A Körkép több olvasója is jelezte, hogy rossz érzéssel tértek haza a Magyar Szövetség kudarcba fulladt, Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos pozsonyi tüntetéséről. Ezek egyike volt Polgár Hajnalka somorjai polgárjogi aktivista is, aki végig az egyik érintett szervező közvetlen közeléből követte az eseményeket. Majd másnap a következőket fogalmazta meg a tüntetés beszámolójáról szóló egyik cikkünk alatt:
Polgár Hajnalka: A tegnapi tüntetés margójára: nem a rendőrség tiltotta be a mellény viselését, hanem a szervezők kérésére vetette le mindenki, akiknek pont ők osztották ki érkezéskor a mellényeket, és akik mindaddig vígan viselték. Orosz Örs mellett álltam, amikor a szervezők a mellények levételére szólítottak fel. Ő akkor azzal vette elő a zsebéből, hogy „nem akartam felvenni, de ha betiltják, akkor csak azért is felveszem”. A mellényes dobozok a kiosztókkal együtt hirtelen eltűntek, hiába akartunk egy páran csatlakozni a mellény „csak azért is” viseléséhez; akiknek pedig volt, levették és elrakták „szuvenírnek”. Ezt követően a szervezők utasítására mentek a rendőrök ahhoz, akin fennmaradt a mellény. Hogy ez „hősi performansszé” válhatott, ahhoz kellett a jelenlévő „mellényt birtoklók” gyávasága is.
Körkép.sk: Tehát Kovács Balázs, a rendezvény főszervezője ráküldte a rendőröket Orosz Örsre, hogy az cirkusszá zülleszthesse a tüntetést.
Polgár Hajnalka: Úgy valahogy. De ez a mellényt birtoklók gyávasága nélkül nem sikerült volna ilyen látványosra.
A Körkép.sk Polgár Hajnalkával beszélgetett:
Pénteken mindketten ott voltunk Pozsonyban a Magyar Szövetség és a PS politikusaival tartott közös tüntetésen. Az eseményről szóló beszámolónk, illetve a témával foglalkozó egyik cikkünk alá egy hozzászólást fűztél, melyben kritikát fogalmaztál meg a szervezők felé. Kifejtené, mire gondolt?
A folklóros indítás után (amit nem is értettem, hogyan került egy felháborodott tüntetésre) egyszer csak felálltak a szónokok is a színpadra. Addig sokan a szervezők által kiosztott mellényben feszítettek. Még kérdeztem is az egyik ismerősömet, hogy honnan vették a sárga mellényeket? Mondta, hogy a térre érkezve osztották ki nekik. Majd a szervezők a színpadról bejelentették, hogy akin feliratos láthatósági mellény van, azok vegyék le. Én pont akkor álltam meg Orosz Örs előtt. Ő erre fennhangon előhúzta a zsebéből, hogy na, ha betiltják, akkor én most veszem fel. Mondom, tudod mit? Én is szerzek egyet. Akkor még odajött két fickó, akiket nem ismertem, hogy honnan tudnának ők is szerezni.
Azt mondták, hogy ott a zöld sátornál. Elrohantam a zöld sátor felé, beintegetve az elnök úrnak, mondván: Mondd már meg, hol lehet mellényt szerezni? Azt a választ kaptam, hogy valahol a színpad másik felén kell lennie a kiosztóknál. Futottam, de sehol senki.
Furcsálltam, hogy egész addig egyetlen olyan ember sem volt, aki látványosan vegzálta volna az embereket, hogy ezt vagy azt ne, vagy hogy vessék le a mellényüket. Senki nem állt beléjük.
A világrendváltás káoszában nagy luxus politikai reklámra használni a Beneš-dekrétumokat
Jött két rendőr, egy fiatal srác és egy negyvenes férfi. Nagyon szépen mondták, hogy fel kell venniük Orosz Örs adatait azért, mert nem engedelmeskedett a szervezők utasításának. Mi akkor már körbefutottuk a helyszínt, de nem tudtunk mellényt szerezni. Mondom Örsnek, hogy akkor én megyek veled, mert már érdekel, hogy ez hogy fog alakulni. Kimentünk a tér szélére, kiderült, hogy Orosz az autójában felejtette a tárcáját az irataival. Odaintett egy lányt, akiről azt mondta, hogy az asszisztense. Odaadta neki az autókulcsot, ő elment az irataiért. Örs megkérdezte a rendőröket, hogy milyen törvényt vagy mit sértett meg? Mondják, hogy a szervezők felszólításának nem tett eleget, ezért ők kötelesek ilyen esetben kiemelni az illetőt a tömegből.
Aztán mondja, hogy jó, de akkor jöjjön ide a szervező. Odajött Kovács Balázs, de azt máig nem tudom felmérni, hogy a köztük lezajló beszélgetés nekem szólt-e, vagy őszinte volt. Örs ránézett Balázsra, és azt mondta: ugye nem gondolod komolyan, hogy idehoztuk a mellényeket, és most levetetitek az emberekről? Ennél komolyabb dolgokba is beleálltunk. Balázs meg vigyorogva valami olyasmit mond, hogy jó, hát te tudod, de a városházáról szóltak a mellény miatt… Aztán vigyorogva elvonult. Vigyorogva, érti? Nem úgy, mintha tényleg meg akarná győzni a barátját.
Úgyhogy ez olyan furcsa volt.
Ön úgy látta, hogy az egész mellény-sztori megrendezett jelenet lehetett?
Az én érzésem az volt, hogy egyrészt letesztelték, ki meri a közönségből, már aki egyáltalán kijött tüntetni, magán hagyni a mellényt. Már akiknek volt mellénye. Én még azt is elhiszem, amit az első pillanatban mondott Orosz Örs, amikor körülnézett, és látta, hogy mindenkiről eltűnt a mellény, hogy eredetileg nem akarta felvenni, de most felveszi. Sőt még azt is el tudom képzelni, hogy az egész a kiállásunk vagy az engedelmesen meghunyászkodó birkaságunk tesztje volt. Az első gondolatom az volt, hogy nekem nagyon sürgősen kell szereznem egy mellényt, hogy ne lehessen hőst vagy áldozatot csinálni egyetlen emberből. Én őszintén azt hittem, hogy az ügy érdekében nem megengedhető, hogy egy emberre legyen rátolva a tüntetés céljának a láttatása.
Milyen érzés maradt meg önben a tüntetés után?
Mintha egy színházi előadás részese lettem volna, akit nézőként bevontak. Az az érzésem volt a végén, hogy nem az volt a lényege, hogy valóban láttassuk az ügyünket, mint elégedetlen és felháborodott közösség, amely nem ért egyet a diszkriminatív jellegű dekrétumok létezésével és megerősítésével, hanem az, hogy mindenki elmondhassa a beszédét a színpadon.
Átverve érezte magát?
Az azért túlzás, mert túl sokat nem vártam egy PS támogatásával kivitelezett tüntetéstől. Inkább olyan érzésem volt, mintha palira vettek volna. Azt hittem, hogy valóban akarunk tenni valamit azért, hogy láthatóvá váljon az ügyünk. A legjobban az bosszant fel, hogy az egész megjelent közösségünk ennyire gyáva.
Kovács Balázs szervező is levette a mellényt?
Gondolom ő is levetette, bár én rajta nem is láttam.
Egy országos ambíciókkal bíró párt vezetőinek személyes részvételével és segítségével szervezett tüntetéshez képest meglepően kevesen, alig 150-en voltak jelen a megmozduláson. Miről tanúskodik ez Ön szerint?
Nem tudom hányan voltunk pontosan, de ha az ember nem spontán, hanem bejelentett tüntetést szervez, akkor megnézi, hogy a célközönség szempontjából melyik az ideális időpont. A péntek biztos nem az a nap, amikor például a főiskolások vagy az ingázók kimennének egy tüntetésre, hiszen olyankor már haza igyekeznek. Nem volt átgondolt maga a nap sem.
Gubík nem működik – és ezt már a számok, a szövetségesek és a választók is jelzik
Privát véleményem az, hogy azokat a dolgokat, amiknek 10–20–30 éve volt itt az ideje, ma már, ha belepusztulunk, sem fogjuk tudni elképzeléseink szerint megvalósítani. Persze meg kell kísérelni, de már azt is elfelejtettük hogyan is kell tüntetni, mint például a kilencvenes években az alternatív oktatás belebegtetett bevezetésének a megszüntetéséért Galántán… tudja, ez olyan, amikor mindenáron azt akarjuk, hogy a gyerek tudjon deriválni, de még osztani-szorozni sem tanítottuk meg. Úgy értem; olyan elképesztően hosszú ideje roskadozunk az ominózus beneši dekrétumok Stockholm-szindrómát okozó súlya alatt, hogy már észre sem vesszük a megfelelési kényszereinket.
Gubík László már jelezte, hogy további tüntetések várhatók Beneš-dekrétumok témában. A pozsonyi tapasztalatok után mit gondol erről?
Lesznek ott emberek, biztos. Lesznek olyanok, akik meggyőződésből elmennek, és olyanok is, akik többé nem. Ami még kikívánkozik belőlem, hogy gyáva emberekkel nem lehet igazi változásokat elérni, és a közösségünk egyre gyávább jegyeket mutat. Sajnos. Nem merünk szembe nézni a generációk lelkét megnyomorító elnöki rendeletek okozta traumákkal, nem merünk nyíltan kiállni sem magunkért, sem másokért. Mindig valaki mástól várjuk a meg nem alkuvó csodát. Ezért lehet ma a Felvidéken bárkiből áldozatot vagy hőst csinálni.
Mit gondol például a Progresszív Szlovákiával való közösködésről a Beneš-dekrétumok témájában? Ez mennyire segítheti a probléma megoldását?
Szerintem semmiben. Ráadásul őszinteség mentes politikai manipulációnak tartom. Az a véleményem, hogy a PS tagok sem gondolják komolyan, ha csak nem az a céljuk, hogy az identitásunkat az Európai Egyesült Államok ideája felé simítsák. Részemről az első, amin megbotránkoztam, az volt, hogy tiltakozunk a Beneš-dekrétumok ELLEN. Ez volt először a színpadról olvasható. De én nem azért mentem ki. Én a Beneš-dekrétumok diszkrimináló részeinek megszüntetéséÉRT mentem ki, és azért tiltakoztam. Nem tüntetek semmi ellen. Én valamiért tüntetek. És teljesen abszurd a valami ellenni felhívás, ha nem hirdetik a konkrét miértet.
Itt ugye a konfiskációról van szó, hogy ne lehessen a 21. században is elkobozni földterületeket, erdőket, mezőket, építkezési területeket…
Igen, arról is, de számomra főként arról, hogy ne lehessen kollektív bűnösséggel megbélyegezni örökletesen, visszavonhatatlanul és megkérdőjelezhetetlenül embereket. Szerintem Beneš 143 dekrétumából mindössze annak a 13, plusz áttételesen cirka 22, a magyarokat konkrétan érintő rendeletnek a megszüntetéséért kellene síkraszállnunk, amelyek diszkriminatív és vagyonellenes jellegűek és generációsan megalázóak és embertelenül emberellenesek. Engem a többi Beneš-dekrétum pillanatnyilag nem érint.
Meddig lehet megvezetni a választót az „ügyek mentén politizálás” illúziójával?
Hiányérzete van, ha jól értem, hogy ezek nincsenek világosan elmondva, hanem helyette van egy felfújt valami, bedobva egy általános szlogen, amire hivatkozva hergelik a közhangulatot?
Mindenhol el kellene mondani, hogy mi jelenleg nem az összes Beneš-dekrétum megszüntetéséért szólalunk fel, mert akkor tényleg olyan dolgok is megszűnhetnének, amelyek jelenleg abszurd helyzeteket teremtenének a térségben.
Azzal megkérdőjeleznék az ország létének alapjait…
A jelenlegi állam létének az alapjait igen. Én elsősorban azon 13 + 22 rendeletnek a megszüntetése érdekében mentem ki a tüntetésre, amelyek a közösségünk valamennyi tagját közvetlenül vagy közvetve megbélyegzi vagy érinti, és amelyek diszkriminatívak és vagyonellenesek. Ezeknek a megszüntetéséért bármikor és bárhol kiállok.
A rendőrök igazoltatásakor Orosz Örs azt mondta, hogy ő nem vonja kétségbe a dekrétumok, mint jogi előírások létezését.
A létezésüket én sem vonom kétségbe, hiszen ha nem lennének, okafogyott lett volna maga a tüntetés is.
Miközben a mellényén szó szerint a következő felirat volt olvasható magyar és szlovák nyelven: „Megkérdőjelezem a Beneš-dekrétumokat.” Majd a rendőrségi jegyzőkönyvbe, melynek leiratát ő maga tette ki a közösségi oldalára, az szerepel, hogy: „Nem kérdőjelezem meg a Beneš-dekrétumok létezését, sem ennek az országnak a területi integritását.” Majd bejegyzésében azzal folytatja, hogy megkérdőjelezem és mélységesen elítélem azonban a kollektív bűnösség elvének XXI. századi alkalmazását, konkrétan a magánvagyon ma is zajló, 80 éves dokumentumok alapján történő kisajátítását. Tehát ami a mellénye felirata volt, annak ellenkezőjét mondta a jegyzőkönyvbe.
Nézze, én egészen addig a pontig, amíg a mellények levetésére történő felszólítás nem hangzott el, azért nem kerestem a mellény kiosztó embereket, mert szerintem abban a formában, ahogy a rajtuk megjelenítet felirat ki lett nyomtatva, nem felelnek meg annak, amiért én odamentem.
Ahogy mondtam is, én a diszkriminatív jellegű dekrétumok megszüntetéséért mentem a Fő térre. A mellényen pedig az összes dekrétumra vonatkozó megjegyzés szerepelt. Viszont amikor az ember már bosszús lesz, hogy miért vetik le a szervezők is azt a mellényt, amelyet ők maguk készítettek és osztottak szét, akkor azt mondtam magamban, hogy én is felvenném, hogy ne egy emberből csináljanak áldozatot, vagy hőst. Csak nem találtam már egyetlen személyt sem, akitől kaphattam volna.
Az a fura érzésem volt a végén, mintha nem is az lett volna a tüntetés lényege, hogy valóban láttassuk a 80 éve ránk nehezedő megbélyegzettséget, és hogy közösen kifejezésre juttassuk, hogy mi nem értünk egyet a diszkriminatív jellegű dekrétumok létezésével és megerősítésével, hanem mintha az lett volna az „összejövetel” érdemi része, hogy maradéktalanul mindenki a média térbe mondhassa a beszédét a színpadon.
Öncélúnak tűnt az egész?
Inkább ilyen folklóreseményként tekintek az egészre, amit ilyen jellegben is szerveztek meg. Ez nem volt egy felháborodott és erőteljes tiltakozás. Folklór esemény volt veretes szlovák-magyar beszédekkel.
Persze ez is mutatja micsoda pusztítást okozott, és okoz ma is a létszemléletünkben az örökletes háborús bűnösökkénti megbélyegezettségünk, hogy már észrevenni sem vagyunk képesek, amikor Stockhol – szindrómás berögződésként nevetségessé tesznek.
Köszönöm a beszélgetést.
Király Zsolt
Nyitókép forrása:
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
