Amikor 2015 őszén kirobbant a menekültválság, a közvélemény-kutatások szerint a német társadalom többsége a liberális menekültpolitikát támogatta. Angela Merkel kancellár is tudta, hogy ha keményebb álláspontot foglalna el, azzal elvesztené a társadalom szimpátiáját. A menekültkérdés azóta sokkal vitatottabb téma lett a németeknél, Merkel is módosított álláspontján, megjelent egy erősen bevándorlásellenes párt, és ma már alig akad politikus, aki ne a menekültek korlátozott beengedése mellett érvelne. Innen nézve a lassan két évvel ezelőtti ősz úgy tűnhet, mintha a német politika és sajtó többsége olyasmit akart volna lenyomni a német társadalom torkán, amit az nem támogatott.
E vád először a 2015-ös kölni szilveszteri randalírozással kapcsolatban merült fel. A német sajtó persze akkor sem hallgatott, de valóban késve reagált, és nem kötötte össze az eseményeket a menekültkérdéssel. Nagyon szigorú etikai szabályok vonatkoznak ugyanis arra, hány bizonyíték megléte esetén lehet valamit tényként kezelni. 2016. újév napján pedig még csak annyit lehetett tudni, hogy vélhetően sötét bőrű emberek garázdálkodtak. Az első feljelentések is csak egy hét után érkeztek be. Később az is kiderült, hogy a vélt elkövetők többsége nem menekült volt, hanem észak-afrikai bevándorló. A német sajtó többsége pedig ügyel arra, hogy e két fogalmat ne keverje össze.
A sokkal egyértelműbben fogalmazó külföldi cikkeket látva mégis önkritikusabb lett több német újság is. Giovanni di Lorenzo, a liberális Die Zeit hetilap főszerkesztője idén januárban azt nyilatkozta, hogy a menekültválság idején számos újságíró „megfigyelőből alakító lett”. Azaz nem csupán leírni akarta a folyamatokat, de egyfajta vélemény mellett is kiállt.
Ma visszatekintve, amikor a kérdés már inkább megoszt, az akkori cikkek egy része túlságosan egysíkúnak hathat. Legalábbis erre a megállapításra jutott egy júliusban bemutatott kutatás, amit egy hamburgi újságíró-iskola és a Lipcsei Egyetem közösen készített. Kétszáz oldalon át elemzik öt országos és több regionális napilap tudósításait a 2015 februárja és 2016 márciusa közötti időből. A kutatócsoport szerint a tudósítások „kritika nélkül” vették át a menekültpárti véleményeket, illetve „euforikus és nem objektív hangulat” jellemezte az írásokat. Hazugsággal és tények elhallgatásával ők se vádolják a német lapokat. De úgy vélik, a német média „népnevelőként” viselkedett. Egyesek szerint persze a sajtónak egy liberális demokráciában eleve nem elég szenvtelenül tudósítania, hanem értékeket is kell közvetítenie.
A konkrét kutatásnál azonban már a módszertan is problematikus. A jelentés úgy von le messzemenő következtetéseket a német média egészéről, hogy csak néhány nyomtatott napilapot ellenőrzött. A hetilappiacot és az elektronikus médiát teljesen kizárta. Szintén kimaradtak a véleménycikkek, pedig éppen azok mutatják egy adott újság irányvonalát, vitáit. Már 2015 nyarától számos, a merkeli menekültpolitikát bíráló írás jelent meg, értelemszerűen főleg a konzervatív és neoliberális fórumokon: a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ), a Die Welt, a Bild, a Handelsblatt, a Focus, a Cicero vagy a Junge Freiheit lapok hasábjain. Ezek nélkül nem lehet megalapozottan a német sajtót érintő általános kijelentéseket tenni.
http://mno.hu/
A német médiát ráadásul egy másik, augusztus első napján közzétett kutatás éppen idegenellenességgel vádolja. A Thomas Hestermann müncheni főiskolai tanár vezette kutatócsoport arra volt kíváncsi, milyen kontextusban jelennek meg a külföldiek a német lapokban. A jobboldali bulvárnapilap, a Bild esetében a külföldiekről szóló tudósítások több mint kétharmada bűncselekményről szólt. A konzervatív FAZ-nál és a balliberális Süddeutsche Zeitungnál is a külföldiekkel kapcsolatos hírek egyharmada negatív volt. Eközben a nem németek terhére elkövetett bűncselekményekről szóló hírek száma átlagban megfeleződött, holott 2014 óta e bűncselekmények száma folyamatosan nő. Hestermann kutatásába jóval több napilapot, hetilapot vont be, valamint az elektronikus média nagy részét is, ellentétben a lipcsei kutatócsoporttal.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelenik meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.02.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
