A modern technológiák terjedésétől a gyermekeket sem igazán lehet megóvni. A legtöbbnek már az alapiskola alsó tagozatán saját mobiltelefonja van. Ez pedig nem kis galibát tud okozni, hiszen sokan a tanítási óra alatt is előszeretettel nyomkodják a pad alatt, ahelyett, hogy arra figyelnének, ami történik. Emiatt a legtöbb iskola már szabályozza a mobilhasználatot. Pár napja pedig Tomáš Drucker (Hlas-SD) oktatási miniszter bejelentette, az alapiskolák első három évfolyamában teljesen betiltja a mobiltelefon használatát, nemcsak a tanórákon, hanem a szünetekben is.
Az OECD tanulmányai szerint a mobiltelefonok korlátozás nélküli használata bizonyíthatóan rontja a gyerekek összpontosító-képességét és ezáltal a tanulmányi eredményeiket”
– indokolta döntését Drucker.
A korlátozással a tárca azokra a riasztó adatokra reagál, melyek szerint a mobiltelefonok negatív hatással vannak a tanulók eredményeire és lelki egészségükre. Más országok is korlátozásokat vezettek be, például Nagy-Britannia, Franciaország és Svédország.
Telefon helyett pingpong és csocsó
„A miniszter döntése iskolánkban nem okoz semmiféle változást, mert az 1-3. évfolyamban eddig sem használtunk telefont. A felső tagozatra is érvényes ez. Jó pár éve bevezettük azt a belső szabályt, hogy az iskolában diákjaink nem használhatják a telefonokat. Hozhatják magukkal, de az órákon csak akkor vehetik elő, ha azon keresztül feladatokat oldanak. Ez azonban minimális, mert el vagyunk látva olyan tabletekkel, amelyekkel tudnak dolgozni az órákon.
Nagyjából három éve vezettük be azt, hogy a szünetekben, amikor az udvaron és folyosókon vagyunk, sem használhatják. Erre azért volt szükség, mert azt tapasztaltuk, hogy a szünetekben mindenki a telefonja után nyúlt, ahelyett, hogy egymással beszélgettek volna”
– avat bele mobilhasználati iskolai etikettjükbe Várady Kornélia, a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskola igazgatója.
Kis idő elteltével mindenki, a diákok és szülők is elfogadták, hogy náluk ez a szabály, és csak itt-ott fordul elő „kihágás”, vagyis, hogy valaki a tiltás ellenére mobilozik. Ilyenkor a telefont elveszik a diáktól, az igazgatói irodába kerül és csak a szülőnek adják vissza. Volt példa arra is, hogy amikor már harmadszor vette el a telefont a pedagógus a gyerektől, a szülő azt mondta, két hét múlva jön csak be érte, addig legyen ott. A szünetekben az osztálytermeket bezárják, ezzel megelőzhető az is, hogy esetleg eltűnjön valamelyik diáknak a táskájában lévő telefonja.
A folyosónkon két pingpong- és két csocsóasztal van, és ezzel jól el tudják magukat foglalni a gyerekek nagyszünetben. Nem unatkoznak, jó idő esetén az udvaron játszhatnak. Úgy vettük észre, nem is nagyon hiányzik nekik a mobil.
Valójában csak akkor vették elő, mikor unatkoztak. Természetesen, ha valamelyik tanuló rosszul érzi magát, akkor hívhatja a szüleit. Azok a gyerekek, akik utaznak az iskolába, reggel leadják a jelentést a szülőnek, hogy megérkeztek, és aztán már nem használják tovább a telefonjukat” – fűzi hozzá.
Elmeséli azt is, hogy néhány éve egy kirándulás során két-három gyerkőc a buszon felejtette a telefonját, ami csak egy hét múlva jött vissza értük. Mondták is az érintettek, milyen jó, hogy nem volt velük a mobil, mennyi mindenre volt idejük.
Várady Kornélia beszámol arról is, hogy az olvasás megszerettetése érdekében ősszel ún. DEMO (Dobj el mindent és olvass!) eseményt tartottak, amikor a diákok padjaiban és a pedagógusnál is ott voltak a előkészítve a kölcsönzött vagy hozott könyvek. Amikor pedig ad hoc időpontokban az iskolai hangosbemondón közölték, hogy Dobj el mindent és olvass!, az azt jelentette, hogy azon az órán abban a pillanatban megszűnt a tanítás, mindenki elővette a könyvét és kicsöngetésig olvastak. Ez annyira jól sikerült, hogy voltak gyerekek, akik hazavitték és elolvasták az egész könyvet vagy elkezdtek könyvtárba járni.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
