Államalapításunk évfordulóján kivételes élményben volt részem Dunaszerdahelyen. Délután lányommal és a barátaimmal tiszteletünket tettük a magyar állam Szent István királyunk általi megalapításának 1017. évfordulóján, ezúttal a Csallóköz szívében. Pár mondatom lényege most viszont nem is ez, hanem az a tanulságos kis történet, ami ezek után következett a közeli MOL Arénában a Zsolna elleni bajnoki mérkőzésen.
Talán sokan elfelejtették, de van ám ebben a lopott kis országocskában – mert buta törvényekkel itt Dunát lehet rekeszteni – egy olyan rendelet is, amely megtiltja, hogy sportrendezvényeken a stadionokban, sportcsarnokokban „idegen” országok zászlóit a szurkolók – érkezzenek bárhonnan is – bevigyék a rendezvényre!
Mivel elég gyakran járok a DAC hazai mérkőzéseire, mert van ott valami, ami szavakba nehezen önthető, s az ilyenre szokás mondani, hogy ezt ott a helyszínen kell átélni, nem a TV előtt. Igen, ez az a hangulat, amire talán még a Csonkahon szurkolói is irigykedve néznek.
Lényeg a lényeg, ide bizony ama említett „törvény” értelmében zászlót, pontosabban Magyar lobogót (vagy ami arra kísértetiesen hasonlít) nem lehet bevinni! Egyébként a Székelyt sem, kipróbáltam korábban! Tetszenek érteni? A velem magyarul beszélő biztonsági embernek ez az egyik legfontosabb feladata! Nos, mivel nem vagyok egy ijedős fajta, sutyiban, (!) de mégis bevittem! Piros – fehér – zöld, az úgynevezett „angyalos címerrel” és egy felirattal, amely tudtára adja mindenkinek, hogy akié a zászló, honnan is érkezett. Sok hasonlót láthatunk pl. Magyarországon, akár a válogatott mérkőzésein is.
Szerencsére nemzeti ünnepünkön még maga a mérkőzés is kitűnően alakult, gólban gazdag meccs volt, fiaink odapakoltak egy négyest a Zsolnának, tehát volt ok lengetni a zászlót és a nemzeti színű sálat is.
A harmadik gólunk után viszont észrevettem, hogy hátulról (bizony aljas módszer) valaki lerántotta nyakamból a zászlómat. Azonnal mentem utána, de követett még vagy 10 – 12 nemzeti érzelmű barátom a szerdahelyi „B – közép” tagjai közül!
Rövidre fogom: a biztonsági ember közölte velem, hogy ezt nem lehet, és hogy a vendég zsolnaiak, tőlünk legmesszebbre eső szektorából valaki hívta a 158–as rendőrségi számot, mert ez őt (őket) felettébb ingerelte. A krónika része az is, hogy a meccs végén az illető megvárt és visszaadta becsülettel azt, ami az enyém!
Innentől jön az én mondandóm! A mérkőzés legelején, helyi jó szokás szerint, a DAC – himnusszá avanzsált Ismerős Arcok, „Nélküled” c. dalát 7100 torok énekelte. Ezek a tót atyafiak viszont nem éppen kedvesen vették ezt tudomásul. Ezt a „maďari za Dunaj“ jól ismert rigmussal és a szlovák himnusz (az eredetét ne firtassuk, legyünk nagyvonalúbbak) üvöltésével próbálták „semlegesíteni” mind a harmincan.
Kérdésem tehát mindenkihez szól, akire tartozik ez a történet: ezt a rendezők miért nem vették észre, vagy pl. azt, hogy a zsolnaiak a szlovák zászló (az eredetét ne firtassuk!)helyett, valamilyen ismeretlen, hibás förmedvényt emeltek a fejük fölé. Tehát, ezt szabad? Még hányszor kell eltűrnünk, hogy adóinkért „cserébe” a Dunába, jobb esetben annak jobb partjára küldözgetnek, nyelvtörvényekkel zaklatnak, Komáromban magyarul nem adnak menetjegyet, ha magyarul kérsz, de megfosztanak állampolgárságodtól, ha felveszed a magyart is, ezzel együtt megfosztanak minden alapvető emberi jogodtól is csupán csak azért, mert itt sajnos a többségnek értelmezhetetlen, hogy VAGYUNK! Az adónk persze nem büdös, az szerintük is rendben van!
Hol vannak ilyenkor Magyarország felelős politikusai, akik végre felemelik szavukat magyarok (közöttük magyar állampolgárok!) megalázása miatt szerteszét a Kárpát-medencében. Száz és száz ilyen, és ehhez hasonló példa van! Mikor lesz már ennek vége? Mikor láthatjuk már azt, hogy igenis, Magyarország ilyen – olyan intézményei tiltakoznak az ezekhez hasonló megaláztatások miatt ott, olyan fórumokon, ahol ennek a helye van!
Kérdések, amelyekre egy jogállamnak felelnie kellene, hiszen az állam van a polgárokért, az adófizetőkért, és nem fordítva! S önök, kedves politikusok, képviselők parlamentekben és egyéb helyeken, mit szólnak ehhez?
Fehér István / Felvidék
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
