentesen átvonulnak rajtuk, sőt román egységek is csatlakoznak a háborúhoz. (Jól is jártak a románok, tulajdonképpen ennek köszönhetően lett meg a Fekete-tengerhez való kijutásuk.)
Az orosz csapatok – románok részvételével – gyorsan előrehaladnak a Balkán-hegység vonaláig, egyedül Pleven városa fejt ki komolyabb ellenállást, itt a török erők 5 hónapon keresztül védik a területet a kétszeres orosz-román-bolgár túlerő ellenében.
Közben Oroszország második frontot indít. A Nyugat-Kaukázusban is megtámadja Törökországot. A mai grúz-örmény-azeri-iráni-török határvidéken Oroszország magához csatol kb. 20 ezer km2 török területet – ennek kb. 90 %-át Törökország visszaszerzi 1918-ban. Ez egyébként az örmények egyik nemzeti tragédiája, ugyanis ők ezt a területet mint Nyugat-Örményország részét tartják számon.
A XIX. századi katonai etika ma már elképzelhetetlen jellemzője ebből a háborúból. Amikor 5 hónap után a pleveni török erők kapitulálnak 1877 decemberében, Osman Nuri marsall, a helyi török erők vezetője átadja a kardját a győztes parancsnoknak, Ivan Ganyeckij orosz dandártábornoknak, ami a megadás és a katonai fogoly státusz elismerésének számított, az orosz cár utasítja Ganyeckijt, adja vissza a kardot a török tábornoknak, ezzel elismerve, hogy a harc tisztességes volt, Nuri pasa nem sértette meg a katonai erkölcsöt. Ennek is köszönhetően, veresége ellenére Osman Nuri hős marad a török kormányzat szemében, a háború után ő lesz a török hadügyminiszter.
A Balkán-hegység vonalát sokáig sikeresen védik a törökök, csak 1878 januárjában sikerül áttörni. A legismertebb bolgár emlékmű a legfontosabb áttörési pontnál van, a Sipka-szorosban. Ezután az oroszokat már nem lehet megállítani a sík vidéken. Amikor az orosz erők már Konstantinápoly határában vannak, Törökország kapitulál, elismeri az orosz győzelmet. Ez az említett előzetes orosz-török békeszerződés, aminek napját ünnepli az ország nemzeti ünnepként (a kommunista uralom alatt persze nem ez volt a nemzeti ünnep, hanem az 1944-es kommunista hatalomátvétel napja).
Aztán történik sok minden, az ideiglenes békekötés ás a végleges békekötés közti 3 hónapban, ezek persze fontos és tragikus események bolgár szemszögből, de ezekre most nem térnék ki.
A lényeg maga a tény: a harmadik bolgár állam, Bulgária visszaállítása 1878-ban egy orosz katonai győzelem eredménye. Ez nehezen feldolgozható tény minden nyugatbarát bolgár, de legalábbis ezek kiengesztelhetetlenül fanatikus magja számára, magyarul: a bolgár ballibek keménymagja számára
Amit Magyarországon ballibnek szokás nevezni azt Bulgáriában más névvel kell nevezni, hiszen a bolgár “ballibek” nem csak a jobboldalon vannak, de jobboldaliaknak is nevezik magukat.
Íme pár elnevezés rájuk:
- Az egyik elnevezés a “sötétkék”, ez onnan ered, hogy a rendszerváltozás utáni időkben a piros volt az ex-komcsik színe, míg a kék az ex-antikomcsiké. Szóval utóbbiak radikális magja a “sötétkék”.
- Ennek fokozása a “kék hunvejbinek”, sajnos ez magyarul nemigen érthető, mert kevéssé használatos. Az eredeti hunvejbinek Mao kulturális forradalmának az aktivistái, a 60-as évekbeli Vörös Gárdák tagjai, akik meg akarták semmisíteni a “kapitalista múltat”, ami alatt kb. a múlt 99,9 %-át értették. (Ha az ember rákeres a magyar Google-ben, a találatok fele az én cikkeim, szóval tényleg nemigen használatos!)
- Ehhez hasonló a “hisztero-kék” név.
- Persze a 90-es évek végére megszületett a “sorosoida” név is, ez már tökéletesen érthető magyarul is. Tulajdonképpen Bulgáriában sokkal korábban kezdődött az “sorosozás”, mint Magyarországon. Ennek oka az antiszemitizmus szinte teljes bulgáriai hiánya lehet.
- Talán a legviccesebb név a “sárgamacskakövesista”. Szófia központjában ugyanis sárga macskakövekkel van burkolva a terület, s ezen a területen szeretnek tüntetni a nevezett eszmék legelkötelezettebb hívei.
- Ehhez hasonló a “grantista”, ez az angol “grant” (ösztöndíj, alapítványi támogatás) szóból van, hozzá bolgárul a török erederű foglalkozást jelölő képző, azaz aki abból él, hogy
különféle nyugati alapítványoktól pénzt kap. - Persze van még egy szó, az eredeti, ez a ruszofób, ez “oroszellenest” jelent.
Szóval ilyenkor március 3. környékén nagy a vidámság. Nevezett emberek tömegesen nyilatkoznak, minden létező helyen, s a lehető legnagyobb marhaságokat adják el.
Tehát mai napom rendkívül jó hangulatban telik. Meg is találtam már kora reggel a gyöngyszemet. Egy neves bolgár sárgamacskakövesista “Március 3. egy átverés” címmel nyilatkozik, ebben arra a megállapításra jut, hogy az egész háború kamu volt, valójában a két “Európa-ellenes” hatalom – Oroszország és Törökország – előre megállapodtak a bolgárok lakta földek felosztásáról, továbbá az egész ünneplés ma a komcsik műve. Nem vicc, tényleg ezt írja.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
