Azt hittem túlzás, esetleg egyszeri eset, amikor valamelyik közösségi felületen azt olvastam, hogy a film megnézése után ülve maradtak az emberek a mozikban, annyira letaglózta őket, amit láttak. Jó magam csak az ősz folyamán tudtam megnézni, de a film bemutatója óta eltel két hónap múltán is ugyanezt tapasztaltam. Ugyan nem voltunk sokan a moziban, Pozsony egyik legkisebb moziterme is csak félig telt meg nézőkkel, de a történet súlya mindenkit a székébe nyomott, még pár perccel a befejezés után is. Miután kigyúltak a fények, az emberek szó nélkül emelkedtek fel a székeikből, dermesztő volt a kicsiny kis mozihelyiségben a ránk telepedett csend. Fiatalabbat, idősebbet egyaránt megérintett, elgondolkodtatott a film.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »