Olaszországban minden év március 25-én ünneplik az úgynevezett Dante-napot, ami a világhírű költő-filozófus halálának 700. évfordulóján idén különös jelentőséggel bír. Dante Alighieri-t máig az „olasz nyelv atyjának“ tekintik és művei országszerte nagy népszerűségnek örvendenek. Fő művét, az Isteni színjátékot, Babits Mihály a „világirodalom legnagyobb költeményének“ nevezte.
Ennek a kerek évfordulónak az apropóján jelent meg a német Frankfurter Rundschau hasábjain Arno Widmann író kommentárja, amelyben több pontban bírálta Dante-t. Widmann azt állítja, hogy habár Dante kétségtelenül hatással volt az olasz nyelv fejlődésére, az olasz kisiskolások mégis máig megszenvednek azért, hogy valahogy megértsék az Isteni színjáték „elavult“ strófáit.
Widmann Dante-t a továbbiakban középkori trubadúrokhoz hasonlítja, akik szerinte a mai popénekesek szintjén voltak – majd megállapítja: William Shakespeare-angol drámaíró fényévekkel modernebb volt mint Dante.
Widmann kommentárjára az egész olasz sajtó egy emberként hördült fel – német támadásról és aljasságról beszélve. Az olasz hiperérzékenységet kihasználva több politikus is szót kért, Matteo Salvini, az olasz Liga vezető politikusa, „Fake! Fake!“-kel kommentálta a cikket. Luca Serianni olasz nyelvész, a Dante Alighieri Társaság alelnöke, az Adnkronos hírügynökségnek elmondta, hogy a cikknek „gyermeki megközelítése” van.
Kemény hangot ütött meg a firenze-i Uffizi Képtár igazgatója, (a szintén német) Eike Schmidt, aki egy rádióinterjú során „abszolút tudatlannak” minősítette az újságírót.
– mondta Schmidt, majd így folytatta:
„De ez egyáltalán nem így van. Néhány szavat és teológiai fogalmat leszámítva Dante nyelvezete ma is tökéletesen érthető […]”
A Frankfurter Rundschau védelmébe vette Widmann-t és több ellenvéleménnyel kontrázva populizmussal és túlreagálással vádolta az olaszokat. Közben a németek megint nem vették észre, hogy a magas lóról nézve nehéz lesz kiengesztelni az olaszok sértettségét.
Körkép.sk, Theguardian, Theartnewspaper
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
