300 évvel ezelőtt alapítottak iskolát az orsolyiták Győrben. A folyamatos növekedésnek a szétoszlatás vetett véget 1950-ben, 1993-ben visszatértek Győrbe a nővérek, de iskolát fenntartani nem tudtak, a Győri Egyházmegye folytatta oktatás-nevelési küldetésüket. Május 29-én Veres András magyéspüspökkel és a Szent Orsolya Rend Római Uniójának általános főnöknőjével ünnepeltek.
Mindössze három törékeny nővér- Mária Emerica, Rozália, Teréz együttes életkora közel 300 év – jelenti ma a 300 éves orsolyita jelenlétet Győrben, azonban a város nagyon sok lakosának élettörténetében jelen vannak. Ahogy Veres András megyéspüspök idézte a győrieket: „minden család azon igyekezett, hogy legalább egy lányuk az orsolyitáknál nevelkedjen”.
A 300 évért hálát adni, emlékezni gyűltek össze egykori és jelenlegi diákok, környező országok – Szlovákia, Ausztria, Lengyelország – orsolyitái. Az ünneplés helyszínét az az 1940-re elkészült épület adta, melyet a korabeli sajtó a Dunántúl legszebb, legjobban felszerelt iskolájaként jellemzett. A Prohászka Ottokár Orsolyita Iskolaközpont – benne óvoda, általános iskola, gimnázium – 2013 óta a Győri Egyházmegye fenntartásában működik. Elődjét 1726-ban alapították a Győrbe települő orsolyiták.
Az ünneplés szentmisével kezdődött a Nagyboldogasszony-székesegyházban. Veres András megyéspüspök prédikációjában igyekezett közel hozni a 300 éves jelenlét jelentőségét, és a kort, – a török utáni országépítés – amelyben ez a történet elindult. „A nővérek a lányok nevelésében megtalálták, miben tudnak a leginkább segíteni, és ez megsokszrozta társadalomformáló hatásukat, hiszen a lányok családanyaként továbbadták, amit tanultak. Az orsolyiták nevelési módszerében nagyon fontos volt a szeretet, az egyéni bánásmód, a példamutatásra való törekvés.
„Ma ez különösen figyelemfelkeltő, amikor nagy hiány van a szolgáló szeretetet igénylő hivatásból” – mutatott rá ennek súlyos hátterére a püspök: a szeretet hiányára, ami erősen kihat a jövőnkre.
Korábbi bencés diákként Veres András imájuk kezdő sorával arra buzdított: Isten ügye elé semmit ne helyezzetek.
Koncelebrált többek között Kovács Gergő Vilmos iskolalelkész, püspöki biztos, énekkel közreműködött az iskola kórusa.
Pápai áldás
A szentmisét követően az iskola dísztermében folytatódott a megemlékezés, ahol Penzenhofferné Molnár Edina igazgató köszöntötte az ünneplőket. Azt fogalmazta meg, Merici Szent Angéla pedagógia öröksége ma is irányt tud adni: Nagyra becsüljétek növendékeiteket. Minden erőtökkel, tehetségetekkel megfelelni küldetéseteknek kötelességetek.
Sr. Benigna Kania, a Szent Orsolya Rend Római Uniójának – ide tartozik a magyar közösség – általános elöljárója Szabó Sára nővér fordítása közvetítésével hálával emlékezett meg arról a növekedésről, melyet Győrben élt meg a rend. Köszönetet mondott Pápai Lajos nyugalmazott és Veres András jelenlegi győri megyéspüspöknek, hogy az egyházmegye továbbvitte szolgálatukat, valamint a bencés Tóth István Konstantinnak, hogy a győri bencések vállalták a kollégium működtetését. Sr. Benigna pápai áldást adott át a 300 éves jelenlét alkalmából Matkovics Mária Emerica nővérnek, a magyar orsolyiták elöljárójának.
Orsolyiták az egész világon
Varga Józsefné átfogó képet adott először a rendalapító, Merici Szent Angéla életéről és hivatástörténetéről, aki legfontosabbnak az evangelizációt, a szegények, az árvák, az özvegyek, betegek segítését, a béketeremtést tekintette, és abban ismerte fel életfeladatát, hogy lányok teljes nevelését felvállaló társaságot hozzon létre. Ez a 16. században úttörő és bátor szándék volt. A nővérek negyedik fogadalomként a leánynevelést vállalták. A rend a 17. századtól az egész világon elterjedt, miközben számos viszontagságot élt át, a francia forradalom alatt 27 nővér halt mártírhalált. Ma legtöbben Indonéziában és Lengyelországban tartoznak a közösséghez. Magyarországra Pozsonyból indul a betelepülés, itt volt Trianon előtt a rend központja. Még a II. világháború alatt is voltak alapítások. 1950-ben a rendek feloszlatásakor 280 uniós nővér került utcára.
A győri jelenlét
Győrben 1726-ban kezdték meg munkájukat. Küldetésük kezdettől fogva szólt a városhoz is, Győr életét szervesen áthatotta az orsolyita szellemiség. Ez az 1950-ig tartó időszak folyamatos növekedést hozott. A feloszlatáskor iskolaközpontjukban óvoda, leánylícium, női ipari iskola, tanítóképző működött. Évente 1000 feletti diáklétszámmal, 200 végzőssel az egyes iskolatípusokban. Mindez annak a „kölcsönös szeretetnek” volt köszönhető, ahogyan jelen voltak Győrben. A folyamatos építkezést egyszerű emberek adományai, az egyházmegye és az intézmények támogatásai tették lehetővé.
Nevelés az örök- és az evilági életre
Ma is aktuális tanítási, nevelési programjuk:
Derű, féltő gondoskodás, személyes példa, kiváló felkészültség – a legjobban képzett apácák tanítottak – jellemezte őket. Nem féltették a jó szerzetesi szellemet a haladástól, műveltségtől. A nevelést a „lelkek találkozásának” tartották. Ebbe a folyamatba bevonták a szülőket is. Híres volt a nővérek természettudományos felkészültsége: ők maguk publikáltak, jó felszerelt kísérleti műhelyekben tanítottak. Nagy hangsúlyt fektettek a testi nevelésre – korcsolya és teniszpályájuk volt –, a mozgást életszükségletnek tekintették, látták erős hatását az erkölcsi nevelésre. Nagy gonddal ápolták az anyanyelvet, önképzőkörben foglalkoztak szépírással. Fontos volt a zenei nevelés, a kórusban több százan énekeltek.
Mindent, amit a kor követelt, beépítettek életükbe. Rugalmasság, és a kor megértésének vágya határozta meg jelenlétüket a társadalomban. Derű, béke meghittség jellemezte intézményeiket. Egyesületek sokasága erősítette nevelésüket.
„Kötelességünk köszönetet mondani nekik” – fogalmazott a győriek nevében az előadó.
A Prohászka-iskola tanulói versben, énekben, táncban gazdag műsorral ünenpelték a jubileumot.
Lesz jövő?
A három idős nővér idősotthonban éli az orsolyita életet. Megtörtésükben is derűsek. Kérdésünkre Emerica nővér a szívét betöltő hálát emeli ki. Szent Angélát idézi: „Mozduljatok, dolgozzatok, cselekedjetek, higgyetek Istenben, és kiáltsatok szívetek mélyéből hozzá!” Hogy lesz-e jövő? Emerica nővér azt mondja, a „szerzetesrendek történetében hullámhegyek és hullámvölgyek váltakoznak. Hárman vagyunk Magyarországon, közel 300 évet tesz ki életkorunk. Van fiatalunk, de egy – szlovákiai – tartományban. Mégis bennünk van a remény, hogy a Jóistennek van szándéka, terve velünk.
Ha a magyar orsolyiták életében egy kis szünet – lehet pár évtized, akár száz év – mutatkozik, de én bízom abban, hogy feltámadunk.”
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
