Új rovat indul a Kitartás.net-en „Tiszta eszmét a pohárba!” címmel. A rovat célja, hogy a hungarista világnézet aktuális kihívásaira választ adjon, iránytűt mutatva mind a hungarista ifjaknak, mind a liberalizmusban csalódott magyar nemzettestvéreknek.
Tiszta eszmét a pohárba! – 1. rész
Nemzetellenes ultrajobboldal!
Egy kis Habsburg-romantika, egy csipetnyi Julius Evola, és kész a meg nem értett, önmaga gondolatvilágának imádója: a monarchista. Nem nehéz őket felismerni, saját magukat jelképesen is elhatárolják a „tömegektől”. Ha esetleg beszélni szeretnénk velük, vigyünk egy latin szótárt.
Az előzetes ultrajobb-pukkasztás után térjünk a lényegre: sokan vehettük észre, hogy az elmúlt időszakban egyre inkább hangot adott magának – természetesen csak szűk köreinkben, mert a parlamentarizmus a monarchisták démona – ennek a gondolatvilágnak a képviselete. Könnyed egyszerűséggel nevezhetjük őket elitistáknak, egy kis felvezető után meg is értjük, miért.
A történelmi marxizmus (Marx, Engels, Lenin és a többiek) a nemzetek egységét alulról szervezve, a munkásság lázításával akarta széttördelni – a neomarxizmus új dimenziókat talál célszerűnek, mint például a homoszexuálisok, bevándorlók, stb. Ezt a nemzeti egységet viszont nem csak Marx gyilkos eszméjének különböző válfajai, de a – csak képzeletben, a valóságtól távol – felülről letekintő, szintén osztálytársadalomban (elnézést, rendi társadalom) gondolkodó monarchisták is veszélyeztetik. Persze ez erős túlzás, hisz pár szűk asztaltársaságról beszélünk, de a hungarista közösség védelme érdekében szót kell ejteni róluk.
A nemzet az nemzet: nem osztályok halmaza, hanem egy megbonthatatlan egység. Az ultrajobboldalnak van egy tipikus felfogása, melyben önmagát egy erkölcsi-szellemi elitként, magasan az „irracionális társadalom” fölött képzeli el. Természetesen nincsen egyenlőség, hiszen mindannyian különbözünk. Viszont azt, hogy önmagunkra egy olyan elitként tekintsünk, mint akik a Szent Grált őrzik és nem engednek a közelébe senkit, nem tehetjük meg! Az ultrajobboldal megteszi, meg is van az eredménye: soha nem fognak beleszólni már a történelem menetébe. Viszont a hungarizmus népi eszme, nem egy szűk kör tulajdona – így az elitizmus káros, tartsuk tőle távol magunkat!
Ez az egyik, de van még egy pont, amit tisztázni kell: a felekezetek közti feszültség szítása. A monarchisták önmagukat tradicionális katolikusoknak határozzák meg, akik a Református Egyházban az ördögöt látják. Természetesen csak egyet lehet azzal érteni, hogy jelenleg a Római Katolikus Egyházban küzdelem folyik a hagyomány és a liberalizmus között, de ettől függetlenül, protestáns nemzettestvéreink ellen a szítás éppen olyan nemzetellenes bűn, mint a magyar nép széles rétegei ellen egyfajta „elitként” az önmeghatározás. Krisztusban testvérünk a katolikus, a református és az evangélikus is; a keresztény magyar nemzet megbonthatatlan egységet alkot. Tehát, összegezve: az ultrajobboldal se a nemzet, se a keresztény felekezetek egészével nem hajlandó egy közösségbe tartozni.
Veszélyes, mert e felfogás feltűnt sorainkban. Szögezzük le: mi hungaristák, nemzeti szocialisták vagyunk. Ismétlem, nemzeti szocialisták. A szociális érzékenység számunkra olyan megtagadhatatlan irányvonal, amely biztosítja világnézetünkben a nemzet egésze iránti lojalitás alapját. És még tovább viszem: a hungarizmus éppen ezért nem csupán a miénk (a mozgalomé), de a magyar nép egészének tulajdona! Így – jobboldali szocialista értékrendünkből kiindulva – nincsen arra jogunk, hogy monopolizáljuk nemzetünk nagy népi eszméjét! Az elitizmus az ultrajobboldal eleme, így minden eszközzel ki kell zárnunk ezt a nemzetromboló felfogást a hungarista közösségekből!
Szálasival egyetemben valljuk, hogy a szuverenitás forrása a nép, amely sérthetetlen, megbonthatatlan egységet alkot. Aki a nép fölé emeli magát, azt a népharag elviszi. Hiszen lehet, hogy a nagy történelmi forradalmak során destruktív válaszok is születtek, de kérdések voltak, amelyeket meg kellett oldani. Az ancien régime éppúgy sanyargatta Európa népeit, mint ahogyan a marxizmus és a liberalizmus is a maga módján teszi ezt. Az a szociális érzéketlenség, amely az ultrajobboldali elitizmusból fakad, számunkra elfogadhatatlan. Így vonjunk le a jelen írás konklúzióját:
– Az ultrajobboldal nem nemzetben, hanem egy erkölcsi-szellemi osztályban, továbbá direkt módon lefektetett törésvonalak mentén (kasztok?) gondolkozik. A hungarizmus pedig egységes nemzetben.
– Az ultrajobboldal feszültséget szít a keresztény nemzet felekezetei között, a hungarizmus a felekezeti béke védelmezője – a társadalmi egység talaján.
– Az ultrajobboldal elhatárolja magát a „tömegektől”, a hungarizmus viszont a széles néprétegeket akarja felkarolni.
Így tehát már tudjuk, hogy a „monarchisták, legitimisták, ultrajobboldailak: elitisták” képviselői nem a mi értékrendünket és érdekünket szolgálják. Nemzetellenesek, nem egy oldalon állunk – hiszen ahogy Tudós-Takács János mondta, negatív értékek mentén nem lehet azonosságot vonni. A közös tagadás nem vezet közös táborhoz, mert célunk a magyar nemzet egysége, melyet szociális érzékenységgel harcolunk ki.
Hungarizmus: a népből, az egységes népért!
Pados Balázs – Kitartás.net
Forrás:kitartas.net
Tovább a cikkre »
