Bethlen Gábor erdélyi fejedelem mondása jegyében negyven évvel ezelőtt alakult a kelet-és közép-európai térség első polgári összefogása: a Bethlen Gábor Alapítvány. Díjátadó ünnepségét, a magyarságért tett kiemelkedő szolgálat elismerését, minden évben névadója születési évfordulójához kötődő naphoz közeli hétvégén tartja a Pesti Vármegyeháza dísztermében.
Az idei ünnepség a Himnusz elhangzását követően a műsorvezető Házi Balázs, a Bethlen Gábor Alapítvány titkára rövid megemlékezést javasolt: Szabó András előadóművész Nagy Gáspár versével, a jelenlévők pedig egyperces néma felállással hajtottak fejet az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei és mártírjai előtt.
A BETHLEN GÁBOR-DÍJ idei kitüntetettje: Szijártó István az irodalomtudomány kandidátusa, a Százak Tanácsa elnöke. Társadalmi érzékenységét – Bíró Zoltán, az alapítvány kurátorának méltató szavai szerint – szülővárosa: Kaposvár alapozta meg, amelynek iskoláiban később tanított is, mielőtt 1984-ben az Eötvös Kollégium igazgatója és az ELTE tanára, majd docense lett volna. 1993-ban hozta létre a Balaton Akadémiát, 2001-ig elnökségi tagja volt a Magyarok Világszövetségének. Közben kétszáznál több könyvet szerkesztett, húsznak szerzője is volt, és feleségével négy gyermeket nevelt.
Szijártó István széles társadalmi tevékenységének eredményességét igazolják a Százak Tanácsának 1996-os alapítása óta általa, mint ügyvivő felkért tagok nevei is. Az örökös tagok fényképe is szerepel a 25 éves jubileumra tavaly kiadott kötet belső borítóján: valamennyien a magyar kulturális, tudományos és közélet honi vagy külhoni személyiségei voltak, akárcsak – a biológia törvénye miatt megüresedett helyükre – utánuk lépők is. Az ő imponáló névsorukkal is megismertet a kötet, amelynek előszavát Andrásfalvy Bertalan írta, így jelölve meg munkájuk lényegét: …az egész nemzet sorsáért felelősséget érezve, megismertetik a döntéshozókkal nemzetünk állapotát, egészének és az azt alkotó, különböző néprészek, rétegek problémáit.” Ezt a munkát szervezte negyedszázadon át Szijártó István, aki a Bethlen Gábor-díjat megköszönve csak annyit mondott: „Szolgáltam egy s másban a hazát, a többi nem érdekes.”
A MÁRTON ÁRON-EMLÉKÉREM – Szervatiusz Tibor alkotása – 1988 óta ismeri el az Erdély szentéletű püspökének emlékéhez méltó szolgálatokat. Bárány Béla katolikus pap, a Zuglói Páduai Szent Antal Plébánia plébánosa kiemelkedő nemzetszolgálatáért kapta az idei kitüntetést.
Méltatója Bartos Mónika kurátor az atya derűs, életörömet sugárzó személyiségét is hangsúlyozta felelevenítve életútját. Az esztergomi ferences diák tanári pályára készült, de egy véletlen találkozás egy fiát gyászoló, magára maradt párral megváltoztatta szándékát: azoknak a segítője akart lenni, akiknek senkijük sincs. Bár kétéves sorkatonai kiképzése a megaláztatások sorozata volt, első papi szolgálatának színhelyén, Nyergesújfalun besúgó: a közeli lángossütő jelentett róla, békepapnak is be akarták szervezni, de tevékeny haza- és közösségszolgálatát, a fiatalok tanítását nem adta fel. Teszi ma is derűsen, az oltáron égő nemzeti színű gyertyával pedig figyelmeztet: Isten ura a történelemnek, de emlékezni, a hazáért imádkozni, dolgozni a mi dolgunk.
A TELEKI PÁL-ÉRDEMÉREM a merjünk magyarok lenni! elv jegyében született 2006-ban, az alapítványnak mintegy becsületrendjeként. Az idén hárman kapták a kitüntetést.
Gábor Csilla egyetemi tanár, a Szociális Testvérek társaságának tagja. Petrik Béla kurátor méltatásából kirajzolódott a szülővárosától: Kolozsvárról, a Babes-Bolyai Egyetemen szerzett magyar–angol tanári diplomával egy Brassó melletti színromán faluban induló, kényszerű pályakezdésen, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológiai fakultásának elvégzésén át vissza Kolozsvárra vezető út. 2005-től a Babes-Bolyai tanára, később dékánja, 2019-től a MTA külső tagja, egyúttal az első szerzetesnő az akadémián. Az egykor Schlachta Margit által alapított közösség tagjaként nem a klasszikus apáca hivatást gyakorolja, hanem a világi területen való szolgálatot: a tanítást, Kolozsvár magyar értékeinek felkutatását, ennek az örökségnek őrzését.
Muzsnay Árpád szintén kolozsvári, és szintén a Babes-Bolyain végzett, de hosszú pályája végül Szatmárba vezetett. 1974 óta rendszeresen publikáló újságíró, kulturális szervezőként is aktív: tagja volt RMDSZ-nek, de a nevéhez fűződik az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület újjászervezése is 1991-ben Brassóban, valamint Kölcsey emlékének ápolása Sződemeteren és a szatmári térségben, továbbá Dsida Jenővel és Páskándi Gézával kapcsolatos kutatásai. Mindezekért korábban Bocskai-díjat, EMKE-életműdíjat, illetve Fábry Zoltán-díjat is kapott. A mostani kitüntetéssel kapcsolatban a laudátor: Bakos István kurátor megjegyezte, hogy Teleki Pál szobrát, Rieger Tibor alkotását nem állíthatták fel annak idején Budapesten, de mintegy élő szoborként építi az a 110 személy és 16 közösség, amely a róla elnevezett díj kitüntetettje.
Hogy milyen sokat épített ezen a jelképes szobron Messik Miklós, a Magyar Emlékekért a Világban közhasznú egyesület alapító elnöke, ahhoz Béres József kurátor méltatását szó szerint kellene közölni, de túl hosszú lenne a felsorolás. A szentendrei ferenceseknél tanult diák csak vendéghallgatóként ülhetett az ELTE történettudományi és régészeti előadásain, végül jogi diplomát szerzett, sőt: a BME-n is diplomázott. A 80-as évektől kutatta külföldön a magyar emlékeket, és tartott ezekről előadásokat, 1996-ban pedig tizennyolc társával megalapította a MEVE-t, tengerentúli kutatásokkal is bővült tevékenysége, Sütő András pedig biztatta a magyar emlékhelyek világméretű feltérképezésére. Az elmúlt 25 évben 500 előadást tartott bel- és külföldön, mindegyiket vagy vetítéssel vagy kiállított képekkel illusztrálva, köteteket adott ki, és kiállításokat rendezett külföldön a diaszpóra magyarságát is gazdagítva önmagáról szóló ismeretekkel. (E beszámoló írása közben érkezett meghívója az Őslakos népek és kultúrák Európában 12. részének előadására, amelyen Lengyelországban barangol a gurálok, a lachok és a kasubok földjén.)
A SZÉKELYFÖLD JÖVŐJÉÉRT ÖSZTÖNDÍJ átadására is sor került. Célja: ösztönözni a tehetséggondozást a székely fiatalok körében. Ezúttal Tókos Ibolya,
a sepsiszentgyörgyi Mikó kollégium tanára méltathatta volt tanítványa: Kovács Petra, a Babes–Bolyai Tudományegyetem második éves bölcsészhallgatójának sokoldalú tehetségét és szorgalmát.
Miben más a Bethlen Gábor Alapítvány mint a többi sokezernyi itthon és a nagyvilágban működő magyar alapítvány? – kérdezte Lezsák Sándor, a kuratórium elnöke zárszavában. Abban, hogy soha, fennállásának negyven éve alatt el nem tántorodott eredeti céljától, ami 1982-ben Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor gondolatában megszületett, amit Bakos István és társai szövegbe foglaltak, és közel 100 neves magyar közéleti személyiség aláírásával csatlakozott hozzá.
A Bethlen Gábor Alapítvány búvópatakként volt mindig jelen a Kárpát-medencében, pedig nem volt könnyű a 80-as években. Ott volt a lakiteleki és monori találkozókon, a Duna Televízió alapításánál, a Hitel folyóirat indításánál, szoboravatásoknál, segít minden fontos nemzeti ügyet, és nincs egyetlen az általa kitüntetett személyek között, aki méltatlanná vált volna az elismeréshez. Végeztük munkánkat a nemzet javára, tesszük tovább, annak a Bethlen Gábortól származó, az alapítólevelünkben is idézett parancs jegyében, hogy „…nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
