November 21-én a Szentatya online beszélgetést folytatott az indianapolisi Lucas Oil stadionban összegyűlt tizenhatezer amerikai fiatallal, akik a háromnapos országos katolikus ifjúsági konferencián (National Catholic Youth Conference, NCYC) vettek részt. Az angolul zajló találkozón a lelkes fiatalok nagy tapssal fogadták a Szentatya minden egyes megszólalását.
Az alábbiakban a teljes beszélgetés fordítását közreadjuk.
Charles Coleman Thompson, az indianapolisi főegyházmegye érseke
Szentatya, áldás számunkra az ön jelenléte. Itt van velem Christophe Pierre bíboros, Nelson J. Pérez érsek, itt vannak püspöktestvéreim, és Christina Lamas. Örömünkre szolgál, hogy az indianapolisi főegyházmegyében üdvözölhetjük önt az Egyesült Államokba tett első digitális látogatásán.
A reménynek ebben a jubileumi évében mindannyian reményteli zarándokként jövünk, itt jelenlévő püspöktestvéreimmel együtt, hogy meghallgassuk, mit kíván mondani az Egyesült Államok egyházának és a világnak, a rádiós közvetítésen, valamint az EWTN és a Vatikáni Média élő adásán keresztül.
Ez történelmi pillanat. Mindössze hat hónap telt el azóta, hogy megválasztották önt, hogy pásztorként vezesse Egyházunkat, és ma itt üdvözöljük. Szentatya, Isten hozta!
Most pedig Christophe Pierre bíboros imádságba vezet be bennünket.
Christophe Pierre bíboros
Szentatya, ez a tizenhatezer fiatal és kísérőik alig várták, hogy találkozhassanak önnel.
Mielőtt bemutatnám önnek azokat a fiatal tanúságtevőket, akik társaikat képviselik majd ezen a találkozón, alázattal hozom ide azt az imát, amelyet Ferenc pápa adott nekünk, és kérem, hogy mindenki kövesse a kivetítőkön.
„Ó, Anyánk, segítsd hitünket!
Nyisd meg hallásunkat a szóra, hogy felismerjük Isten hangját és az ő hívását.
Ébreszd föl bennünk a vágyat, hogy elhagyva földünket és befogadva az ő ígéreteit, kövessük az ő lépteit.
Add, hogy megérintsen bennünket az ő szeretete, hogy mi a hittel meg tudjuk érinteni őt.
Segíts, hogy teljesen ráhagyatkozzunk, higgyünk az ő szeretetében, főként a szorongatás és a kereszt óráiban, amikor a hitünknek érettebbé kell válnia. Ültesd el hitünkbe a Feltámadott örömét.
Emlékeztess minket, hogy aki hisz, soha nincs egyedül.
Taníts minket Jézus szemével látni, hogy ő legyen a világosság utunkon. S hogy a hit e világossága egyre növekedjék bennünk, mindaddig, amíg el nem jön az alkony nélküli nappal, aki maga Krisztus, a te Fiad, a mi Urunk!” [Lumen fidei enciklika, 60.]
Szentatya, kérem nyissa meg gondolataival ezt az együtt töltött időt!
XIV. Leó pápa
Kedves fiatalok, kedves barátaim, jó reggelt kívánok!
Nagyon örülök, hogy ezen a digitális összeköttetésen keresztül mindnyájatokkal együtt lehetek.
Szeretettel köszöntöm mindazokat, akik Indiana államban az Indianapolisban megrendezett országos katolikus ifjúsági konferenciára összegyűltek, és köszöntöm mindazokat is, akik az Egyesült Államok különböző részeiről és a világ más tájairól online vagy televízión keresztül kapcsolódnak hozzánk.
Az Egyház életének egyik különleges időszakában találkozunk, a jubileumi évben. Jó, hogy ez a jubileum a reményre összpontosít, mert mindenütt a remény jeleit látjuk. Milliók jöttek Rómába, hogy áthaladjanak a szent kapukon, hogy imádkozzanak az apostolok sírjánál, hogy elmélyítsék hitüket. A világ számos egyházmegyéjében egy-egy templomot jubileumi templommá nyilvánítottak. Ez kiemeli azt a fontos szerepet, amelyet ezek a templomok közösségeik életében betöltenek, és lehetőséget ad a látogatóknak különleges kegyelmek elnyerésére.
Amikor nemrég a fiatalok tartották jubileumukat Rómában, egymilliónál is többen gyűltek össze, hogy ünnepeljenek, találkozzanak egymással, és megismerkedjenek a világ más részeiből érkező, azonos hitet valló katolikus fiatalokkal.
Milyen nagy áldás ennyi fiatal katolikust látni, akik őszintén és örömmel keresik az Urat!
Ahogy néztem a konferencia programját, örömmel láttam, hogy milyen sok időt szenteltek a szentségimádásnak, a napi szentmisének és a bűnbocsánat szentségének. Ezek nem egyszerű programpontok. Valódi alkalmak arra, hogy találkozzatok Jézussal. A mai nap az Egyház számára is különleges, hiszen a Boldogságos Szűz Mária bemutatásának az emléknapja. Arra emlékezünk, hogy Mária már ifjúkorától kezdve egész életét Istennek ajánlotta. Ő arra hív bennünket, hogy mi is ugyanezt tegyük, és mindent bízzunk az Úrra.
Ezért most, amikor elkezdjük együttlétünket, kérjük Szűzanyánkat, hogy vigyázzon erre a digitális találkozóra, és oltalmazza családjainkat és barátainkat. Kérlek benneteket, hogy imádkozzunk együtt: Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hálás vagyok ezért a lehetőségért, hogy beszélhetek veletek, fiatalok. Mindannyian különleges helyet foglaltok el a szívemben, és örömmel várom, hogy válaszoljak kérdéseitekre. Nagyon szépen köszönöm!
Christina Lamas
Köszönjük, Szentatya! Izgatottan várjuk, hogy beszélgessen a fiatalokkal. Öt fiatallal vagyok itt, akiket arra választottak ki, hogy társaikat képviseljék – az itt összegyűlteket és azokat is, akik iskolákból, plébániákról vagy otthonról követik az eseményt szerte az országban és a világon.
Ők Elise Iowából, Ezekiel Kaliforniából, Christopher Nevadából, Mia Marylandből és Micah Hawaiiról. Megtisztelve érzik magukat, izgatottak és egy kicsit idegesek is amiatt, hogy ma önnel fognak beszélni.
Szentatya, nagy megtiszteltetés számomra, hogy bemutathatom Katie Prejean McGradyt, aki ennek a beszélgetésnek a moderátora lesz. Katie nagy tapasztalattal rendelkezik a fiatalokkal folytatott pasztorális munkában. Dolgozott tanárként, íróként, a SiriusXM [katolikus csatorna] műsorvezetőjeként, podcastkészítőként. Résztvevője és műsorvezetője is volt korábbi országos katolikus ifjúsági konferenciáknak.
Katie Prejean McGrady
Nos, jó reggelt kívánok, Szentatya! Nagyszerű újra látni önt! Köszönjük, hogy csatlakozott hozzánk. Amikor utoljára láttam önt, adtam önnek egy pár zoknit, és úgy érzem, tudatnom kell, hogy még mindig viselek „pápás zoknit” – csak hogy tudja, egységben vagyunk.
Nagyon örülünk, hogy velünk van! Tizenhatezer fiatal van itt, akik tele vannak kérdésekkel, és nagy reménnyel várták ezt a percet. Önző módon szeretném tudni, mi az ön kezdőszava a Wordle-höz, de ezt majd később megbeszéljük. A fiatalok kérdései sokféle témát érintenek. Szeretnénk az imádságról kérdezni, és szeretnénk a technológiáról is beszélni. Az imént említette, hogy ez a konferencia – amely megváltoztatta az én életemet, amikor tinédzser voltam, és most az övékét is alakítja – lehetőséget ad az imára, a gyónásra, a szentmisére, a misén való részvételre sok püspök társaságában…
Így hát van egy első kérdésünk. Mia, mit szólnál hozzá, ha te kérdeznéd a Szentatyát a szentségekről?
Mia Smothers Marylandből
Köszönöm, Katie!
Jó reggelt kívánok, Szentatya! A nevem Mia Smothers, a baltimore-i főegyházmegyéből jöttem, Maryland államból.
Tapasztalatom szerint nehéz megfogalmazni a hibáimat. Önnek nehéz-e elfogadni Isten irgalmát, amikor hibázik vagy úgy érzi, cserben hagyta az embereket?
XIV. Leó pápa
Köszönöm a kérdésedet, Mia!
Mielőtt válaszolnék rá, szeretném elmondani, hogy én csak fehér zoknit hordok. És a Wordle-höz mindennap más kezdőszót használok. Tehát nincs állandó kezdőszavam, ha esetleg kíváncsi lennél rá.
De komolyra fordítva a szót, Mia, köszönöm a kérdésedet! Fontos kérdés ez, mert időnként mindannyian küzdünk ezzel. Az igazság az, hogy egyikünk sem hibátlan. Szent Pál azt tanítja, hogy mindnyájan vétkeztünk, és híjával vagyunk Isten dicsőségének. Ezt mondja a Rómaiaknak írt levelében. Az eredendő bűn miatt néha épp az ellenkezőjét tesszük annak, amit helyesnek tartunk. De van jó hír is!
Ferenc pápa mondta, hogy Isten sosem fárad bele a megbocsátásba. Mi viszont néha belefáradunk abba, hogy bocsánatot kérjünk. Ezért, amikor újra elesünk, emlékezzünk Szent Pál szavaira!
Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy a bűnösöket megmentse. Értünk jött, ismeri gyengeségeinket. Jézus sok történetet mesélt arról, hogy mennyire örül Isten, amikor valaki visszatér hozzá. Például mindannyian ismerjük a tékozló fiú történetét. Az a fiú borzalmas döntéseket hozott. Mégis, amikor hazatért, apja eléje futott, hogy megölelje.
Jézus jó pásztornak is nevezte magát, aki megkeresi az elveszett juhot. Még a kereszten is megbocsátott a bűnbánó latornak, és imádkozott azokért, akik keresztre feszítették. Mi nehezen bocsátunk meg, de Isten szíve másmilyen. Isten sosem hagyja abba, hogy visszahívjon bennünket. Isten irgalmát különösen a kiengesztelődés szentségében tapasztaljuk meg. A gyónásban Jézus a papon keresztül találkozik velünk. Amikor őszintén megvalljuk bűneinket és elfogadjuk az elégtételt, a pap feloldozást ad, és biztosan tudhatjuk, hogy bocsánatot nyertünk. Igen, lehangoló lehet, amikor elbukunk. De ne csak a bűneidre figyelj! Tekints Jézusra, bízz az ő irgalmában, és fordulj hozzá bizalommal! Ő mindig szívesen fogad téged!
Mia Smothers
Nagyon szépen köszönöm, Szentatya!
Katie Prejean McGrady
Szentatya, ez nagyon hasznos tanács, és azt hiszem, rendkívüli bátorítás a fiatalok számára, hogy térjenek vissza Jézushoz. De időnként küzdelmes az életük, a világ sok nehézséggel állítja szembe őket.
A mentális egészség kérdése is olyan téma, amelyről sok fiatal beszélt nekünk, amikor erre a beszélgetésre készültünk. Ha egy fiatal maga valamilyen diagnózissal küzd, vagy ha valaki a környezetében, akit szeret, depresszióval, szorongással vagy ADHD-val küzd, ez teher. Teher beszélni róla. Teher segítséget kérni. Látom, hogy bólint… Tudom, hogy izgatottan várjuk a beszélgetés folytatását.
Ezekiel, mi már beszélgettünk erről. Miért nem teszed fel a kérdést a Szentatyának?
Ezekiel Ponce Kaliforniából
Jó reggelt kívánok, Szentatya!
A nevem Ezekiel Ponce, és a Los Angeles-i főegyházmegyében élek, Kaliforniában.
Állami iskolába járva azt láttam, hogy a kortársaim, sőt olykor én magam is küzdöttünk a hitünkkel. A kérdésem a következő: vannak időszakok, amikor sokan szomorúnak vagy túlterheltnek érezzük magunkat, még akkor is, ha imádkozunk vagy próbálunk hinni; a barátaink és családtagjaink gyakran azt mondják: „Csak add át a problémáidat az Úrnak!” De hogyan tudom valóban átadni a gondjaimat Istennek, és hogyan tudom érezni, hogy közel van hozzám, még ilyen állapotban is?
XIV. Leó pápa
Köszönöm a kérdésedet, Ezekiel!
Első levelében Szent Péter arra tanít bennünket, hogy minden gondunkat bízzuk Jézusra, mert ő gondot visel ránk. Jézus nem távolról követi a küzdelmeinket. Ő valóban azt akarja, hogy átadjuk neki terheinket, mert szeret bennünket. Ez a fajta bizalom akkor születik meg bennünk, amikor valódi kapcsolatban állunk vele. Nem tudjuk átadni a problémáinkat annak, akit alig ismerünk. Gondolj például a legközelebbi barátaidra! Ha ők szenvednének, te beszélnél velük. Meghallgatnád őket. Közel maradnál hozzájuk. Hasonló a Jézussal való kapcsolatunk. Ő tudja, milyen az, amikor az élet tehernek tűnik. A Szentírás emlékeztet bennünket arra, hogy közel van a megtört szívűekhez. Még akkor is, ha nem érezzük a jelenlétét, hitünk azt mondja, hogy ő jelen van. Hogy Jézusra tudjuk bízni küzdelmeinket, el kell időznünk vele az imában. Kapcsolatban kell lennünk vele. Nyugodtan, őszintén elmondhatjuk neki mindazt, ami a szívünket nyomja.
Ezért olyan fontosak a napi csendes pillanatok – akár szentségimádásban, akár a Szentírás olvasásában, akár a vele való beszélgetésben, vagy azokban az időközökben, amikor vele lehetünk. Lassan megtanuljuk meghallani a hangját, érezni a jelenlétét – mind bensőnkben, mind azokon keresztül, akiket hozzánk küld. Jézusnak átadni a problémáinkat olyasvalami, amit meg tudunk tenni – és amit újra meg újra meg kell tennünk. Minden reggel kérhetjük őt, hogy legyen velünk a nap során. Minden este átbeszélhetjük vele a napunkat.
És emlékezzünk Máriára is, Jézus anyjára és a mi édesanyánkra! Ő érti, min megyünk keresztül, és imádkozik értünk. Van egy kiváló módja annak, hogy segítségét kérjük: a rózsafüzér imádkozása. Az ő közbenjárásával és minden szent értünk mondott imájával bátran Isten kezébe helyezhetünk mindent, tudva, hogy ő mindig meghallgat bennünket, és mindig velünk van!
Katie Prejean McGrady
Ezekiel, mondtad, hogy szeretnél még egy kicsit beszélni arról, hogy miként kommunikálhatunk, hogyan hallgathatjuk az Urat, de hogyan hallgathatjuk egymást is, vagy egy-egy szakembert. Szóval folytasd csak!
Ezekiel Ponce
Köszönöm, Katie!
És szeretnék visszautalni arra, amit az Úrral való kapcsolatépítésről mondott, amit megtehetünk a reggeli imával, vagy akár a rózsafüzér elimádkozásával. Tehát a következő kérdésem az lenne, hogy néha elveszettnek érzem magam, de félek beszélni róla, mert úgy érzem, mások nem fogják igazán megérteni, hogyan érzek. Mit tehetünk mi, fiatalok, hogy jobban kommunikáljunk másokkal, és segítsük őket abban, hogy megértsenek bennünket?
XIV. Leó pápa
Azokban az években, amelyeket fiatalok között tölthettem – és ezek jelentős időt tesznek ki –, láttam, hogy valódi örömöket és reményeket hordoznak magukban, de ugyanígy küzdelmeket és nehéz terheket is. Ezt nagyon világosan láttam a fiatalok jubileuma alkalmával. És szeretném, ha tudnátok, hogy imádkozom értetek, és kérem az Urat, hogy segítsen nektek növekedni az iránta való szeretetben és az erényben.
Tudom, hogy az Úr ott működik a szívetekben, de azt is hiszem, hogy az életetekben jelen lévő embereken keresztül is közelebb von magához – remélhetőleg szüleiteken, tanáraitokon, papjaitokon, testvéreiteken, jó barátaitokon, ifjúsági vezetőiteken keresztül. Ha találtok valakit, akiben valóban megbíztok, ne féljetek megnyitni előtte szíveteket. Nagyon fontos a valódi bizalom, de ha ez megvan, tudnotok kell, hogy ők segíthetnek megérteni, amit éreztek, és támogathatnak titeket utatokon.
A jó barátok arra is ösztönöznek bennünket, hogy segítséget kérjünk, amikor az élet nehézzé vagy zavarossá válik. A jó barátok mindig megmondják az igazat, még akkor is, ha ez nem könnyű. A Szentírás azt mondja, hogy a hűséges barát erős oltalom és nagy kincs. Remélem, hogy ezen a konferencián is ilyen barátságokra találtok – hitben gyökerező, Jézus szeretetében gyökerező barátságokra.
Legyen szó megbízható felnőttről vagy közeli barátról, fontos, hogy őszintén beszélj arról, amit érzel, amit gondolsz, amit átélsz. Az őszinteség segít szavakba önteni az érzéseidet, és az őszinteség teszi lehetővé, hogy Jézus azokon keresztül munkálkodjon, akiket melléd állított. Ugyanakkor ne feledd, hogy az Úr a kihívásokon keresztül is növekedésre hív. Sok fiatal azt mondja: „engem senki sem ért meg”, de ez a gondolat könnyen elszigetel. Amikor felötlik benned ez a gondolat, próbáld azt mondani: „Uram, te jobban értesz engem, mint én saját magamat.” És bízz abban, hogy az Úr vezetni fog!
Ezekiel Ponce
Köszönöm!
Katie Prejean McGrady
Szentatya, nem szeretném teljesen félretenni a forgatókönyvet, de szeretnék feltenni önnek egy kérdést. Említette az imát, és azt hiszem, sok fiatal időnként elkalandozik imádság közben. Elkalandozik a gondolatuk, a telefon rezeg a zsebükben. Csak gyorsan megkérdezem – nem kell senkinek elmondanunk odakint: Amikor ön elkalandozik imádság közben, mit tesz, hogy visszatérjen?
XIV. Leó pápa
Ez attól függ, milyen elkalandozásról van szó. De néha az a legjobb, ha egy kicsit követjük a figyelmünket elterelő gondolatot, és megnézzük, miért van ott, majd visszafordulunk, és emlékeztetjük magunkat arra, miért vagyunk ott, miért imádkozunk, és azt mondjuk az Úrnak: „Uram, most elkalandoztam, tudom, hogy te megérted.”
Katie Prejean McGrady
Ámen. Örülök, hogy megkérdeztem. Ez nekem is jót tesz. Tudom, hogy nekik is jót tesz. A telefonok gyakran ilyen figyelemelterelők. Az enyém is rezeg a zsebemben, hogy időpontra figyelmeztessen… De vannak olyan helyzetek is, amikor csak végtelenül görgetünk… Vagy a technológia – amely egyébként nagyon hasznos – elvonja a figyelmünket…
A Vatikán idén megrendezte a digitális misszionáriusok és influenszerek jubileumát, és ez mély alkalom volt, amikor az evangélium továbbadásáról beszéltünk, de mindannyian beszéltünk arról a csillogó képernyőről is, amely elvonja a figyelmünket attól, ami közvetlenül előttünk van.
Szóval, Chris, miért nem teszel fel egy kérdést a technológiáról a Szentatyának? Aki egyébként egyszer fent volt a Twitteren…
Chris Pantelakis Nevadából
Szentatya, jó reggelt kívánok!
A nevem Chris Pantelakis, és a Las Vegas-i főegyházmegyéből érkeztem, Nevadából.
Gyakran azon kapom magam, hogy a telefonomat görgetem végtelenül. Azt is észrevettem, hogy körülöttem mindenki ugyanezt teszi, vagy hasonló problémával küzd. Sok felnőtt mondta már, hogy a technológia nagyszerű, de csak mértékkel. Ezért a kérdésem az, mit tanácsol, hogy egyensúlyt találjunk ezek között a nagyszerű eszközök között – a közösségi média, az okostelefonok, a tabletek és más eszközök használatában –, miközben a technológiai eszközökön kívül is alakítunk ki hitbeli kapcsolatokat?
XIV. Leó pápa
Köszönöm a kérdésedet, Chris. Ez valóban nagyon fontos kérdés.
A technológia sokféleképpen segíthet bennünket, többek között abban is, hogy megéljük keresztény hitünket. Lehetővé teszi, hogy kapcsolatban álljunk távol élő emberekkel – mint ma is, amikor látjuk és halljuk egymást, bár több ezer mérföld választ el bennünket. Csodálatos eszközöket ad az imához, a Biblia olvasásához, és ahhoz, hogy többet tanuljunk arról, amiben hiszünk. És lehetővé teszi, hogy az evangéliumot megosszuk olyan emberekkel is, akikkel talán soha nem találkozunk személyesen. Mindezek ellenére a technológia sosem helyettesítheti a valódi, személyes kapcsolatokat.
Katolikusként gyakran imádkozunk együtt, emlékezve Jézus ígéretére, hogy ahol ketten-hárman összegyűlnek az ő nevében, ott van közöttük. Az ősegyház is erősen megtapasztalta Jézus jelenlétét, amikor együtt imádkoztak. Az online mise követése hasznos lehet, különösen, ha valaki beteg, idős vagy nem tud személyesen részt venni. De személyesen ott lenni, részt venni az eucharisztikus ünneplésben rendkívül fontos az imádságunk és közösségi életünk szempontjából. Ez alapvetően fontos az Istennel és egymással való kapcsolatunkhoz. Semmi sem helyettesítheti az igazi emberi jelenlétet, az egymással való együttlétet. Így bár a technológia valóban összeköt bennünket, nem ugyanaz, mint fizikailag jelen lenni. Bölcsen kell használnunk, ügyelve arra, hogy ne szorítsa háttérbe kapcsolatainkat.
Van egy nemrég szentté avatott szent, bizonyára mindannyian hallottatok róla: Szent Carlo Acutis. Kiváló példakép. Carlo értett a számítógépekhez, és ezt a tehetségét arra használta, hogy segítsen másoknak növekedni a hitben. Sok időt töltött imádságban, szentségimádáson. Tanított másokat, és ami nagyon fontos: szolgálta a szegényeket. Időkorlátokat is szabott magának: hetente csak meghatározott időt engedett meg magának az elektronikus eszközökön való szórakozásra. Ennek a fegyelemnek köszönhetően egészséges egyensúlyt talált, és világosak maradtak a prioritásai. Barátaim, biztatlak benneteket, hogy kövessétek Szent Carlo Acutis példáját. Szabjátok meg a képernyő előtt töltött időtöket! Legyetek azon, hogy a technológia szolgálja a ti életeteket, és ne fordítva!
Katie Prejean McGrady
Amikor erre a beszélgetésre készültünk, érdekes dolgokat is megtudtunk a mai tinédzserekről: hogy a mesterséges intelligencia, a ChatGPT is jelen van az életükben. Micah, te nagyon őszintén megosztottad velünk, hogy küzdesz ezzel. Kérdeznél valamit?
Micah Alcisto Hawaiiról
Igen, köszönöm, Katie! Jó reggelt kívánok, Szentatya!
A nevem Micah Alcisto, a honolului egyházmegyéből érkeztem, Hawaiiról.
Sokan támaszkodunk – magamat is beleértve – a mesterséges intelligenciára, a ChatGPT-re, hogy segítsen megoldásokat találni az iskolai feladatokhoz: például egy esszé megírásához, egy matematikai probléma végigvezetéséhez vagy egy történelmi kérdés megválaszolásához, s általában eszközként vagy forrásként használjuk a mesterséges intelligenciát, hogy választ találjunk valamire, ami foglalkoztat bennünket. Szentatya, mit gondol, mire kell odafigyelnünk, amikor ezt az új technológiát használjuk?
XIV. Leó pápa
Nos, ez valóban nagyon fontos kérdés, Micah, és nagyon örülök, hogy feltetted.
Ahogyan ti valószínűleg nálam is jobban tudjátok, a mesterséges intelligencia korunk meghatározó jelenségévé válik. Nemrég tartottak egy konferenciát Rómában, amely a gyermekek és a fiatalok védelméről szólt a mai digitális világban. Arra biztattam a résztvevőket, hogy működjenek együtt olyan irányelvek kialakításában, amelyek megóvnak benneteket – mindannyiunkat – a mesterséges intelligenciából fakadó kockázatoktól. De arra is emlékeztettem őket – és most titeket is emlékeztetlek –, hogy a biztonság nemcsak szabályokról szól. A biztonság az oktatásról és a személyes felelősségről szól. A szűrők és az útmutatások segíthetnek, de nem tudnak helyettetek dönteni. Ezt csak ti magatok tudjátok megtenni.
Életeteknek ezek az évei arra valók, hogy érett felnőtté váljatok. Spirituális szempontból ez azt jelenti, hogy elmélyítitek barátságotokat Istennel, és egyre inkább hasonlóvá váltok hozzá. Értelmileg pedig azt jelenti, hogy megtanultok világosan gondolkodni, kritikusan gondolkodni, megvizsgálni a valóságot, és keresni az igazat, a szépet és a jót. Azt is jelenti, hogy Isten kegyelmével erősítitek akaratotokat, hogy szabadon válasszátok azt, ami segít növekedni, és kerüljétek azt, ami árt nektek. Minden eszköz, amit kapunk – beleértve a mesterséges intelligenciát is – ezt az utat kell, hogy támogassa, és nem gyengítheti azt.
A lehető legjobban használjátok ki tanulmányaitok időszakát! A mesterséges intelligencia gyorsan képes feldolgozni az információt, de nem helyettesítheti az emberi értelmet. Ne kérd, hogy írja meg helyetted a házi feladatot! A mesterséges intelligencia nem tud valódi bölcsességet adni, mert hiányzik belőle egy nagyon fontos emberi elem. A mesterséges intelligencia nem tud különbséget tenni a valóban jó és rossz között, és nem tud őszinte rácsodálkozással gyönyörködni Isten teremtett világának szépségében. Legyetek körültekintőek, bölcsek, és vigyázzatok, hogy a mesterséges intelligencia használata ne korlátozza igazi emberi fejlődéseteket. Úgy használjátok, hogy ha holnap eltűnne, akkor is tudjatok gondolkodni, alkotni, cselekedni, és valódi barátságokat megélni. Ne feledjétek: a mesterséges intelligencia sosem helyettesítheti azt az egyedülálló ajándékot, amely ti vagytok a világ számára.
Micah Alcisto Hawaiiról
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!
Katie Prejean McGrady
Nagyon tetszik, hogy arra biztatott bennünket, hogy erős alapra, biztos alapra építsünk, amikor arról beszélgetünk, hogyan növekedhetünk Jézussal való kapcsolatunkban, hogyan gondolkodhatunk helyesen, és hogyan engedjük, hogy az Egyház vezessen és formáljon bennünket. Azt mondta: erős akarat, erős alap – ezt kell építenünk.
De a jövő kissé bizonytalan, kissé homályos. A világ tele van megosztottsággal és erőszakkal. Nekem két kislányom van – egyszer majd ők is eljönnek erre a konferenciára –, beleborzongok, ha arra gondolok, milyen lesz majd a világ, és mennyire szükségük lesz arra, hogy jó képzést kapjanak. Ezért lenne még néhány kérdésünk önhöz, Szentatya. Elyse, te vagy az utolsó fiatal, szóval használd ki jól a lehetőséget. Üdvözlöm, Szentatya!
Elyse Wing Iowából
A nevem Elyse Wing, a dubuque-i főegyházmegyéből érkeztem, Iowa államból.
Igen! Szentatya, nagyon lelkes vagyok a jövőt illetően, de aggódom is. Aggódom, hogy az Egyház talán nem lesz releváns az emberek számára, vagy nem fog sokat jelenteni. Ezért a kérdésem az: hogyan készül az Egyház a jövőre?
XIV. Leó pápa
Jó reggelt kívánok, Elyse! Nagyon köszönöm a kérdésedet.
Amikor kihívásokkal vagy a jövő miatti aggodalmakkal nézünk szembe, jó felidézni azt az ígéretet, amelyet Jézus egykor Péternek tett: a pokol kapui sem vesznek erőt az Egyházon. Jézus mindig megóvja, vezeti és szereti Egyházát.
Azon a napon, amikor pápává választottak, azt mondtam: Isten szeret bennünket, és a rossz nem diadalmaskodik. Mindannyian Isten kezében vagyunk. Jézus azt akarja, hogy minden ember közel kerüljön hozzá. És ezt a vágyát különösen akkor látom, amikor olyan fiatalokkal találkozom, akik őszintén keresik Istent. Az Egyház úgy készül a jövőre, hogy hűséges marad ahhoz, amit Jézus ma tőlünk kér.
Ő azt mondta, ne hagyjuk, hogy elárasszanak az aggodalmak, hanem mindenekelőtt keressük Isten országát, bízva abban, hogy minden más a helyére kerül. És azt is megígérte, hogy a Szentlélek vezet bennünket, és segít megérteni, mit kell tennünk. A történelem folyamán a Szentlélek szüntelenül vezette az Egyházat: zsinatokon, nagy összejöveteleken, nehéz és kihívásokkal teli időkben. Az elmúlt években ez a vezetés abban is megmutatkozik, hogy figyelmesebben meghallgatjuk a hívek hangját, köztük a fiatalokét, azzal a módszerrel, amelyet Lélekben folytatott párbeszédnek nevezünk. A katolikusok világszerte azon munkálkodnak, amiről úgy hiszik, hogy ez lesz az a mód, ahogyan a Szentlélek szól az Egyházhoz, és segít mindannyiunknak együtt Egyházzá válni és megtalálni az előrehaladás útját. Amikor imádságos lelkülettel beszélünk és hallgatjuk egymást, biztosak lehetünk abban, hogy Jézus velünk halad az úton, még akkor is, ha az előttünk lévő útszakasz nem világos.
Amikor püspökeink szólnak, tanítanak bennünket, meghallgathatjuk őket, és útmutatást találhatunk abban, amit az egyházmegyének, a helyi egyháznak és együtt az egész Egyháznak felkínálnak. Szeretnélek meghívni mindannyiatokat, hogy legyetek részesei ennek az útnak.
Elyse Wing Iowából
Köszönöm, Szentatya! Nagyon tetszett, ahogyan az egységről beszélt. Szeretném elmondani, hogy ma reggel éreztük itt a Szentlélek jelenlétét, ahogyan mindannyian egybegyűltünk. Ez olyasmi, ami nagyon fontos a jövő szempontjából.
Zárókérdésként szeretném megkérdezni: miként biztosíthatjuk mi, fiatalok, hogy részesei legyünk a jövőről szóló párbeszédnek?
XIV. Leó pápa
Hadd kezdjem egy fontos dologgal. Ti nemcsak az Egyház jövője vagytok, hanem a jelene is. A ti hangotok, gondolataitok, hitetek már most számít. Az Egyháznak szüksége van rátok. Az Egyháznak szüksége van arra, amit kaptatok, és amit meg tudtok osztani velünk. Ha szeretnétek segíteni az Egyházat a jövőre készülni, kezdjétek azzal, hogy ma bekapcsolódtok az életébe. Maradjatok kapcsolatban a plébániátokkal, járjatok a vasárnapi misére, vegyetek részt ifjúsági programokon, és mondjatok igent a felkínált lehetőségekre – ahogyan erre a konferenciára is igent mondtatok. Ezek a lehetőségek segítik hitetek növekedését.
Minél jobban megismeritek Jézust, annál inkább szeretnétek majd szolgálni őt és az Egyházat. Az Egyház építésének egyik legjobb módja a hit megosztása: amikor továbbadjátok a hitet másoknak, és segítetek azoknak, akiknek szükségük van rátok. A tanítás sokszor a legjobb módja annak, hogy saját magatokat is mélyebben megértsétek.
Imaéleteteket is mélyítsétek el. Töltsetek időt az Oltáriszentség előtt, imádkozva, szentségimádásban. Rendszeresen gyónjatok. Gyakoroljatok más imaformákat is, és olvassátok Isten szavát. Ezek a gyakorlatok segítenek tisztábban meghallani Isten hangját.
Ha úgy érzitek, hogy az Úr valami különösre hív – egy sajátos hivatásra –, beszéljetek a plébánosotokkal vagy más megbízható vezetővel. Ők segíthetnek felismerni, mire hív benneteket Isten.
Ehhez kapcsolódóan szeretném megemlíteni Szent Pier Giorgio Frassatit. Fiatalemberként Pier Giorgio katolikus csoportokhoz csatlakozott. Örömmel élte meg hitét. Áhítattal és nagyon elmélyülten imádkozott, de nagy elszántsággal gondoskodott a szegényekről is. Amikor mindössze huszonnégyévesen meghalt, több ezren – köztük sok szegény – rótta le tiszteletét jósága előtt.
Ő csodálatos példát ad nekünk arra, milyen az életszentség a mindennapi életben. Ezért arra kérlek most benneteket, gondolkodjatok el ezeken a kérdéseken: Mit adhatok én az Egyháznak a jövőre nézve? Hogyan segíthetek másoknak, hogy megismerjék Krisztust? Hogyan tehetem békésebbé és barátságosabbá a világot magam körül?
Ezek a kérdések a mára vonatkoznak. Hiszem, hogy a ti igenetek megerősíti az Egyházat most és az elkövetkező években.
Elyse Wing
Nagyon köszönöm bölcsességét és éleslátását! Tudom, hogy mindannyian nagyra értékeljük.
Katie Prejean McGrady
Köszönöm!
Szentatya, szeretném megismételni azt a három kérdést, amelyekre – ahogyan kérte tőlünk – imádságban kell válaszolnunk: Mit tudok adni most az Egyháznak? Hogyan segíthetek másoknak megismerni Krisztust? Hogyan tehetem békésebbé a világot?
Nagyon hálásak vagyunk, hogy időt szakított ránk, és részt vett ebben a beszélgetésben. Nem titokban vagy zárt ajtók mögött dolgoztunk. Nem csak egy szobányi ember volt itt, akik szavakat adtak mások szájába.
Jelenleg negyven fiatal van itt, közvetlenül a színpad mellett. Szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik részesei voltak azoknak a Zoom-hívásoknak, amelyekkel erre az alkalomra készültünk. Kérem, álljatok fel, ha részt vettetek valamelyiken. Ezek a fiatalok segítettek nekünk imádkozni, beszélgetni. Szeretném, ha elismernénk őket! Hálásak vagyunk a segítségetekért!
És itt van tizenhatezer ember a futballstadionban, amelyet szentéllyé alakítottunk. Biztos vagyok, hogy mindannyian szeretnének jelentkezni és kérdezni. Ezért szeretném elmondani, hogy a katolikus ifjúságpasztoráció országos szövetsége azt szeretné, ha ez a párbeszéd folytatódna – hívni fogjuk önt, és megszervezzük. Van egy dobozunk a kiállítási csarnokban. A fiatalok leírhatják a kérdéseiket, és bedobhatják a dobozba. A nunciusunkkal eljuttatjuk majd őket. És szeretnénk folytatni a párbeszédet. Ha ön is nyitott rá, természetesen. De úgy gondolom, folytathatnánk.
De lenne még egy utolsó kérdésem, Szentatya. Hiányérzetünk lenne, ha nem fejeznénk be reménnyel, ez a remény jubileumi éve. Ferenc pápa szenteste nyitotta meg a remény szentévét. És ön fogja lezárni vízkeresztkor. Egyikünk sem látta előre, hogyan alakul ez az év, és milyen remény éled majd újra a szívünkben mindazok után, ami történt, és hogy ön ajándékként érkezett hozzánk. Ezért szeretnénk megkérdezni: mi ad most önnek reményt? Mi az ön reménye az Egyház jövőjét illetően? És hogyan segíthetünk önnek?
XIV. Leó pápa
Nos, nagyon szépen köszönöm! Ez igazán jó kérdés! Fontosnak tartom megismételni, hogy a fiatalok az Egyház jelenének részei. És az Egyház jövőjének reményét is jelentik. Mi rátok tekintünk, én rátok tekintek – nem valaki másra –, hogy segítsétek alakítani az Egyházat az előttünk álló években. Ez olyasmi, amiért lelkesedni lehet. Talán tapsoljatok meg magatokat, mert szeretném megköszönni mindnyájatoknak.
Most van itt az ideje, hogy nagyot álmodjatok, és nyitottak legyetek arra, amit Isten tehet az életeteken keresztül. Fiatalnak lenni gyakran együtt jár azzal a vággyal, hogy valami jelentős dolgot tegyünk, valami olyat, ami valódi változást hoz. Sokan készek vagytok nagylelkűek lenni, segíteni azokat, akiket szerettek, és valami nálatok nagyobbért dolgozni. Ezért nem igaz az, hogy az élet csak arról szól, hogy azt tegyük, ami jólesik, ami kényelmes, ahogy egyesek állítják. Persze, a kényelem jó lehet, de ahogy XVI. Benedek pápa emlékeztetett bennünket: nem a kényelemre teremtettek bennünket. Nagyságra teremtettek bennünket. Magára Istenre teremtettünk. Legbelül az igazra, szépre és jóra vágyunk, mert ezekre teremtettünk. És ennek a kincsnek, amelyet keresünk, neve is van: Jézus, aki azt akarja, hogy rátaláljatok, és hogy megismerjétek őt.
Egyik személyes hősöm, egyik kedvenc szentem Hippói Szent Ágoston. Fiatalemberként ezt ő maga is megtanulta. Mindenhol boldogságot keresett, de semmi sem elégítette ki, amíg meg nem nyitotta a szívét Isten előtt. Ezért írta azt: „Magadnak teremtettél bennünket, Uram, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik tebenned.” Ágoston felismerte, hogy a benne élő nagyság iránti vágy valójában a Jézus Krisztussal való kapcsolatra irányuló vágy volt.
Ez volt Jézus első tanítványainak a tapasztalata. Egyszerű emberek voltak, akik időt töltöttek az Úrral. Hallgatták őt. Megtapasztalták szeretetét. Felfedezték, hogy az Egyházhoz tartozni azt jelenti, hogy követjük Jézust, megéljük, amit tanít, és folytatjuk az ő küldetését. Amikor tehát az Egyház jövőjére gondolunk, az első dolog, amit tennünk kell, hogy elmélyítjük a Jézussal való barátságunkat. Ez személyes megtérést jelent, hagyni, hogy Isten átalakítsa a szívünket, hogy szorosabban tudjuk követni Krisztust. Szent Ágoston ezt nagyon szépen megfogalmazta: „Ha meg akarod változtatni a világot, kezdd annak megengedésével, hogy Isten megváltoztasson téged.”
Jézus tanítványának lenni azt is jelenti, hogy hitelesek vagyunk. A fiatalok nagyon érzékenyek a hitelességre. Meg tudjátok mondani, hogy valaki igaz vagy hamis. Ne veszítsétek el ezt az ösztönt! Ne elégedjetek meg a hit felszínes változatával! Keressétek azt a valódi barátságot, amelyet Jézus kínál nektek! Hallgassátok őt az imában, és engedjétek, hogy alakítsa életeteket! Ha ezt teszitek, örömmel, reménnyel és kreativitással viszitek jelenlétét a világba. Az evangélium hiteles tanúi képesek gyógyítani, és egyesíteni az emberiséget.
Jézus arra hívja tanítványait, hogy a béketeremtők legyenek, akik hidakat építenek, nem falakat; akik a párbeszédre és az egyetértésre törekszenek, nem pedig a megosztásra.
Kérlek, vigyázzatok, ne használjatok politikai kategóriákat, amikor a hitről vagy az Egyházról beszéltek. Az Egyház nem tartozik egyetlen politikai párthoz sem. Inkább a lelkiismeretet igyekszik formálni. Az Egyház azért formálja a lelkiismeretet, hogy bölcsen és szeretettel tudjatok gondolkodni és cselekedni.
Ahogy közelebb kerültök Jézushoz, ne féljetek attól, amit kér majd tőletek. Ha valamiben kihívást állít elétek, az mindig azért van, mert nagyobb örömöt és nagyobb szabadságot akar adni nektek.
Isten nagylelkűségben soha nem marad adós. Ezért imádkozott Szent Ágoston így: „Uram, add meg nekem a kegyelmet, hogy megtegyem, amit kérsz, azután pedig kérj, amit csak akarsz!” Ágoston ismerte saját gyengeségét, de azt is tudta, hogy Isten megerősíti azokat, akik megnyitják szívüket előtte.
Ahogy erősödik katolikus identitásotok, egyre jobban fogjátok értékelni különböző hivatásformákat az Egyházban. Sokan közületek a házasságra és a családi életre kaptok meghívást. A világnak szüksége van szent családokra, akik továbbadják a hitet és megmutatják Isten szeretetét a mindennapokban. Ha úgy érzitek, erre kaptatok meghívást, imádkozzatok olyan hitvesért, aki segít növekedni életszentségben és hitben! Néhányatokat talán a papságra hív az Úr, hogy Isten népét szolgáljátok az ige és a szentségek által. Ha érzitek szívetekben ezt a vonzást, ne hagyjátok figyelmen kívül! Vigyétek Jézus elé! Beszéljetek egy olyan pappal, akiben megbíztok!
Másokat a megszentelt életre hívhat az Úr, hogy tanúságot tegyenek az Istennek teljesen átadott, örömteli életről. Ha érzitek ezt a hívást, ezt a szelíd vonzást, ne féljetek! Kérjétek az Urat, hogy vezessen, mutassa meg rátok vonatkozó tervét!
Kedves barátaim, amikor a hivatásotokat tisztázzátok, bízzatok Jézusban! Ő tudja, hogyan vezessen benneteket az igazi boldogságra. Ha megnyitjátok szíveteket, meghalljátok majd, hogy életszentségre hív. Ahogy XVI. Benedek pápa mondta: Jézus semmit sem vesz el tőletek, és mindent megad nektek! Amikor önmagunkat adjuk neki, sokkal többet kapunk vissza, mint amit valaha el tudtunk volna képzelni.
Jézus elküldte tanítványait, hogy készítsék elő az útját, prédikáljanak, gyógyítsanak és vigyék el másoknak irgalmát. Feltámadása után elküldte apostolait, hogy kegyelmét elvigyék az egész világra. Ez a ti küldetésetek is. Milyen nagyobb ajándékot adhattok a világnak, mint az örök élet ajándékát Krisztusban? Milyen nagyobb ügynek szentelhetnétek életeteket, mint az evangéliumnak? A világnak misszionáriusokra van szüksége. Rátok van szüksége, hogy megosszátok azt a fényt és örömet, amelyet Jézusban megtaláltatok.
Azokhoz szólok, akik részt vesztek a konferencián Indianapolisban, tudnotok kell: imádkozom értetek. Remélem, hogy mindaz, amit ezen a konferencián átéltetek, ösztönözni fog arra, hogy még mélyebben szeressétek Jézust és az Egyházat, és hogy ezt a szeretetet hazavigyétek családotokhoz, barátaitokhoz, iskolátokba és plébániátokra. Most azokhoz szólok, akik online kapcsolódtak hozzánk: a meghívás nektek is szól. Ti is arra vagytok meghíva, hogy misszionárius tanítványok legyetek, bárhol is éltek. Az Úr mindannyiatokat arra hív, hogy osszátok meg a jó hírt: azt az örömhírt, hogy Jézus meghalt bűneinkért, feltámadt, és ma is él, szeretetét és barátságát kínálja nekünk.
Kedves barátaim, köszönöm a kérdéseiteket. Köszönöm, hogy ma meghallgattatok. Nagy reményt és ígéretet látok bennetek, és bízom abban, hogy az Úr működik életetekben. Továbbra is áldjon és vezessen benneteket az Úr! Erősítsen meg benneteket, miközben arra törekedtek, hogy szolgáljátok őt az Egyházban és minden emberben, akit utatokra helyez. Köszönöm!
Katie Prejean McGrady
Szentatya, nagyon hálásak vagyunk! Nagyon hálásak vagyunk bölcsességéért és útmutatásáért.
Az öt fiatallal, akik itt vannak velem a színpadon, órákat töltöttünk a felkészüléssel. És mivel az internet világában élünk, szeretnénk megkérdezni, mosolyogna-e egy pillanatra, hogy készíthessünk egy szelfit, ha nincs kifogása ellene.
Gyertek csak, srácok! Rendben. Gyakoroltuk, esküszöm. Mosolyogjon! [Szelfit készít a kérdező fiatalokkal, a háttérben Leó pápával.] Rendben, kész is van. Majd elküldjük önnek. Köszönjük, Szentatya! Nagyon hálásak vagyunk.
Charles Coleman Thompson érsek
Nagyon szépen köszönöm mindnyájatoknak! Még egyszer köszönjük!
XIV. Leó pápa
Nagy öröm volt veletek lenni. Köszönetet szeretnék mondani az online találkozó szervezőinek, és mindenkinek, aki része volt ennek az eseménynek, továbbá azoknak is, akik virtuálisan csatlakoztak hozzánk. Imádkozzatok, hogy az Úr mindig oltalmazzon benneteket és családotokat! Befejezésül örömmel adom rátok áldásomat:
Az Úr legyen veletek! [És a te lelkeddel]
Segítségünk az Úr nevében. [Aki az eget és a földet alkotta.]
Legyen áldott az Úr neve! [Most és mindörökké.]
És a mindenható Istennek: az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek áldása szálljon le rátok és maradjon veletek mindenkor! [Ámen.]
Charles Coleman Thompson érsek
Szentatya, itt van Pérez érsek. Szentatya, köszönjük ezt az áldást, azt, hogy ma itt lehetünk. Nincsenek szavaink, amelyekkel kifejezhetnénk szívünkből fakadó mélységes hálánkat azért, hogy jelen volt közöttünk. Tudom, hogy püspöktestvéreim nagyon örülnek annak, hogy itt van velünk, és szeretnénk megmutatni, hogy hol vannak. [A kamera a püspököket mutatja.] Püspöktestvéreim, köszönjük, hogy itt vagytok Szentatyánkkal!
Köszönjük önnek ezt az első digitális látogatást az Egyesült Államokban, de reméljük, hogy hamarosan személyesen is meglátogat majd bennünket.
Személyesen szeretnék köszönetet mondani Montse Alvaradónak és az EWTN-nek.
Szentatya, néhány hónappal ezelőtt megtisztelt azzal, hogy magánkihallgatáson fogadott bennünket, hogy erről a csodálatos találkozóról beszéljünk, és most ez a találkozó meg is valósult. Köszönöm önnek a sok munkát, és köszönöm az EWTN-nek, mert az EWTN jóvoltából ezt a beszélgetést világszerte közvetítik, és valószínűleg több mint egymillió ember nézi. Ez egyszerűen elképesztő!
Ez a többcsatornás közvetítés az Egyesült Államokban és az egész világon eljuttatta a Szentatya szavait a fiatalokhoz. Hálásak vagyunk jelenlétéért, a Katolikus Ifjúságpasztoráció Országos Szövetségének a csodálatos csapatáért Christina Lamas vezetésével, és az országos katolikus ifjúsági konferencia mindannyiunkat egybegyűjtő nagyszerű eseményért. Tudom, hogy mindez összhangban van azzal, ami a Szentatya szívében van: hogy egységben és békében kapcsoljon össze bennünket.
Mekkora áldás itt lenni a Szentatyával!
Most pedig, Szentatya, nem engedhetjük el önt ajándék nélkül, ezért szeretnénk átadni önnek egy ajándékot. Készen áll? Készen áll, úgyhogy kezdjük. Abraham! [Abraham dobolni kezd. Dobszó kíséretében a fiatalok kiáltják: Leo, szeretünk, Leo, Leo! Leo, szeretünk, Leo, Leo!]
Köszönjük, Szentatya!
XIV. Leó pápa
Köszönöm mindnyájatoknak!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
