Magyar Péterék nyár óta nem találják magukat: egyre kevesebben kíváncsiak rendezvényeikre, kezdeményezéseikre, miközben a jobboldal halad előre.
Az előző hét egyik legkomolyabb botránya szokás szerint a Tisza Párthoz kötődik, amely a Tisza-adó tervének kikerülése óta nemigen talál magára. Kiderült ugyanis, hogy Magyar Péterék új applikációja, a Tisza Világ fejlesztésénél feltűnik az ukrán titkosszolgálat, de mintegy húszezer felhasználó adatai ki is szivárogtak. Az ukrajnai szál az eddigiek (Ruszin-Szendi Romulusz és Ceber Roland) fényében tovább erősíti azt, hogy a Tisza mögött nagyon komoly idegen érdekcsoportok állnak. Ráadásul felmerül az a kérdés is, amit egyre többen tehetnek fel maguknak az elmúlt hónapok alapján: vajon mennyire alkalmas egy ilyen formáció az ország vezetésére?
Magyar Péterék nyár óta nem találják magukat: egyre kevesebben kíváncsiak rendezvényeikre, kezdeményezéseikre, miközben a jobboldal halad előre. Ez derült ki az Alapjogokért Központ legfrissebb elemzéséből, amely a magyar politika szeptemberi alakulását járta körbe. Miközben a jobboldal megszervezte a Digitális Polgári Körök találkozóját, valamint számos nagy kezdeményezést jelentett be (mint például az Otthon Start program), addig a Tisza háza táján botrány követ botrányt. Nem elég, hogy Tarr Zoltán, a párt EP-képviselője Etyeken kikotyogta, hogy „választást kell nyerni, és utána bármit lehet”, de arról is beszélt, hogy nem mondhatja el, mire készülnek, mert megbuknának. Ezen kijelentések alapján aligha meglepő, hogy az Alapjogokért Központ közvélemény-kutatása szerint az emberek 63 százaléka elképzelhetőnek tartja: Magyar Péterék kormányra kerülve adót emelnének.
Ezt súlyosbította Ruszin-Szendi Romulusz fegyverbotránya, a Tisza és globalista szövetségesei pedig a Szőlő utcai álhírgyártással sem tudtak fordítani a közbeszéd alakulásán: az ügy nem a jobboldalra, hanem a hazugságot terjesztőkre égett rá. Egy újabb botrány októberben tehát annyira hiányzott Magyar Péteréknek, mint egy púp a hátukra. Az európai baloldallal csendes összefogásban egyszerre döntöttek Magyar Péter, Dobrev Klára és a magyarverő Ilaria Salis mentelmi jogáról, az utóbbi kapcsán felzúduló felháborodás pedig ügyesen elvitte a figyelmet a Tisza Párt vezetőjéről, akit nem első és nem is utolsó alkalommal segített ki Manfred Weber. Nyilván nem ingyen, a politikában ugyanis mindennek ára van. Például az, hogy bizalmat szavaztak a háború-, migráció- és genderpárti Ursula von der Leyennek.
Idehaza azonban nem akarnak csillapodni a botrányok a Tisza körül. A Tisza Világ nevű applikáció már önmagában erősen kérdéses volt, hiszen az azt letöltő szimpatizánsokat az alkalmazás pontokért cserébe kényes tartalmak készítésére ösztönözte. Például arról, hogy másokat – akár saját családtagjaikat – meggyőznek a párt álláspontjáról, az erről készült felvételt pedig feltöltik. De szerepelt még a „kihívások” között az adott településen élők megkérdezése az utcán, valamint „egészségügyi ellátást nyújtó vagy igénybe vevő páciensek; játszótéren, óvodákban tartózkodó gyermekek; munkát végző személyek” fotózása is. Mindez nemcsak igen súlyos etikai vétség, de ha az illető tudta nélkül készül a felvétel és kerül fel az applikációba, akkor annak jogi következménye is lehet (akár büntetőjogi is!). Hiszen sok esetben ezek a képek, videófelvételek különösen szenzitív adatokat érinthetnek (például egészségi állapot, politikai vélemény). Erről az applikáció nem tájékoztatta megfelelően a felhasználókat, miközben a jogi felelősséget teljes egészében rájuk tolta. Persze mit várunk attól a szerveződéstől, amely úgy indult el, hogy vezetője titokban felvételt készített a saját feleségéről, majd közzétette?
Ezt az önmagában igen megkérdőjelezhető működést sikerült azzal megfejelni, hogy kiderült: mintegy húszezer felhasználó adatai szivárogtak ki és kerültek fel adatbázisként az internetre. Magyar Péterék zsigeri reakciója a tagadás volt: MI generálta lejárató tartalom, összetákolt hazug információhalmaz. Váratlan helyről érkezett azonban cáfolat ezekre a szavakra, hiszen a liberális felületek – amelyek rendszerint a Tisza propagandaszócsövei, a 444 például igen szolgai módon akkor is tagadta Ruszin-Szendi fegyverviselését, amikor Magyar már beismerte – jártak utána az ügynek. Ebből pedig kiderült, hogy az adatok valósak, azok tényleg az applikációból szivárogtak ki.
Ezekből az adatokból egyébként az is kiderült, hogy a Tisza Világ egyik adminisztrátora egy bizonyos ungvári Miroszlav Tokar, aki fejlesztőként szoros kapcsolatban áll a PettersonApps nevű ukrán fejlesztőcéggel. Ennek a cégnek a vezetője Zelenszkij támogatója, a cég maga pedig az ukrán hadseregnek is állít elő alkalmazásokat. Érdemes megemlíteni, hogy ilyen védelmi célú fejlesztéseket a világon mindenhol csak olyan cégek végezhetnek, amelyekben száz százalékig megbízik az adott ország. Tehát jellemzően szoros összefüggésben dolgoznak az állami hadsereggel és titkosszolgálatokkal.
A Tisza pedig egy ilyen cégre bízta saját applikációja fejlesztését – vajon hanyagságból vagy pedig tudatosan? Akármelyik is legyen igaz, nem vet jó fényt a Tisza Pártra. A tudatosságot igazolja azonban az, hogy a Tisza körül újra és újra feltűnnek az ukránok, illetve az ukrán titkosszolgálat legfőbb „megbízói”, a brit MI6. Említhetjük például Ceber Roland ukrán kémet, aki megszervezte Magyar ukrajnai útját, és akit „testvérének” nevezett egy interjúban. De ott van maga Ruszin-Szendi Romulusz is, aki a nála meglévő fontos ukrán telefonszámokra hivatkozott egy alkalommal, a NATO-üléseken felszólalásait pedig rendszerint „Szlava Ukrajini” felkiáltással zárta. Legújabban egyébként épp a sorkatonaság visszavezetéséről beszélt: az előbbiek fényében ez aligha jó jel.
Az adatszivárgási botrány tehát nemcsak azért súlyos, mert sok ezer ember személyes információi kikerültek, hanem egy sor más ok miatt is. Például nem tudjuk, más rajtuk kívül lehet-e érintett; vajon külföldre, Ukrajnába jutottak-e ki adatok; és akikhez kerültek, miként kívánnak élni vele. Kissé pikírt megfogalmazásban a kérdés az: az érintetteknek csak a bankszámlájukat kell-e félteniük, vagy pedig majd az appon keresztül kapják meg az ukrajnai behívót?
A Tisza az elmúlt hónapokban sehogy sem tudta magáról lemosni azt, hogy idegen érdekeket képviselő párt volna, ez a botrány pedig csak tovább rontja a megítélésüket. Mindezek fényében válik igazán érdekessé például Zelenszkij azon kijelentése, hogy ő pontosan tudja, hogy a magyar emberek valójában támogatják Ukrajna uniós csatlakozását, ahol épp a Tisza Nemzet Hangja kezdeményezésének eredményére utalt vissza.
Magyar Péter már régen beismerte, hogy Brüsszel kedvéért hajlandó lenne lemondani egy „kicsi szuverenitásról”. A Tisza Párt már most sem szuverén, minden döntésének hátterében felsejlik Brüsszel és Kijev akarata. A jövő év nagy kérdése az lesz: vajon ez a befolyásszerzési kísérlet sikerrel jár-e? Magyarország ugyanis mindig megjárta azt, amikor mások döntöttek a sorsa felett, és idegen hatalmak viszályaiba keveredett bele ebből kifolyólag, ahogy a migráció elfogadása is katasztrófát jelentene. 2026 tétje ez: a szuverén magyar nemzeti út folytatása, vagy pedig a brüsszeli globalisták elvtelen követése a szakadék felé.
Dornfeld László
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
