A Népszava egykori főszerkesztője kilátástalan és megnyerhetetlen háborúba kezdett a tények ellen.
Koncz Zsófia megnyerte a szerencsi időközi választást. Pont. Nem éppenhogy csak, nemcsak egy paraszthajszál híján, hanem öt százalékkal előzte meg az ellenzéki pártok jelöltjét, Bíró Lászlót. Ráadásul a Jobbik színeiben politizáló vállalkozó és hobbiantiszemita régi motoros, 2018-ban is megmérette magát; akkor több mint ezer szavazattal kapott többet, mint most vasárnap.
A dolog pikantériája, hogy abban az évben egyedül szállt versenybe, nem állt be mögé a teljes ellenzék. Nem sertepertélt körülötte Karigeri, nem szelfizett vele Gyurcsány, és Fekete-Győr András sem lihegett szeretetre éhes kiskutyaként a lába nyomában. De nem települtek ki az ellenzéki pártok aktivistái sem, hogy házról házra járva mellette kampányoljanak. Jóval kevesebb ember segítette akkor a munkáját, sokkal kevesebb pénz állt a kampány során a rendelkezésére. És mégis, most, amikor az igazi, a valódi, a színész-szélesvásznú összellenzéki összefogás premierje volt, amikor a kétharmad lebontása lett az O1G-nagykoalíció első számú célja és kampányüzenete, kevesebben szavaztak rá, mint két éve.
Pedig az igazi botrány, a Magyar Nemzet által feltárt szövetkezeti formában elkövetett, finoman szólva is gyanús ügyei a kampány előtt s alatt nem járták be az ellenzéki médiát. Ismert, hogy Bíró és haveri köre egy olyan EU-s pályázat kiskapuin és résein lopkodták ki a pénzt, amit kifejezetten rászorulók segítségének a céljából hoztak létre.
Bíróéknak ötvenmillió forintot sikerült gyanús módon eltüntetniük, tehát a borsodi jelölt nemcsak azért volt alkalmatlan arra, hogy a parlamentben képviselje a körzetet, mert cigány- és zsidóellenes kommentekkel próbálta enyhíteni a 2018-as országgyűlési választás okozta fájdalmát, de minden jel arra mutat, hogy egy pénzéhes és korrupt szélhámost sikerült az ellenzéknek a startvonalhoz állítaniuk.
De ez mind semmi, hiszen vasárnap este robbant az atombomba, Hadházy Ákos valamivel este tíz után azt írta közösségi oldalán, hogy nemcsak, hogy tudott Bíró ügyéről, de a tudomására jutott információkról értesítette az ellenzéki pártok vezetőit. Akik Hadházyhoz hasonlóan diszkréten eltitkolták az információt a választóik elől.
Azóta pedig nem győzzük azt a rengeteg kávét elfogyasztani, amit, miután kényelmesen hátradőltünk, a cirkusz élvezetéhez kirendeltünk.
Ugyanis a pártelnökök kivétel nélkül ártatlan bociszemekkel, kikérve maguknak az alaptalan rágalmakat meg a gyanúsítgatást, mindfele arról nyilatkoznak, hogy őket aztán senki nem értesítette Bíró húzásairól, Hadházy meg aztán pláne nem beszélt nekik semmi ilyesmiről, meg amúgy is, úgy tűnik nekik, hogy a képviselőnek picit az agyára ment a rossz idő meg a rezsim elleni folytatott permanens háború, meg a haja is milyen már?
Persze nemcsak ők, hanem Hadházy képzelő úr is megéri a pénzét, hiszen eddig úgy tudtuk, hogy nincs különbség fideszes és jobbikos korrupció között, az ellenzék lódoktora mindkettőt egyformán üldözi, ezzel szemben ugye most az történt, hogy a különböző korlátgyakorlatokat előszeretettel bemutató politikus szépen megvárta, amíg kihirdették az időközi választás győztesét, majd utólag, tét nélkül osztotta meg az ország nyilvánosságával az általa (is) feltárt ügyet. Ami, és ezt talán tényleg nem kell megmagyarázni, azért nincs rendben, mert azok az ellenzéki szavazók, akikhez nem juthattak el a Bíró László ügyeit taglaló cikkek – mondanom sem kell, a függetlenobjektív sajtó most is, mint már oly sokszor, üzembiztosan kussolt, vagy jobb esetben megpróbálta elbagatellizálni, álhírnek beállítani a ki nem fizetett varrónőkről szóló tudósításokat –, meg lettek fosztva a felelős döntéshez szükséges fontos információktól.
De ezekkel együtt mégis simán, fölényesen nyert a Fidesz jelöltje.
Ami a balliberális sajtót roppant mód zavarja. Fura módon két szocialista üzenőfüzet és heccportál, a Hírklikk és a HírHugó állt bele a legnagyobb hévvel az utólagos kárelhárításba. A HírHugó dörgedelmes cikkben azt bizonygatta, hogy ugyan lehet, hogy Koncz nyert, és Bíró is kevesebb szavazatot kapott, mint két éve, de Konczra is kevesebben voksoltak. Mondjuk azt nem sikerült leírniuk, hogy ez a Koncz nem az a Koncz, hanem a tragikus balesetben elhunyt édesapa. Almát a körtével, ugye.
A Hírklikken pedig a megbízható régi elvtárs, a Népszava egykori főszerkesztője, Németh Péter kezdett kilátástalan és megnyerhetetlen háborúba a tények ellen. Szerinte a Fidesz nem győzött, ahogyan az ellenzéki együttműködés sem, de azért mégis, mert az összefogás sikeres volt, Koncz pedig ugyan nyert, de vesztett. Vagy valami ilyesmi. Németh elvtárs „kettős vereségről” hadovál, amit sporthasonlatnak szánt. Képes volt olyan címmel élni, hogy „Megremegett az Orbán-párt”, miután Koncz Zsófia meghaladta az ötven százalékot, és ennek tükrében leírni, hogy „2022-re tekintve ez a győzelem felérhet egy súlyos vereséggel”. Valóban? Éppen ennek az ellenkezője a jóval valószínűbb, de aki propagandát ír, valamint kívül helyezte magát a rideg valóságon és a kész tényeken, nyugodtan képzelje csak azt, amit akar.
A zagyva elemzés közepétől végérvényesen elvesztettem a fonalat. Ahogyan az ellenzéki pártok is.
Remélem, nem is fogják megtalálni.
Apáti Bence
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
