„György Attila:
A jó hír
Hát adja vissza minden munkásőr, hazaáruló, tolvaj és lelkiismeretlen kalmár a keresztjét, amit a hasonszőrűtől kapott…
Van egy rossz hírem. Több is. Na nem mindenkinek, sőt. Kényszerű nemzettársaimnak, akiket mellénk rendelt a sors, de soha nem szerettük egymást igazából. Nem, nem faji és nemzetiségi: világnézeti kérdés ez.
Az első rossz hírem: Bayer Zsolt egy jó ember. Így, le lehet ezt írni. Az. Ismerem húsz éve. Nem utálja a zsidókat, a cigányokat, a négereket, a muszlimokat: a sajátjait szereti, és ezzel teljesen azonosulok.
Kicsit (nem is kicsit, nagyon) visszás, viszolyogtató ez a „társadalmi vita”, amely kibontakozott lovagkereszti kitüntetése körül. Szóra sem érdemesíteném ezt az uborkaszezoni műbalhét, ha nem kötelezne a baráti becsület, de erről később.
Azért elég nagy bajban van az a társaság, ahol csak ennyire futja már tiltakozásból.
Hát adja vissza minden munkásőr, hazaáruló, tolvaj és lelkiismeretlen kalmár a keresztjét, amit a hasonszőrűtől kapott. Neki. Másnak nem is lehet. Egyáltalán: visszaadni nem lehet. Ez csak üres gesztus, kakaskodás, fotelhuszárság.
Egy barátom írja a népszerű szociális felületen: Ez egy magyar kereszt, amit viselni kell életed végéig. Zsolt viseli. Aki nem bírja, leteszi, és annyit is ér. Érthető? Egy másik barátom szerint: a meg nem határozható, valamikori, magukat fontosnak tartó és remélem, soha vissza nem térő „megmondóemberek” szerint máris felháborító, hogy a keresztespókok nem adták vissza keresztjüket.
Fontos a barátok véleménye, és fontos a nevetés ilyenkor.
Mert nevetünk ezen, és ez jó. Bayer Zsolt kitüntetése számomra, erdélyi magyar, székely csángó embernek is kitüntetés. Igen, azért, mert barátom. És azért barátom, mert jó ember. Ezt mi értjük.
Lovagkereszt. A lovagiasság becsületet jelent, bátorságot, hitet és hűséget. Ezért örülök a barátom lovagkeresztjének, és fegyverhordozóként, székely emberként, könnyűlovasként állok mögé. Én és még sokan. Mert ez a másik rossz hír, „barátaim”. Hogy mi barátok vagyunk, tényleg.
Összezárunk, szeretjük egymást, örülünk egymás sikereinek. És megvédjük egymást. Bármi áron. És ez minden egészséges társadalom alapja, s ez ellen már semmit nem tehettek.
Bayer Zsoltnak, az erdélyi magyarságnak, az összmagyarságnak, a Kárpát-medencének van egy jelképes kitüntetése. Nekünk a jelképek fontosak. Ezért fontos ez a magyar kereszt.
És barátok vagyunk, sokan. És elmúlt az idő, amikor fogcsikorgatva tűrtük a megaláztatást, elmúlt a szellemi hadviselés ideje is. Ma már csak nevetünk, egészségesen. És vagyunk, leszünk.
Isten éltessen, Zsolt, Barátom, gratulálok, melletted, mögötted állunk. Mert hiteles vagy számunkra, és barát.
Ennél fontosabb dolog nincs.
A többin nevess.” (Magyar Hírlap)
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
