Megalakulásának 75. évfordulójára készül a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok. Története a tagok, az alapszervezetek, a kulturális rendezvények története, a csendes ellenállásé, az elköteleződés, a magyar megmaradás és a szülőföldhöz ragaszkodás története. A felvidéki magyarság 75 éves története. Erről tanúskodnak a csemadokosok vallomásai. A pogrányi Gál Erzsébetet kérdeztük.
Szülőfalumban 1970-ben az édesapám alapította a Csemadok-alapszervezet. Az első tagok a család – köztük én, 17 évesen – meg a rokonok lettek. Az én generációm már a beat-korszakban nőtt fel, az Illésen, az Omegán, a Beatlesen, majd a Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyeken rácsodálkoztunk népdalaink, népszokásaink, egyházi népénekeink szépségére és értékére. Ehhez társult egyedi és gyönyörű népviseletünk.
Éveken át turnéztunk a Zoboralji lakodalmassal, amelyet Jókai Mária állított össze. A budai várban augusztusban, öt napon át délelőtt 11-kor és délután 17 órakor léptünk fel. Az egyik nap nagyon meleg volt, a japán és a kínai turistákon kívül szinte senki sem volt a téren. Csodálkozva fényképeztek bennünket a népviseletünkben és nem értették, hogy bírjuk ezt a sok szoknyát. A híradónak nyilatkozva elmondtam, kissé csalódott vagyok, mert a budapestiek nem kíváncsiak ránk, csak a turisták. Másnap odajött hozzám egy kedves házaspár és elmondták, hogy a Balatonnál nyaralnak, este hallottak a híradóban, és szégyellték magukat, hogy még soha nem szakítottak időt arra, hogy megnézzenek bennünket.
Szinte meghatódtam. Szóval, azt üzenném a fiataloknak, hogy ott, ahol élnek, ahová az Isten helyezte őket, ne engedjenek a saját értékeikből, mert a közömbösség a legnagyobb ellenségünk.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
