Szeretném előrebocsátani, hogy bár Ferenc pápa egyik állítólagos kijelentése késztetett írásra, és a kijelentés homoszexualitás sokak számára érzékenynek számító kérdésével kapcsolatos, engem most elsősorban nem a pápa és nem is a homoszexualitás érdekel.
Az esetről az Index is írt, ami persze nem biztosíték arra, hogy valóban így történt, de a jelen poszt szempontjából az Index változata is megteszi:
„Juan Carlos Cruz, egy meleg férfi, akit gyerekkorában szexuálisan molesztált egy pap, a Ferenc pápával történt találkozásáról beszélt egy spanyol nyelvű lapnak. A pápa azt mondta Cruznak, hogy Isten teremtette melegnek, és hogy ő így szereti őt.
Azt mondta: ’Juan Carlos, te meleg vagy, de ez nem számít. Isten teremtett ilyennek; ő ilyennek szeret téged, és engem sem foglalkoztat a dolog; a pápa ilyennek szeret téged. Muszáj megbékélned azzal, aki vagy.’”
Nem. Nem Isten teremtette melegnek, ahogy engem sem Isten teremtett türelmetlennek és nem Isten kódolta úgy a génjeimet, hogy csak nehezen tudjak ellenállni a csokoládé csábításának. Nem Isten teremtette hazugnak a hazugokat vagy gyilkosnak a gyilkosokat és nem Isten teremtette betegnek a betegeket. Való igaz, hogy a lelki vagy fizikai fogyatékosságaink ellenére szeret bennünket, mégpedig feltétel nélkül, de az sem igaz, hogy „így szeret”. Olyan értelemben nem, ahogy valaki kifejezetten egy adott tulajdonságot vagy éppen fogyatékosságot preferál vagy szab meg szeretete feltételeként, merthogy a pápa kijelentését úgy lehet érteni, hogy Isten kifejezetten azért „teremtette” ilyennek Juant, mert pont így szereti őt és nem másképp.
Nem.
A kijelentés olyan sok sebből vérzik, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Amint fentebb említettem, a pápa nincs egyedül ezzel a véleményével. Sokan gondolják ugyanezt. Keresztények és nem hívők egyaránt.
Először is Juant vagy történetesen engem, nem Isten teremtett, illetve nem olyan értelemben, ahogy azt a legtöbben gondolják. Isten egyetlen emberpárt teremtett, felruházva őket mindennel, hogy sokasodjanak, és végül te meg én, meg Juan is megszülethessen, egy egész sor néha rossz, néha pedig jó döntés eredményeként. Istennek nem kell minden egyes élőlényt, fűszálat, fát, lovat, kiscicát vagy búzakalászt megteremtenie, mert bölcsességében és előrelátásának úgy indította útjának a világot, hogy az képes fenntartani és megsokszorozni önmagát.
Való igaz, hogy Isten előre látta még azt is, hogy hány hajszál lesz a fejemen vagy fűszál a kertemben vagy milyen tulajdonságaim lesznek, jóval azelőtt, hogy megszülettem volna. Tudta, hogy milyen döntéseket fogok hozni és, hogy ezeknek eredményeként milyen lesz az életem, de az életem alakításában pont annyira vett részt, amennyire én hagytam Neki. Eleinte semennyire (gondoltam én), majd apránként egyre jobban.
Azonkívül, ha Isten teremtene minket betegnek vagy éppen melegnek, akkor igazából a legtöbb ima valamilyen szinten Isten akaratával szembe menne. Miért imádkoznánk azért, hogy meggyógyuljunk, ha Isten teremtett betegnek? Az igazság azonban az, hogy Isten azt szeretné, ha kívül belül egészségesek lennénk, ezt azonban nem fogja ránk erőltetni.
Amióta az első rossz emberi döntéssel a világ elindult lefelé lejtőn, minden egyes tett javított vagy rontott, sajnos többnyire rontott az állapoton, és ebbe az állapotba a jelenleg romlandó testünk is beletartozik, ami időnként megbetegszik, sőt, már eleve betegen születik. Illetve született. Egészen a világ legnagyobb horderejű eseményéig, ami mindent megváltoztatott. A lejtőn csúszást Jézus születése, halála és feltámadása állította és fordította meg. Bár ez a csoda minden embernek szól, mégse mindenki tudhatja a magáénak. A látszólagos paradoxont talán úgy szemléltethetnénk, ha elképzeljük, hogy Jézus minden ember számára biztosított egy ajándékot, de nem mindenki vette még át. Ki azért, mert még nem értesült róla, ki azért, mert úgy gondolja, hogy jobb neki az ajándék nélkül.
Tehát, nem Isten teremtett minket olyannak, amilyenek vagyunk, de tulajdonságainktól függetlenül szeret, illetve elkészítette számunkra az utat, hogy olyanná válhassunk, amilyennek teremtett volna, ha nem szólunk bele a folyamatba. Az út elején ráadásul szárnyakat is kapunk. De mit szárnyakat, egyenesen újjászületünk!
És még valami. Nem meleg, hetero, transzszexuális, fehér vagy fogyatékos emberek vagyunk.
Emberek vagyunk.
Akikért Krisztus meghalt.
Nem a vágyaink vagy testi adottságaink határozzák meg az identitásunkat, hanem Istennel való kapcsolatunk, mert csak Vele együtt ismerhetjük meg a teljességet, amit nekünk szánt. Ne hagyd, hogy egy olyan szűk dobozba passzírozzon a világ, amibe a tested is alig fér bele!
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
