„Nem lehet megcsinálni, hogy ne legyen népszavazás!”

„Nem lehet megcsinálni, hogy ne legyen népszavazás!”

Oldaltól függetlenül, és azt is belevéve, hogy magába a népszavazásba belebukik Budapest 2024-es ötkarikás pályázata, egy szerda esti vitán az ellenérdekelt felek mindegyike egyetértett abban, hogy a Momentum mozgalom népszavazási aláírásgyűjtése után előállt helyzetben az egyetlen lehetséges lépés a referendum kiírása.

Több százan jelezték részvételüket a Király utcai új Gödör Klubba a Facebookon szervezett, olimpia témájú vitaestre, amiről szerda reggelig még azt sem lehetett tudni, megtartják-e, illetve lesz-e értelme egyáltalán. Ismert, a fővárosi közgyűlés – Tarlós István korábbi közlése alapján – ezen a napon délelőtt dönthetett volna arról, hogy a 2024-es olimpiai pályázat hivatalos benyújtójaként a Momentum nagy sikerű aláírásgyűjtésére „válaszul” visszalép. Nos, szerdáról péntekre maradt a döntés, ráadásul ez alkalommal „lehetett” vitázni, nem úgy, mint múltkor, amikor hiába vártak olimpiapárti szereplőt.

A vitaestet szervező egyesület vezetőjeként Horváth Csaba – volt MSZP-s főpolgármester-jelölt – volt az eszmecsere moderátora, amely résztvevői Dénes Ferenc sportközgazdász, Mizsér Attila olimpiai bajnok öttusázó, a 2024-es budapesti pályázat sportigazgatója, Orosz Anna, a Momentum Mozgalom vezetőségének tagja, Szalay-Berzeviczy Attila közgazdász, a Budapesti Olimpiáért Mozgalom (BOM) elnöke és Török Ferenc öttusázó, kétszeres olimpiai bajnok voltak – ismert, utóbbi elsők között vállalta népszavazáspárti véleményét a (volt) élsportolók közül.

Néhány fontosabb elhangzott gondolat:

Meg kell szabadulni a gúnyolódó, szkeptikus magatartástól, erre tanít az élsportAz illetékeseknek sincs fogalmuk, mennyibe kerül egy olimpiaTarlós István még a Dagály-uszodát sem látja utófinanszírozhatónakNem lehet megcsinálni a pályázat készítőivel sem, hogy nem lesz népszavazásEl kéne kezdeni érvelni, plakátkampányban már jók vagyunkAz olimpia veszteséges leszAz olimpia civil, miközben a kormány úgy viselkedik a civilekkel, ahogy 

Nyitányként Horváth arról számolt be, hogy az esemény Facebook-oldalán nyílt szavazást tettek közzé az internetezők között arról, legyen-e olimpia 2024-ben Budapesten. A válaszadók 24 százaléka mondta, hogy mindenképpen igen, fele ennyien, hogy döntsön a nép, a többiek azt mondták, hogy semmiképp. Ezek után kifejezetten üdítő volt tapasztalni, hogy a több száz érdeklődő feszült figyelemmel követte az egymásnak feszülő érveket, néha tapssal jutalmazva egyik vagy másik felszólalást – csak csendben jegyeznénk meg: ha valami haszna volt az előző hetek közéleti felfordulásának, akkor az esté létrejötte biztosan az. Orosz Annáé volt az első megszólalás joga.

 Orosz Anna Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet  

– Remélem, hogy nem tekintenek egymásra ellenségként az olimpia támogatói és ellenzői. Rendkívül büszkék vagyunk a sportolóinkra, akik hihetetlen eredményeket értek el világszerte. Viszont egészséges nemzeti büszkeséget szeretnénk, nem olyat, amilyet a kormány kommunikációjában látunk.

Féltjük Magyarországot attól, hogy 2024-ben olimpiát rendezzen – adott ívet mondandójának, aláhúzva, az ország olyan alapvető problémákkal küzd, amire nem lehet egy olimpia a válasz. Egyetlen ország sem rendezett a költségek többszörösére emelkedése nélkül olimpiát

– fűzte még hozzá, azzal zárva gondolatait, hogy átláthatóság és korrupció terén nagyon rosszul állunk, a kormánynak így nem adható biankó csekk.

Török Ferenc helyzete nem volt egyszerű olimpiai bajnokként, mert érzelmeit tekintve egyértelműen az olimpiarendezés pártján van, de „ha gondolkodik”, már jönnek a kételyek. Ezért tehát „ha az olimpia nemzeti ügy, akkor az emberek véleménye igenis számít. A polgárok sokkal érettebben, felelősebben tudják megítélni, milyen az életminőségük”. Szerinte a pályázat közelgő kútba esésének felelőse nem a kormány és nem a Momentum, hanem a Magyar Olimpiai Bizottság, aminek az olimpiai charta különböző passzusai szerint meg kellett (volna) győződnie arról, hogy a pályázat benyújtása megfelelő társadalmi támogatottságon nyugszik-e.

 Mizsér Attila Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet  

Mizsér Attila, aki „ötgyermekes apaként” igen sokat tesz az olimpiarendezésért, „óriási és nagyszerű lehetőséget” lát, hogy végre elmondhassa, „milyen nagyszerű a pályázati anyag”. Gazdasági szakemberként, 20 év banki tapasztalattal a háta mögött is amondó, Budapest egy megnyerhető versenyben szerepel. Oroszra reagálva pedig kijelentette, az egészséges nemzeti büszkeséget éppen egy olimpia tudná visszaállítani.

– A mostani fő kérdés az, hogy idehozzuk-e a világ legnagyobb találmányát, és hogyan szorítsuk vissza a korrupciót – ez utóbbit némi derültség fogadta a közönség soraiból, de nem zökkent ki, és elújságolta, a 2012-es londoni olimpiának 2020-ig 14 ezer milliárd forintnyi hasznuk lesz a briteknek. „Az egész világ a lábaink előtt fog heverni”, adott hangot optimizmusának.

Dénes Ferenc óva intette, hogy „a brit tudósokkal” jöjjön Mizsér, és azt javasolta vitapartnereinek, fogadják el a PwC több száz okos ember által írt olimpiai tanulmányának számait, amin a pályázatunk alapul, és ami 40 forintjába került minden magyarnak. Ezek alapján 1700 milliárd forint költés kapcsolódik közvetlenül az olimpiához. Ami versenyhátrány Los Angeleshez és Párizshoz képest, hogy 2070 milliárd forintnyi infrastruktúrát, ami a másik két városnál már megvan, nekünk még fel kell építenünk. Ezek után kategorikus kijelentést tett:

Ez az olimpia, amit Budapestre terveznek, veszteséges lesz.

És megjegyzi azt is:

Hírdetés

az olimpia egy civil dolog, mi meg most akarjuk a civileket itt ellenőrizni…

Horváth Dénes tanácsát megfogadva a PwC tanulmányából idézi, hogy „az olimpiára leselkedő legnagyobb veszély az intézményesült korrupció”, azonban gyorsan tovább is passzolta a labdát Szalay-Berzeviczy Attilának, aki szerint szükség van egy nagy dobásra az ország életében, és az EU-ba lépés óta az olimpia lehetne az, ami talán az euróbevezetéshez volna fogható, megmozdítja a gazdaságot. „Olyan körök fogják megtalálni Magyarországot, amelyek ma még azt sem tudják, hol van”, reménykedik a sportvezető, aki szerint kétségtelenül „hitvita”, hogy mit bír el Magyarország. Ő optimista.

Arra a kérdéskörre, hogy akkor most mi mögött van társadalmi támogatottság egyáltalán, a momentumos Orosz Anna úgy felelt, ha az összegyűjtött 266 ezer aláírás nem elég a népszavazáshoz, akkor ki lehetne jelenteni, hogy azt maga Orbán Viktor nem szeretné, viszont bármi is lesz, a hazaárulózós retorikával azonnal le kell állni, főleg, mert tud olyanokról, akik egyébként olimpiapártiként írták alá a gyűjtőívet, hogy a nép dönthessen.

Török inkább arról beszélt, hogy mintha itthon nem ismernék eléggé a NOB döntési mechanizmusait, ezt követően hosszan sorolta azokat a hazai feltételeket, amelyeknek eleve nem felelünk meg, de azt is mondta, a népszavazásos történetet végig kell csinálni, akkor kiderülne legalább az, hogyan állnak az emberek a kérdéshez.

Mizsér inkább saját fonalát vette fel: szerinte a 7 millió olimpiai belépőjegy fele 6000 forintnál olcsóbb lesz, de erre Török rögtön beleszólt, hogy „baseball”, jelezve, hogy az olcsóbb sportágak egyébként sem érdekelnek senkit itthon. Mizsér ezt követően az egyébként is rehabilitálandó óbudai gázgyár, a soroksári Duna-ág és a Testvérhegyen létesítendő mountainbike pálya miatti terület-rehabilitációról értekezett, amiért járt is neki a taps. Szerinte az olimpia egy, a fejlesztésekkel kapcsolatos vizsgakényszer. Ezt követően feleslegesen ment bele olyanokba, hogy „a NOB üldözi a korrupciót”, ezt a mondatot ugyanis általános derültség övezte, ahogy a szocialista Horváth moderátornak azt a sejtését is, hogy mintha most nagyobb lenne a lopás, mint régen. A hallgatóság nem felejtette el a 2010 előtti világot. Mizsér viszont meggyőző volt abban, hogy az országnak végre le kellene vetkőznie a fojtogató gunyorosságot és szkepszist, ezt élsportolóként ő már megtanulta.

 Török Ferenc Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet  

Török ezt követően gyorsan elmesélt egy történetet arról, milyen korrupciógyanús események vezettek annak idején a mexikói olimpia odaítéléséhez, amire Mizsér megint általános derültséget keltve azt válaszolta: ezért kell küzdeni a korrupció ellen.

Dénes Ferenc nem érezte magát túl jól a székében, ezért gyorsan hozzászólt: döntsön a nép és kész, a vitából mindvégre csak ez következik. Ugyanakkor azt is aláhúzta, ez gyakorlatilag a pályázat halálos ítélete is lenne, hisz épp mostantól engedi a NOB a pályázatok nemzetközi reklámozását, mi ebben ebben a helyzetben márpedig nem tudunk részt venni. Aztán konstruktívra vette a figurát:

El kéne kezdeni érvelni, a plakátkampányt jól nyomtuk

– fogalmazott, majd elutasította az Attilák állítását, miszerint hitvita volna az olimpia költségvonzata. – Nem erről volt szó! Elkészült egy tanulmány a PwC-től, és arról volt szó, hogy mögé teszünk dolgokat.

Ha hitvitába keveredünk, akkor Fradi-Újpest országa leszünk.

Értelmezése szerint nem lehet olyan felügyelőbizottságot létrehozni, amiben a politikai elit ül, hisz a felügyelőbizottság dolga éppen az, hogy szakértelemmel és kritikával dolgozzon,

nem a mutyivilág részeként.

Azt a népszerű kérdést is feltette aztán, hogy ha a sportlétesítmények egyébként is megépülnek, akkor minek ide olimpia.

Hozzá csatlakozva Szalay-Berzeviczy Attila is elmondta, amit most már egy ideje nyíltan vállal: népszavazásra kell menni az olimpiával, utat kell nyitni az értelmes vitának.

 Szalay-Berzeviczy Attila Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet  

– Mindenhol ez a téma. Számomra az a nemzeti ügy, amiről mindenkinek van véleménye. Nyilvánvalóan a pártok is elfoglalják a helyüket ebben. A Momentum helyzetbe hozta az országot. A pályázatban részt vevőkkel sem szabad megcsinálni, hogy ne legyen népszavazás. A NOB pedig örülhet, hogy Budapest pályázott, mert az ő felelősségük, hogy ilyen kevesen pályáznak már – említette szinte az ellenzék húrjain játszva a BOM vezetője. Aztán a közönség néma figyelmétől övezve elejtette még, hogy „az olimpia várható pénzügyi mérlegéről fogalmunk sincs. Mindenkinek van elképzelése”. Az ő víziója például az, hogy a gazdaság, a turizmus, az építőipar mind-mind nyerne, nem beszélve a látogatókról és a tévénézőkről.

Orosz Anna közbevetőlegesen megkérdezte, hogy volt-e olyan párbeszéd bárhol, ahol vállalta volna azt a kijelentést valaki, hogy az egészségügy és az oktatás problémáinak megoldására olimpiát kell rendeznünk. A választ senki nem vállalta, ehelyett Dénes kísérletezett a „nemzeti ügy” fogalmi meghatározásával: „Amire az ország áldoz. Ha Isaura az, akkor Isaura.” Aztán erre rímelve felvetette az olimpiai adó ötletét: ha mindenki örömmel ad bele, akkor lenne nemzeti ügy az olimpia. Végül Szalay-Berzeviczy súlyos mondatát nem hagyta szó nélkül:

ha nem lehet megmondani, hogy mennyibe kerül az olimpia, akkor tényleg szét fogjuk lopni.

Mizsér aztán újra elismételte, hogy az olimpia minden területet dinamizálni fog, megerősítve azzal, hogy London cinikus városból egy élhető megapolisz lett, illetve hogy Barcelona még az olimpia után másfél évtizeddel is képes emberek tízezreinek munkát adni a turizmusban.

Orosz aztán a lopás gyanújához csatlakozott, nem látva garanciát arra, hogy megússzuk ezt: még az EU sem tudja megakadályozni, hogy ne költsön az ország évente 300-400 millió forintot korrupcióra.

Szalay-Berzeviczy kisvártatva előállt egy ötlettel az átláthatósággal kapcsolatban: vigyék tőzsdére a pályázatot, ennél proaktívabb és tisztább kezdeményezést nem tud elképzelni. Mizsértől néhány mondatban megint hallottunk az újrahasznosítható létesítményekről – a Hajógyári-szigetre tervezett bokszcsarnokról és az Etele téri röplabdapályáról, de az álmodozást berekesztendő Török tömören azt mondta: ki lehetne józanodni egy népszavazással. Odavetette még: ki fogja utóhasznosítani az ötcsillagos szállodát az olimpiai helyszín Debrecenben? Ismert vagy sem: Tarlós István budapesti főpolgármester még az ügyben is komor, hogy ki fogja üzemeltetni a Dagály-uszodát a világbajnokság után…

A vita alkonyán Szalay-Berzeviczy jelezte, hogy mivel erős érvek vannak az olimpia mellett, nem kell semmilyen vitától megijedni – hogy ez szólt-e a témában az utóbbi hetekben igen hallgatag kormánypárti képviselőknek, a hallgatóságra bízta, akik idő közben a „zsebinterneten” keresztül értesültek róla: Orbán Viktor és Tarlós István megegyeztek a pályázat visszavonásáról – mint többen az asztalnál ülők közül is megjegyezték, „az emberek feje fölött”.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »