Hetvenkilenc évvel ezelőtt – ha rövid időre is, de visszatért Magyarországhoz a Felvidék magyarok lakta része. Az eseményeket átélt helyiek közül sokan még ma is meghatározó emlékként tartják számon a magyar zászló újbóli felhúzását az elcsatolt településeken.
Az első világháborús vereséget követően aláírt trianoni békeszerződés következtében a Magyar Királyság területének kétharmada és a Kárpát-medencében élő magyar ajkú népesség harmada a felbomlott Monarchia utódállamaihoz került. A győztes hatalmak által diktált feltételek súlyos traumát idéztek elő a magyarságban, így a függetlenné váló magyar nemzetállam politikai vezetőinek fő célja lett a nemzetközi szerződés revíziója, elsősorban a határok megváltoztatása tekintetében.
Az európai politikában a Habsburg-birodalom bukása után súlyát vesztett magyar elit a harmincas évektől a versailles-i békerendszer megváltoztatásában ugyancsak érdekelt fasiszta Olaszországgal és a nemzetiszocialista Németországgal épített ki szoros kapcsolatokat. A revíziós politika szempontjából kedvező geopolitikai fejlemények zajlottak le ebben az időszakban.
Csehszlovákia németek lakta területeit, a Szudéta-vidéket 1938. szeptember 29-én Nagy-Britannia, Franciaország hozzájárulásával átengedték a Német Birodalomnak. A megállapodás a müncheni egyezmény néven híresült el. Az ekkor megkötött megállapodás függelékébe bekerült, hogy a csehszlovák vezetésnek szintén rendezni kell a Magyarországgal és Lengyelországgal fenn álló területi vitáit.
A magyar-csehszlovák tárgyalások 1938. október 8-án kezdődtek Komáromban, ám mindössze öt nap múlva már meg is szakadtak. Budapest rövid időn belül nemzetközi döntőbíráskodás elé vitte az ügyet. A szerep alól ugyanakkor London és Párizs egyaránt kivonta magát, így 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-kastélyban a Közép-Európa erőviszonyait alapjaiban befolyásolni képes másik két hatalom, Németország és Olaszország külügyminisztere hirdette ki az első bécsi döntésként elhíresült nemzetközi egyezményt.
Ez lényegében az etnikai revíziót valósította meg. Csehszlovákia javarészt magyarok lakta déli részéből közel 12 ezer négyzetkilométernyi területet került vissza Magyarországhoz. Ez 869 299 főnyi lakosságnövekedést jelentett. Az itt élők 86,5 százaléka magyar, 9,8 százaléka pedig szlovák volt. A fennmaradó népesség egyéb kisebbséghez tartozott.
A visszaítélt területekre a döntést követően egy héten belül bevonult a magyar haderő. A Habsburg-ház restaurációs próbálkozásait követően az ország első méltóságának számító Horthy Miklós kormányzó személyesen látogatott el a visszacsatolt terület két legnagyobb központjába, Komáromba és a Kassára.
Horthy Miklós kormányzó bevonul Kassára a Felvidék visszacsatolására rendezett ünnepség bevezető részeként. 1938-ban az első bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz a Felvidék egy része, köztük Kassa is (Fotó: MTI/Németh Tamás és Kovács Sándor)
A revízió folytatódott
A területi revízió 1939 márciusában folytatódott, miután a német agresszió következtében megszűnt az önálló csehszlovák államiság. Ekkor további 12 ezer négyzetkilométer került Magyarországhoz, csaknem félmilliós lakossággal, amelynek azonban csupán alig több mint tizede volt magyar ajkú.
1940. augusztus 30-án megszületett a második bécsi döntés is, amely révén Észak-Erdély és a Székelyföld újból csatlakozott a Magyar Királysághoz. A területszerzés mintegy 43 ezer négyzetkilométert és csaknem 2,2 millió embert jelentett. Az itt élőknek kicsivel több, mint fele tartozott a magyar kisebbséghez. 1941 áprilisában újabb elszakított terület tért vissza, ám ezt már csak erőszakos eszközökkel sikerült megszerezni. A Délvidéken újabb 11 ezer négyzetkilométerrel gyarapodott Magyarország. A egymilliós népesség harmada vallotta magát magyarnak.
Magyarország területe ekkorra a trianoni békeszerződésben megállapított kiterjedés közel kétszeresére nőtt, lakossága pedig több mint négymillió fővel gyarapodott. A Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része, így a Magyar Királyság határai közé került.
Tragikus következmények
A kezdetben nemzetközi egyezményeken alapuló, majd erőszakos területi revízióért súlyos árat kellett fizetni Magyarországnak. Hazánk elvesztette külpolitikai önállóságát, és feltartóztathatatlanul belesodródott a katasztrofális vereséggel végződő második világháborúba. A szomszédos államok heves reakcióval válaszoltak a korábbi magyar területszerzésekre. A Felvidékről több tízezer magyart telepítettek ki az erőszakos lakosságcsere során, Délvidéken pedig szintén tízezrekre tehető azon magyarok száma, akiket a bevonuló partizánok gyilkoltak le.
A visszacsatolt területeknek nem sokáig örülhettünk. Az 1947. február 10-én megkötött párizsi béke visszaállította Magyarország 1938 előtti határait, semmisnek nyilvánította az első és a második bécsi döntést, sőt a Szigetközben még három falut át kellett engedni Csehszlovákiának. A területet pozsonyi hídfőként is emlegetik.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
