Nagypéntek van. Kicsit máshogy fog telni a húsvét, mint eddig, hiszen nagyobb utazások, locsolkodás és rokonlátogatás helyett otthon, szűk családi körben, rosszabb esetben egyedül kell tölteni a kereszténység legnagyobb és legfőbb ünnepét.
Mióta tart a koronavírus-járvány, az egymás és saját magunk iránt érzett felelősség nevében nem ajánlott elmenni otthonról, hacsak nem (valóban) fontos dolga akad az embernek. A "karanténra" persze sokan sokféleképpen reagálnak (én azok között vagyok, akik maximálisan le tudják magukat foglalni otthon is, és értékesen kitölteni a rendelkezésre álló időt), de vannak, akik csak mennének és mennének, s megint vannak olyanok, akik csak azért mennének pont most, mert kivételesen éppen nem szabad. Nagypéntek és Krisztus kereszthalálának fényében most nekünk is áldozatokat kell hozni, amelyek természetesen eltörpülnek amellett az áldozat mellett, amit a Megváltó tett értünk. Persze, értem én, hogy sokan szerették volna meglátogatni rokonaikat, kimozdulni a jó időben, esetleg elutazni pihenni pár napra, de úgy gondolom, a közösség érdekeit szem előtt tartva most az egyszer erről mindenki le tud mondani. Ha pedig bárki arra gondolna, hogy milyen "nehéz" lesz így a húsvét, nyugodtan jusson eszünkbe, hogy Jézusnak "kicsit nehezebb" napjai voltak ebben az időszakban.
"Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!" – mondta nem is olyan régen Szálasi Ferenc, ezzel az egy mondattal pedig tökéletesen ábrázolta húsvét lényegét és valódi szellemiségét. A szenvedés, a megpróbáltatások, a stációk, a kereszthalál nélkül nem lenne kereszténység sem, mint ahogy az életben sem érhetünk el semmit befektetett energia és kellő áldozathozatal nélkül. Krisztus azonban nem önös érdekből, saját magért cselekedett, hanem, hogy megváltsa bűneitől az emberiséget, feltámadásával pedig még magát a halált is legyőzte. Tettével megtanította nekünk az áldozathozatal értékét és nemességét, a sors munkálkodása nyomán pedig pont a húsvéti időszakban bizonyíthatjuk be, mennyit is értettünk meg belőle, és talán jobb emberré is válhatunk kissé.
Mialatt a társadalom vizsgázik, ne feledjük, hogy húsvét egyben a megújulás, a tavaszvárás időszaka is, az örömé, hogy a természet felébred téli álmából, és évről évre felölti pompás új ruháját. Erre a külső-belső megtisztulásra és megújulásra van szüksége az európai kultúrának és társadalomnak is, most pedig a járványhelyzet kapcsán erre meg is adatott az esély. A vírus előtti világ a régi formájában szinte biztos, hogy nem fog már visszatérni, ami pedig utána jön, az éppúgy lehet jobb vagy rosszabb is az előzőnél. A végkimenetel pedig sok minden más tényező mellett rajtunk is múlik.
Használjuk ki ezt a minden tekintetben rendhagyó ünnepet. Vegyük elő a réges-rég polc mélyére süllyesztett "majd elolvasom" könyveinket, nézzük meg a régóta halogatott filmeket, vagy "csak" beszélgessünk közeli családtagjainkkal, elvégre sokszor már arra sem volt elég időnk korábban. Lehetőséget kaptunk, hogy egy már-már irritálóan rohanó világban néhány napra valóban megálljunk, ezt pedig nem sorscsapásként, hanem ajándékként kell értelmeznünk. Megváltásnak.
Alföldi Géza kiváló magyar költőnk versével kívánok minden kedves olvasónknak áldott és békés húsvétot! A vers megzenésítve is meghallgatható a Vádló Bitófák egykori énekesének és gitárosának előadásában.
Alföldi Géza: Iskariothi
Merre bujkálsz, Iskariothi?
Csak árulónak voltál nagy legény?
Most gyere, Júdás, Krisztus a kereszten
kiszenvedett a Koponyák hegyén!
Gyere, Júdás, nézz a szemébe,
most állj elébe, ha van benned mersz!
Mikor a lélek tisztán, szabadon
körötted szárnyal, kacagj és nevess!
Tudod-e, hogy amikor kínozták,
leköpték, rúgták, nem jajgatott!
S mikor a kereszten kiszenvedett,
a mosoly a bakók arcára fagyott?…!Gyere, Júdás, állok egy ital bort!
Részegségbe fojtsd a bánatod…
Nagy úr lettél ma, Iskariothi,
s még nagyobb leszel, ha végig vállalod!Fürödj a hírnév napsugarában!
Légy gõgös, a Mestert te adtad el!
S az árulóknak mindég jól fizet
az Írástudók és gazdag Izrael…Felejtsd el, hogy az elárult Mester
megosztotta veled a falat kenyeret,
s bár tudta, hogy egyszer áruló leszel,
megszorongatta remegő kezed.
Tagadd meg, hogy éretted is harcolt,
hogy megpihent rajtad fénylő szeme,
s ha elűzni kértek hívő népek,
megóvott tőlük féltő keze.
Csak ne csörgesd harminc ezüstöd gőggel,
hogy az: Iskariothi Júdás vagyok!…
Te, bolond!… Senki még egy ilyen Istent
ilyen olcsón itt el nem adott!
Ülj le a győzők teli asztalához,
falj, zabálj, mit meglát csak szemed,
mert egyszer éhezve, fázva
halálba hajszol a lelkiismeret.
Ürítsd, míg győzöd, a mámor poharát,
ünnepeltesd, merre jársz, magad,
mert neked is véged, Iskariothi,
ha ennek a mámornak vége szakad.
Legyél a hős a kufárok szemében,
Írástudók közt legyél a vezér,
mert nyivákoló kutyakölyök leszel,
ha egyszer a reggel sugara elér!
Ha áruló lettél, volt hozzá erőd,
állj elő, Júdás, s álljad a sarat!
Éljél nagy vígan, Iskariothi,
mert ma még neked lehet és szabad!
A holnap úgyis a szemétre sodor,
ott rothadsz el a férgek között,
s a dögkeselyűk is undorral szállnak el
fölbomló, bűzlő holttested fölött!
Ha bátor voltál árulóvá lenni,
s nagy a szád a cimborák mögül,
gyere, Júdás, most Krisztushoz vezetlek,
s otthagylak véle kettesben egyedül.
S ott légy bátor majd, ott légy a hős,
ha halott szép arca szemedbe mered.
Ott csörgesd a harminc ezüst pénzt!
Ott szidjad, Júdás, ha majd mered!…
Merre bujkálsz, Iskariothi?…
Csak árulónak voltál nagy legény?…
Most gyere, Júdás, Krisztus a kereszten
kiszenvedett a Koponyák hegyén.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
