Navalnij, Avgyijivka, Hellebrandt – összeomlóban a progresszív sajtó narratívája

Navalnij, Avgyijivka, Hellebrandt – összeomlóban a progresszív sajtó narratívája

Ukrajna feladta Avgyijivkát, az oroszok több fronton is offenzívát indítottak, meghalt a Nyugat reménysége, Alekszij Navalnij, pesszimista, már-már vesztes hangulattal zárult a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia. A belpolitikában sem voltak épp eseménytelen napjaink: az ellenzék tovább ostromolja a kormányt a Btk-módosítás miatt, amit a progresszív államfő aláírt, de csak hogy azonnal meg is támadja az Alkotmánybíróságon, abban a reményben, hogy a taláros testület majd felfüggeszti a törvény hatályát hetekre, de akár hónapokra. Ezek közül az információk közül most csak párat emelnénk ki a liberális fősodratú sajtó sorok között elrejtett durva torzítását kiemelve.

A mainstream túlkapásai nem azért érdekesek most, mert azok felháborítók lehetnek, hanem azért, mert az elmúlt hetekben az elmúlt másfél évben felépített narratívák omlottak össze. Mondhatnánk úgy is, hogy a szemből érkező valóság letarolta a nyugati felsőbbrendűséggel átitatott szlovák és magyar nyelvű médiát. Persze, a karaván halad.

Navalnij halála

Senkit sem hagyott hidegen, hogy a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szemben nyugatról felépített egykori üzletemberből lett ellenzéki politikus és aktivista, Alekszij Navalnij egy börtöntáborban váratlanul (?) meghalt. Nem tudjuk mi történt, de kétségkívül igen életszerű lenne, ha halálát idegenkezűség okozta volna – ne legyenek illúzióink az orosz hatalmi berendezkedéssel kapcsolatban. Szabadlábon lévő, rendszerrel szembehelyezkedő oligarchák is meghaltak már szép számmal az elmúlt két évben, a bebörtönzött Navalnij esélyei a túlélésre még ennél is csekélyebbek voltak.

Navalnij halálával azonban elveszett az Oroszország liberálissá változtatásában és végletes meggyengítésében feltétlenül hívő progresszívek reménye is. Tetszik vagy sem, abban a komolyan vehető elemzők azért egyetértenek, hogy az orosz hatalmi rendszerben Putyintól a liberális irányba már csak Navalnij volt, így annak halálával Putyin helyére már csak a Nyugat számára sokkal rosszabb politikusokat lehetne ültetni.

Emlékezzünk vissza, hogy mikor Jevgenyij Prigozsin megindult Moszkva ellen egy komolyan nem vehető puccskísérlet keretében, hogyan hallgatott a Nyugat. Hallgatott, mert tudta, hogy Prigozsin az orosz nacionalistákat hozná helyzetbe, akik sokkal keményebb, sokkal veszélyesebb és sokkal radikálisabb háborús erőfeszítéseket szorgalmaztak és szorgalmaznak.

Persze, ettől Putyin a Nyugat szemében vállalhatatlan marad, de a szomorú helyzet akkor is az, hogy jelenleg Putyin helyett már csak rosszabb alternatívák vannak a Nyugat számára. Ezt jelenti igazán Navalnij halála.

Fontos kiemelni, hogy ezzel nem mentegetni vagy relativizálni akarjuk az orosz elnök személyét vagy tetteit. Csak leszögezzük azt a tényt, hogy a Nyugat Oroszországban alternatíva nélkül maradt, és ettől kezdve nem tudják anélkül gyengíteni Putyin pozícióit, hogy ne kockáztatnák meg egy még nála is rosszabb politikai erő felemelkedését.

A nagy kérdés, hogy most mihez fog kezdeni a mainstream sajtó azzal, hogy kikiáltotta Putyint a sátán földi helytartójának?

Megroppant a nyugat hite Ukrajnában

Avgyijivka elesett, és ha hinni lehet a kiszivárgó félinformációknak, nem rendezett kivonulás volt, hanem láncreakció-szerű menekülés, amely során több sebesültet is kénytelenek voltak hátrahagyni az ukránok. Állítólag több száz ukrán katona fogságba esett a belvárosban. Egy nappal később pedig már érkezett is a hír, hogy az oroszok megindultak Robotine ellen, amit az ukránok tavaly foglaltak vissza a nagy és sikertelen tavaszi/nyári ellentámadás során.

Hírdetés

Hétfőn pedig a nyugati sajtó információi szerint az oroszok áttörték Robotine védelmét – miért az ukránok hetekig harcoltak.

Eluralkodott a pesszimizmus a nyugati vezetőkön Ukrajna kapcsán, és ezt már a Politico sem akarta letagadni. Ukrajna, amely 2022 őszétől nem tudott egyetlen harctéri győzelmet sem felmutatni, visszasorolódott az USA prioritáslistáján, az amerikai tisztviselők kerülik az Ukrajna jövőjére vonatkozó kérdéseket, miközben az amerikai támogatás még mindig kérdéses.

Mindent elárul a helyzetről, hogy a Politico a hitelében eléggé megkopott müncheni konferenciáról írt cikkében maga is bevallotta, hogy több amerikai tisztviselőt név nélkül kérdezett meg az ukrán helyzettel kapcsolatos hangulatról, mert névtelenség nélkül nem beszélhetnek őszintén. 

Mit jelent ez? Hogy a liberális mainstreamnél továbbra is tilos eltérni a kötelező szlogenekről, és ha valaki a valóságot is hajlandó elmondani, azt csak név nélkül meri megtenni. És ezt a nevében demokratikus nyugati világ „független-objektív” sajtója természetesnek veszi.

Az egyik megszólított illető egyébként azért kért névtelenséget, hogy nyíltan beszélhessen arról, hogy az USA „csak egy boldog csoportképet szeretne a szövetségeseivel”, és hogy az Ukrajna képességeibe vetett bizalom rekordalacsony szinten van. 

Belföldön a Denník N alkotott nagyot

De hogy a belpolitikát se hagyjuk ki a sorból, a hétvégén Erik Tomáš (HLAS) munkaügyi miniszter pirított oda a progresszív PS-nek a Hellebrandt-ügy kapcsán. Mint nemrég kiderült, Tomáš Hellbrandt – aki korábban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy sokallta a szlovákiai nyugdíjakat – eltitkolta a zsolnai kórház alkalmazottai elől, hogy fertőző civilizációs betegsége van, holott ez kötelessége lett volna. Az ügy kipattanása után Hellebrandt lemondott parlamenti mandátumáról.

Erik Tomáš a hétvégén belengette, hogy Hellebrandt ügyét nem szabadna félvállról venni, mert veszélybe sodorta a kórházi alkalmazottakat, ráadásul az egyik nővér meg is szúrta magát az injekcióstűvel, szerencsére még használat előtt.

Tomáš állítása lehet igaz vagy hazugság, ám feltűnő volt a Denník N balliberális lap reakciója a kijelentésre. Az pár mondatban közölte Tomáš állításait, majd azzal volt elfoglalva, hogy honnan tudhatta meg a miniszter ezt az információt, hiszen a kórházi személyzetet titoktartás kötelezi.

Ez pedig újabb, nagyon súlyos körülményre hívja fel a figyelmet: a szlovák balliberális sajtónak nem számít az a kockázat, amit a zsolnai kórház alkalmazottainak tudtukon kívül vállalniuk kellett, neki az a fő gondja, hogy az általa támogatott politikai párt elleni, ezúttal teljesen jogos támadásról kiderült, hogy van alapja. A tényt cáfolni nem tudták, így annak napvilágra kerülését kezdték kritizálni. 

A dolog érdekessége, hogy míg a szerencsétlen kórházi dolgozókat a Denník N a titoktartás megszegéséért vette elő, addig az nem bántotta a lap fülét, hogyan jutott hozzá Michal Truban, a PS második embere a kormány és az Európai Bizottság közötti bizalmas levelezéshez. Merthogy abból Truban élőadásban beolvasott egy idézetet. (Megjegyezzük, hogy Ivan Korčok progresszív elnökjelölt és Maroš Šefčovič európai bizottsági alelnök sógorságban vannak.)

A Denník N számára tehát a párt érdekei az emberek érdekei előtt állnak. Megjegyezzük, Hellebrandt ügyét a mainstream sajtó egy nap alatt lezárta, csakúgy, ahogy egyébként Michal Truban drog-botrányát is 2019-ben. Andrej Danko jelzőlámpás balesetével azonban hetek óta foglalkoznak.

Mindehhez tegyük hozzá, hogy a szlovák liberálisok egyetlen fenyegetése sem jött be, amit a kampány során használtak. Robert Fico kormánya nem rohant Moszkvához, nem adták át Budapestnek a Csallóközt, nem szigetelődött el (Fico találkozott már Olaf Scholz német kancellárral is). Semmi olyat nem róhatnak fel a Fico-kormánynak, amit az a választások előtt nem ígért meg.

A fentiek arra utalnak, nagyon könnyen előfordulhat, hogy az elnökválasztási kampány hajrájában fog összeomlani a liberálisok narratívája. Méghozzá azért, mert az őket felépítő sajtó hitele kezd alapjaiban megkérdőjeleződni.

Körkép.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »