Ugyan a Pilvax helyett a hosszú hétvégén veszett velneszezésbe vonuló hazai tollforgatók ingerküszöbét mindez nem érte el, érdemes észrevenni, hogy Orbán egy éles vita 10. évfordulójára emlékezett mai nyilatkozatával. A 2006-os választás szimbolikus témája, a nemzet és a köztársaság kérdésének elsőbbsége mára eldőlt, az egykor győztesnek látszó Gyurcsány pedig azóta önmaga karikatúrájává vált.
A kormányfő 2016. március 14-ei közleménye szerint a 48-as magyarság „az itt honos gondolatokból és a magyar szabadságvágyból épített országot magának”, mert tudta, hogy a „szabadság és a függetlenség nem kívülről ránk szabott ruha, hanem belülről épül kifelé, mint almára a héj, csigára a ház”.
Mindez a gondolatsor kísértetiesen hasonlít egy napra pontosan 10 évvel ezelőtti eszmefuttatásra. Akkor, a 2006-os választási kampány hajrájában, 2006. március 14-én a Magyar Rádióban Orbán Viktor arról beszélt, hogy „Számunkra a köztársaság egy üres szó, (…) az csak egy ruha, valójában a nemzet a test, azon a köztársaság a ruha, az emberek, azok a nemzetben élnek a köztársaság legfeljebb a ház, amiben lakunk. (…) A mi jövőnk a nemzetben van, nem a köztársaságban, nem a bankokban, nem a nagyvállalatokban, hanem (…) a magyar emberekben”.
Gyurcsány Ferenc akkor, 2006 március közepén a vita másik főszereplőjeként arról beszélt, hogy „Téved, aki azt gondolja, hogy a köztársaság csak cicoma a nemzet testén, téved, aki azt gondolja, hogy a köztársaság csak díszes külsőség, téved, aki úgy gondolja, hogy levethető és ledobható, hogy a sárba vethető, mert a köztársaság, honfitársaim, mi magunk vagyunk.”
Bár 2006 áprilisában még úgy tűnt, a választásokkal együtt Gyurcsány ezt a vitát is megnyerte, az idő azonban később felülírta az akkori eredményt. A „szegényember Tony Blairje” meg az általa dédelgetett, valójában részleteiben sosem kifejtett köztársasági eszme Őszöddel, a szemkilövetéssel, a kínos szociálliberál kormányzással együtt került leszállópályára. Gyurcsány 2009-es bukása, a 2010-es kétharmados vereség után menekülőpályát keresett. A szocialisták kettészakításával 2011-ben új, szintén „köztársaságpárti” formációt alapított, a Demokratikus Koalíciót. A párt a mesterterv szerint kicsit liberális, kicsit balos, kicsit konzervatív fából vaskarika lett volna, de mára, 5 évvel az alapítást követően egy megnyilvánulásaiban és szimbolikájában erősen proliízű, a radikalizmus legrosszabb internacionalista hagyományait követő, tartósan 6-7 százalékos amőbácska lett. A továbbra is vergődő magyar baloldal pedig éppen úgy járt az elmúlt évtizedben Gyurcsánnyal, mint a köztársaság feldolgozatlan eszméjével: sem lenyelni, sem kiköpni nem tudják.
2010 óta a jobboldali, nemzeti elkötelezettségű pártok tartósan több mint kétharmados többséggel bírnak a magyar közéletben. 2011 óta már nem a népköztársasági, ideiglenes alkotmány határozza meg a nemzet együttélésének kereteit. 2015 eleje óta, a bevándorlás felerősödésével párhuzamosan újra egyre erősebb lett a magyar nemzet kohéziója.
Gyurcsány Ferenc idén március 15-én 10 évvel ezelőtti sikeres gyűlésének helyszínén, az Andrássy úton egykori párttársa, egy ismeretlen ifjúszoci, bizonyos Pukli István nyomában, a valahányadik sorban fog csendben bandukolni. Ehhez képest Orbán Viktor 2016. március 15-én, immár a szélesebb európai közvélemény figyelmétől övezve fog beszédet mondani a Múzeum lépcsőjén.
Így múlt el tíz év alatt Gyurcsány dicsősége: nem kicsit, nagyon.
Forrás:spiler.blog.hu
Tovább a cikkre »
