Az első világháború idejéből származik az alábbi švejki történet: gyors kiképzés után a frontra vezényelt ifjú katona az első ellenséges támadásra kiugrott a dekungból (fedezékből) s két kézzel integetve kiabált át a túloldalra: – Hé, ide ne lőjetek, itt emberek vannak!
De kit érdekeltek az emberek egy háborúban a múlt század első harmadában? Ugyanúgy, mint ma sem, akkor se! Hašek hősének története az I. világháború idején játszódik. Švejk bárgyú esetlensége és őszinte vagy megjátszott naivitása a kívülálló számára hatásos antimilitarista megnyilvánulást jelentett. Szórakoztak, szórakozunk rajta, pedig nagyon is komoly ellenszegülést jelent: úgy veti meg, úgy utasítja el a háború borzalmait, hogy gúnyt űz belőlük. De szabad-e egyáltalán ironizálni a vérontással? Švejknek szabad, hiszen ő törvényfeletti, sokak szerint nem teljesen épelméjű. De azzal, hogy nevetségessé teszi a háborút, meg tudja-e akadályozni a felesleges halált? Nem, csak az abszurditására utalva űz gúnyt belőle, és a hadviselésben állók is nevetségessé válnak ezáltal. Persze attól még nem adnak ki parancsot a fegyverletételre, nem vonják ki a frontvonalról tankjaikat… Viszont az biztos nem értékeli ezt a fajta iróniát, akinek közeli hozzátartozója veszik el a háborúban. Nem mosolyog rajta, hanem sír! Torkaszakadtából! És rádöbben arra is, hogy a szeretettje teljesen feleslegesen, mások háborús játékának és hatalomvágyának köszönhetően vesztette el az életét, de tehetetlen!
Ukrajnában a többség soha nem bánt kesztyűs kézzel a területén élő a kisebbségekkel, mert köztük voltak az oroszok is. Szlovákia számára is példaértékű lehetett ez a hozzáállás. Ez lehet talán az oka annak, hogy jelen helyzetben erős és azonnali oroszellenes megtorlásokat követelt a hazai politikum. Attól tarthatnak esetleg, hogy precedens szintre léphet Szlovákiában az ukrajnai helyzet. Ennek hangot is adott már a szlovák média és a politika bizonyos része. Viszont az ukrajnai többség most, amikor egy nagyobb többséggel (orosz) találja magát szemben, megtapasztalhatja, hogy milyen érzés a kisebbségi.
Visszatérve a fanyar iróniához, ha kisebb lett volna az arca, most talán meglenne az arca…
Engem viszont a sok áldozat, a menekülő áradat mellett főleg az arrogancia és a mellébeszélés zavar mindkét oldalon! A fejlett nyugat és az USA sem képez kivételt ez alól. Amikor ezrével halnak meg az ártatlan emberek, az most a legfontosabb, hogy Oroszország lemondja az Eurovíziós Dalfesztivált, hogy a lengyel, cseh és svéd labdarúgóválogatottak nem hajlandó kiállni az oroszokkal a világbajnoki selejtezőkön, vagy hogy Putyint leváltotta az elnöki tisztségéről a nemzetközi dzsúdószövetség? Miközben a háborút kiváltó okok és a háborúban elszenvedett veszteségek tekintetében is a széljárásnak megfelelő, különböző hírek látnak napvilágot. Itt cigányok tankot lopnak ócskavasnak, és dicséretben is részesülnek merészségükért, amott felszólítják a hadihajót, hogy mit csináljon magával. Aztán álhírként azt közlik, hogy a hadihajó bosszúból ukránostul szétlőtte a szigetet. Azt látom és úgy, amit hiszek és gondolok álláspont az uralkodó még a háborúban is.
Az, hogy itt ártatlan emberek és gyerekek élnek, halnak, menekülnek mindenüket hátra hagyva, az a harcban állókat és fanatikus szurkolóikat nem igazán érdekli. Lőjenek nyugodtan, itt „csak” emberek vannak….
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
