A külföldi bankkártyás fizetésnél nem érdemes az automaták által felkínált forintban való fizetés lehetőségét választani, mert a váltási árfolyam rendkívül rossz – az Európai Bizottság vizsgálja is a konstrukciót.
A nyár, a nyaralás költségekkel jár, ezek között kiemelt figyelmet kap a külföldi költés költsége. A szezonban időről időre előkerülnek a pénzváltás és a kártyás pénzfelvétel költségei – főleg olyankor, amikor a forint árfolyama gyengülni kezd.
A kártyahasználatnál a készpénzfelvétel költségei magasabbak, ráadásul – miként arra Sütő Ágnes, a Magyar Bankszövetség területi vezetője egy múlt heti rádióbeszélgetésben felhívta a figyelmet – külföldön nem élhetünk a kétszeri ingyenes készpénzfelvétel lehetőségével. Ugyanakkor a költségek moderáltabbak lehetnek, ha olyan bank ügyfelei vagyunk, amely fiókhálózatában kedvezményes vagy akár ingyenes készpénzfelvételt biztosít leánybankjai ügyfeleinek.
– mondta Wittinghoff Dániel, a Mastercard ügyfélkapcsolati vezetője.
Amikor készpénzt váltunk, valutaárfolyamot használunk, amikor pedig kártyával vásárolunk, akkor bankunk az összeget devizaárfolyamon váltja át. Az eurózónán belül a kártyás vásárlás egy váltással történik, ugyanakkor ha nem eurót vagy dollárt használó országban fizetünk a plasztikkal, akkor a nemzetközi kártyatársaságok (Visa, Mastercard) saját árfolyamán először euróra vagy dollárra történik a konvertálás. A magyar bank ezt az ellenértéket számolja át nekünk saját devizavételi árfolyamán. Lapunk példája szerint a kétszeres konverzióval is bőven jobban járhatunk a kártyás vásárlás esetén török líra és horvát kuna, de még svéd korona esetében is, mintha az összeget a legjobb ajánlatokat adó budapesti pénzváltónál szereztük volna be.
Az összevetés persze sántít, hisz a kalkulációban a Mastercard váltási árfolyamaival számoltunk, ám ahogy említettük, sok függ attól, hogy a saját bankunk milyen árfolyamot alkalmaz euróra, dollárra. A valutaváltóknál nemritkán találunk a banki devizaárfolyamnál kedvezőbb valutaárfolyamokat, ám itt nem árt azt is figyelni, hogy a váltóhelyek illetéket is felszámolnak. Ennek minimális mértéke 3 ezrelék, de sok helyen találunk sávos váltási díjakat is. Azt viszont bizton állíthatjuk, hogy a banki váltási árfolyamokat nem hajtja fel az olyan időszakos kereslet, amely a napokban (hogy a példánknál maradjunk) jó eséllyel magasabb eladási árfolyamot kölcsönzött a lírának és a kunának a váltóhelyeken.
Az elmúlt hónapokban a kártyás vásárlásoknál, sőt már a pénzpontokon, az ATM-készülékeknél is egyre többször találkozunk azzal a lehetőséggel, hogy a külföldi tranzakciónkat forintban számolják el.
Ilyenkor a terminál felajánlja a helyi pénzben vagy a forintban való fizetés lehetőségét. E szolgáltatás a Dynamic Currency Conversion (DCC), amely azonban csak első ránézésre mentesít bennünket a váltás költségeitől. A DCC-szolgáltatásban ugyanis nem a kártyatársaság és/vagy a mi bankunk határozza meg a váltás árfolyamát, hanem a kártyaelfogadást szolgáltató bank. Az ilyenkor használt váltási árfolyam sok esetben olyan rossz, hogy a hírek szerint az Európai Bizottság szabályozást készít elő, hogy kordában tartsa a DCC-árfolyamokat. Egyelőre tehát az látszik a legjárhatóbb útnak, ha a külföldi kártyás vásárlásnál az adott ország pénznemét választjuk fizetésre. (Törökországban a líra mellett az automaták eurót is kiadnak, ám itt sem épp piaciak az árfolyamok – de ezt a hazai Euronet automatáknál is tapasztalni lehet.)
A teljes cikket a Világgazdaság szerdai számában olvashatja
Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »
