A napokban megjelent egy tanulmány, amely diákok és tanárok megkérdezésével a magyarországi nyelvoktatás rendszerét vizsgálja. Kiderült, az oktatásban jelentős hiányosságok mutatkoznak, pedig pénz és megoldási lehetőség lenne elég. A nyelvtudás ráadásul a fiatalok jövőjét is jelentős mértékben befolyásolja.
Kevesen kérdőjelezik meg mostanában, hogy a köznevelésben folyó nyelvoktatás hatékonysága hagy kívánni valót maga után. Az elmúlt években temérdek nemzetközi felmérés alkotott kedvezőtlen képet a magyarok idegennyelv tudásáról, valamint a hazai nyelvtanulási lehetőségeiről – áll a kormány által 2017 nyarán megrendelt Az idegennyelv-oktatás keretei és hatékonysága 2017-2018 című tanulmányban. A felmérés két iskolatípus, valamint a nyelvtanárok tapasztalatai alapján vette górcső alá, hogy mi lehet a probléma a nyelvoktatásban.
A kutatás a hetedikesek körében összesen 266 nyelvi csoport adatait rögzítette. Kiderült, hogy a 13-14 éves gyerekek általában egyetlen idegen nyelvet (angol vagy német) tanulnak, vagyis hogy a Nemzeti alaptantervben szereplő második idegen nyelv lehetőségével csupán elenyésző mértékben élnek az intézmények.
Ezzel meg sem közelítjük az Európában jellemző két nyelv tanulásának gyakorlatát.
Emellett fény derült arra is, hogy az általános iskolai csoportokban a heti 3 nyelvi óra a jellemző, amely összesen minimálisan évi 108, a teljes általános iskolai tanulmányokra vetítve pedig 504 darab 45 perces tanórát jelent. Ez ugyan eléri a V4-es országok átlagát, de a hatékonynak tekintett észtországi óraszámnál alacsonyabb.
Az általános iskolásokhoz képest kedvezőbb képet mutat a középiskolai nyelvoktatás helyzete,
a tanulmány szerint ugyanis a 11. évfolyamosok körében (összesen 552 csoportot vizsgáltak meg) a tanulható nyelvek köre szélesebbnek bizonyul, mint az általános iskolákban.
Az előírásoknak megfelelően – a csoportok tagjai ebben az esetben is kötelezően két nyelvet, angolt és németet tanulnak, jelentős különbség ugyanakkor, hogy nem ez a standard, második nyelvként választható ugyanis a spanyol, a francia és az olasz is. A gimnáziumi első és második nyelvnél a legtöbb esetben heti 3 óra a jellemző, amivel az Eurydice 2017-es tanulmánya alapján hozzuk a kelet-európai országok átlagát.
A kutatásból kiderül viszont egy nagyon fontos probléma, mégpedig az, hogy a diákokat általában egy nyelvtanár tanítja,
míg anyanyelvű tanáruk a diákoknak nincsen.
A magyar tanulók idegennyelv ismeretének hiányosságai mégsem a tanárokban keresendő, mivel ők sincsenek könnyű helyzetben. A tanulmány ugyanis rávilágított: a felmérésben résztvevő intézményekben igen alacsony mértékben vannak jelen a helyben szervezett továbbképzések, és az iskolán kívüli képzéseken való részvételben is alig támogatják a nyelvtanárokat.
Emellett külföldre is csupán az európai együttműködési programok keretében jutnak el, ami pedig az általános iskolákban nem is igazán bevett gyakorlat.
Fontos megállapítás volt még, hogy a nyelvi órákon túl, de az iskolán belül biztosított nyelvtanulási lehetőségek tekintetében az általános iskola és a gimnázium nagyban különbözik egymástól. Ténylegesen ugyanis csak az utóbbiakról mondható el, hogy rendelkezésre állnak ilyen programok.
Ez nem véletlen, hiszen a kormányzat nagyrészt a középiskolásokat támogatja a nyelvtanulásban. Nyár közepén írtunk róla, hogy Nyelvtanulással a boldogulásért címmel hirdetett 3,3 milliárd forint keretösszegű, a középiskolások tanórán kívüli nyelvtanulását segítő pályázatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A hírt Novák Katalin család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkár jelentette be egy sajtótájékoztatón, amelyen kiderült az is,
hogy a program keretében a középiskolások az iskolában vehetnek részt külön nyelvórákon, amelyeket az iskola nyelvtanárai, illetve felsőoktatási intézmények nyelvszakos hallgatói tartanak.
A pályázat célja alapvetően, hogy élményközpontú, nem formális foglalkozásokon javítsák a középiskolások nyelvtudását és növeljék motivációjukat a tanulásra. A pályázat keretében emellett a tanárok és a diákok is részt vehetnek külföldi csereprogramokon, tanulmányi kirándulásokon.
A tanulmány a problémákra való rávilágításon túl több fontos megoldási javaslattal is élt a magyar nyelvoktatással kapcsolatban. Ezek – többek között – a következők voltak:
Korábbi kezdés: A tanulók többsége már 4. osztály előtt megkezdi a nyelvtanulást és ez számos problémát hoz magával, ugyanis nem minden diák kezdi el ekkor a nyelvtanulást, így a későbbiekben tudásbéli különbségek lesznek. Amennyiben a kezdést előrébb hozná a szabályozás, a tervezett és felügyelt oktatással orvosolható lehetne az, hogy jelenleg a korábbi kezdés ellenére sem sikeres a diákok nyelvtanulása.
A nyelvórák hatékonysága: Az iskolán kívül, magánúton idegen nyelvet tanulók nagy része ugyanazt a nyelvet tanulja, mint az iskolában. Ez fontos orvosolandó tény, mivel a magántanulás nagymértékben függ a szociális háttértől és így az esélyegyenlőséget rontja. A nyelvórákon túl, de az iskolán belül a jelenleg induló EFOP Nyelvtanulással a boldogulásért programhoz hasonló projekteket lenne érdemes szélesebb körben bevezetni, illetve a tanárképzés gyakorlati részének átgondolása is hozzátehetne ehhez.
Folytonosság a nyelvtanulásban: A tanulmány szerint biztosítani kellene a nyelvtanulás folytonosságát a különböző képzési szakaszok között annak érdekében, hogy az újrakezdés és felesleges ismétlés ne szegje újra és újra a tanulók nyelvtanulási kedvét.
Tankönyvek: A tankönyvek központi szerepet töltenek be az órai munkában, különösen a magasabb évfolyamokon. Ezek fejlesztése és kiválasztásuk segítése jelentősen hozzátenne a nyelvi fejlesztéshez. Emellett az egyéb segédanyagok kidolgozása, aktualizálása és a tanulók életkorának, igényeinek megfelelő adaptálása szintén fontos továbbképzési téma lehetne.
Egyéni különbségek: Fel kellene készíteni a nyelvtanárokat mind a tanárképzésben, mind a tanártovábbképzéseken a jelenlegi szintnél is jobban arra, hogy a tanulók egyéni különbségeit felismerjék, a tanulási-tanítási folyamatot pedig ezekhez szabják. Az egyéni különbségek (motiváció, érzelmek, meggyőződések, speciális nyelvtanulási igények, stb.) beazonosítása és az órai munka ehhez történő igazítása az utóbbi évtizedek vívmánya a nyelvtanítás korszerűsítésében, és talán az egyik olyan terület, ahol a tanárok felkészítése látványos fejlődést hozna a nyelvtanításban. A tanulók egyénenként, és nem csoportként történő kezelése sokban hozzájárulhat nyelvtanulási sikereikhez, nyelvtanulási kedvük fenntartásához.
Iskolán kívüli nyelvtanulási lehetőségek: Ma már a nyelvek valós szituációkban is elérhetőek a tanulók számára, így a nyelvtanulás értelme, a nyelvórákon való túlmutatása tényleges értelmet nyert. Az internet számos nyelvtanulási lehetőséget nyújt, ezen felül valós nyelvhasználatot biztosít. Az infomációkeresés, a nemzetközi kapcsolattartás és az idegen nyelvű tartalmak elérhetősége szinte korlátlanná vált, erre viszont fel kell készíteni a tanulókat.
Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »
