Persze, jóérzés nélküli, uszító és mélységesen cinikus megnyilvánulása továbbra is elfogadhatatlan – ezt az álláspontot képviseli Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is –, de közjogi értelemben már nem áll a lábán az Országos Diszkriminációellenes Tanács két évvel ezelőtti döntése, melyet a testület tagjai egyébként nagy többséggel fogadtak el.
Az államfőhöz teljesen méltatlan, banán-köztársasági jelenetet 2020. április 29-én élőben közvetítették a hírtelevíziók, akkor hangzott el Iohannis lehangoló, színvonaltalan nyilatkozata, melyben magyar nyelven ostorozta a szociáldemokrata pártot, illetve vezetőjét. Mementóként az alábbiak történtek: „Jó napot kívánok, PSD!”, illetve „Jó napot, Ciolacu!” köszöntésekkel az államelnök azzal vádolta meg az akkor ellenzéki szociáldemokratákat, hogy odaadnák Erdélyt a magyaroknak, a párt elnökének pedig feltette a szónoki kérdést: vajon mit ígért Orbán Viktor magyar miniszterelnök cserébe a megegyezésért? Eme durva, államelnöki szinten példátlan nyilatkozat hátterében pedig az állt, hogy a parlament alsóháza nem tűzte napirendre a Székelyföldnek területi autonómiát előirányzó törvénytervezetet, így a kezdeményezés a képviselőház által hallgatólagosan elfogadott indítványként került át – ez gyakori jelenség egyébként a parlamentben – az utolsó szót kimondó szenátusba. E „mulasztás” végül jelentéktelennek is bizonyult, mert az elnöki belépőt követően a szenátusban nagy erővel és látványosan söpörték le az asztalról az autonómiastatútum tervezetét.
E botrányos ügyben azért figyelemre méltó, hogy tavaly januárban a bukaresti ítélőtábla még megalapozottnak találta a Diszkriminációellenes Tanács által kiszabott 5000 lejes bírságot, és elutasította Iohannis folyamodványát, ám a legfelsőbb bíróság múlt csütörtökön hozott jogerős végzésében már helyt adott az államfő fellebbezésének. Az elnök és emberei nyilvánvalóan nem tudták volna lenyelni, hogy a mandátuma vége felé közeledő, atlantista babérokra törekvő Iohannist jogerősen elítéljék azért, mert – miként a diszkriminációellenes testület is megállapította – megsértette magyar polgártársai emberi méltóságát, amikor magyar nyelvű köszöntéssel gúnyolódva Erdély kiárusításával vádolta meg szociáldemokrata politikai ellenfeleit. Ilyen e kisebbségi ügyeket példásan és végérvényesen megoldó országban nem történhet, állítják szemrebbenés nélkül, és érvényt is szereznek az orwelli nézetnek, miszerint mindenki egyenlő, ám egyesek egyenlőbbek.
Persze, ismételjük, közjogi értelemben az elnök vétlennek találtatott. Ettől azonban még továbbra is helytállóak a korábbi, illetve mostani elítélő nyilatkozatok, megbotránkozó vélekedések. Hiszen a tények tények maradnak, s a kimondott szavak fülünkben zakatolnak. Ráadásul az államfő korábban még a Művelt Románia nevű, általa nagy ívűnek nevezett országprogram zászlaját is lengette, lendülettel. Nehezen feledhető, nehezen megbocsátható fejlemény, még akkor is, ha az akkori járványidős, tömeges bezártságot jelentő időszakában ennél súlyosabb visszaélések és mulasztások is történtek.
Politikusok ugyan fátylat boríthatnak a történtekre, ám a magyar közösség nem feledi, hogy az akkori, feszült és zűrzavaros napokban értelmetlenül, indokolatlanul megalázták. És e konok nézetre, e határozott, következetes vélekedésre nincs felmentő ítélet.
Borítókép: presidency.ro
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
