Akkor alább, minden felvezetés nélkül, valami blogról egy „mű”, amit az Index –nyilván minden hátsó szándék nélkül, hiszen ők olyanok- „szemlézett”:
„Nemzeti dalainkról
2018.08.21. 12:51 Lobra
Ezúttal nem az ismert Petőfi-vers kerül terítékre, hanem valódi dalok, vagyis megzenésített versek. Nem is akármilyenek. A két költő Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály, a két zeneszerző Erkel Ferenc és Egressy Béni. Ennyiből már kitalálható, hogy a Himnusz és a Szózat az a két zenemű, amelyről megkísérlem elfogulatlanul, a hozzájuk társított emocionális ballasztot lehámozva leírni a véleményemet. Megegyeznek abban, hogy a költők terjedelmes verséből mindkettő csak az első nyolc sort használja fel; Kölcseinél ez egy, Vörösmartynál két versszakot jelent.
A keletkezés időrendjét követve, kezdjük a Himnusszal. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a multimédia tartalom nemcsak az énekhangot és a zenekíséretet, de a versszöveget is tartalmazza.
A nyolc soros versszakban az egyes sorok szótagszáma szabályosan váltakozó: 7-6-7-6-…. A sorok lejtése inkább ereszkedő: hat sorban az első szótag feltétlenül hangsúlyos, csak a negyedikben és a nyolcadikban hangsúlytalan. A rímelés keresztrímes, meglehetősen bőven élt a költő az azonos toldalékok használata révén történő összecsengetéssel. Kevésbé nyakatekerten ezt ma úgy mondanánk, hogy dominálnak a ragrímek; akkoriban ez még nem volt ritka és nem vélték úgy, hogy negatív hatással volna a minőségre.
Vizsgáljuk meg a kísérő zenét, egyelőre a szövegtől függetlenül, de azért szövegsoronként:
az első sor zeneileg tökéletesen szimmetrikus, grafikailag egy gótikus toronyt írna le; az egyes hangok között a távolság félhangokban mérve, a kezdő nagyterc hangról indulva: +1+2+5-5-2-1;
a második sor ereszkedve indul, majd a két záró hang kissé „visszakanyarodik”, a félhang-távolságok a kezdő szext hangról indulva: -2-2-1-2+2+1;
a harmadik sor majdnem tökéletesen megismétli az elsőt; a különbség annyi, hogy a gótikus torony „karcsúbb”: két félhanggal lejjebbről indul, a „csúcs” viszont két félhanggal feljebb van: +2+1+9-9-1-2;
a negyedik sor a másodikat ismétli meg, szintén két félhanggal lejjebbről, a kvintről indulva: -2-1-2-2+2+2;
innentől elmarad az első négy sor páronkénti ismétlése, és egy lépegető-ereszkedő séma lép a helyébe: az ötödik sor a tonika oktávjáról indulva lényegében ereszkedő jellegű: -1-2-1+1+2-7;
a hatodik sor az előzőhöz képest négy félhanggal feljebbről indulva lényegében ugyanazt a sémát ismétli: -2-2-1+1+2-7;
a hetedik sor még egy félhanggal feljebbről indul, de már kifejezetten ereszkedő: -1-2-2-1-2-2;
a nyolcadik sor „befejezi” az előző sor ereszkedését, egy apró visszakanyarodással egészen le a tonikáig: -2-1-0-2-0+2-4.
Hozzá kell még tennem, bármiféle sanda vád szándéka nélkül, hogy a Himnuszunk második sora szinte hangról hangra megegyezik a „Gotterhalte” néven ismert, Joseph Haydn által jóval korábban szerzett osztrák császári himnusz második sorával, és a két zenemű ötödik sorai is eléggé hasonlatosak egymáshoz.
Most pedig térjünk át a szöveg és a zene illeszkedésének kérdésére. Amint említettük, a versszöveg páratlan sorai 7, páros sorai 6 szótagosak. Nos, Erkel zenéjének mind a nyolc sora 7-7 hangjegyet tartalmaz, ezért énekléskor minden páros sorban kénytelen a kórus egy-egy úgynevezett hajlítást végrehajtani: a sornak egy adott szótagjában meg kell dupláznia a magánhangzót. Azt kell mondanom, hogy ezt nem igazán tartom professzionális megoldásnak, persze az ízlések ebben is lehetnek eltérőek.
Itt az idő, hogy rátérjünk a Szózatra. Az előző elemzést alapnak tekintve, bárki hasonló módon végigmehet a kétségtelenül fülbemászó, érzelmes zenedarab sorain, levonva a maga következtetéseit.
Természetesen nem hallgatom el a véleményemet én sem. Vörösmarty verse inkább jambikus, emelkedő ívű, a sorkezdő szótagok között több a hangsúlytalan (vagy rövid), mint a hangsúlyos (vagy hosszú). A páratlan sorok 8, a páros sorok 6 szótagúak, a séma félrímes.
Nem néztem utána, hogy a profi zenei szakma hogyan ítéli meg Egressy Béninek, a megzenésítőnek a teljesítményét. Maga a zenedarab, amint talán már említettem, megnyerő, még ha kissé túldíszítettnek is hangzik; ami viszont a szöveggel való illeszkedését illeti, nem tudom másként megítélni, mint elrettentő példaként. Számos alkalommal kénytelen a kórus hosszan kitartott hangot énekelni egy nyilvánvalóan rövid, hangsúlytalan szótagra, nem is szólva a hajlítások nagyon nagy számáról, sőt: az énekelt verzió kénytelen bizonyos helyeken belenyúlni a megírt versszövegbe („… meghalnod kell”). Ha azt mondom, hogy ez a megzenésítés nem tartozik a szakma csúcsteljesítményei közé, akkor nagyon visszafogott vagyok…”
És akkor most, hogy elolvasták a „művet”, megkímélem magam attól, hogy bármit hozzá fűzzek. Inkább idemásolom az olvasói kommenteket:
„Veridicus76 2018.08.22. 10:03:53
„Nem néztem utána, hogy a profi zenei szakma hogyan ítéli meg Egressy Béninek, a megzenésítőnek a teljesítményét.”
Akkor nézz utána, majd rögvest ezután indulj el határozott léptekkel a picsába, te szánalmas kis pöcs.
Veridicus76 2018.08.22. 10:06:00
Senki nem énekli úgy, hogy „meghalnod kell.” Szóval irány vissza a jótékony ismeretlenségbe, ahol recskázhatsz a magyargyűlöletedre, te libsi fasz.
fraki 2018.08.22. 10:14:38
Nem gondolom, hogy libsi fasz vagy, de ettol meg eleg nagy hulyeseg a szovegre illeszkedest minosegbeli mercenek megtenni. A „meghalnod” tárgyi tevedes.
Tom66 2018.08.22. 10:15:55
Szeretném hinni, hogy minden hátsó szándék nélkül született és jelent meg az Index hasábjain ez a vélemény.
Már az is elgondolkodtató, hogy hivatalosan a Himnusz a Magyar Köztársaság alkotmányába csak 1989-ben került be. Voltak kísérletek, felkérések új himnusz megalkotására(Kodály Zoltán – „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.”),de szerencsére ezek mind meghiúsultak. Olybá tűnik, hogy a balliberálisoknak semmi sem szent, ami nemzeti, így hát ezt is kikezdik.
dreamhotep 2018.08.22. 10:17:11
azok nem ragrímek csak szólok
Savior 2018.08.22. 10:23:39
@Veridicus76: Mindig olyan „jó” olvasni a hozzád hasonló kultúrlények sorait. Nyilván mindenki magyargyűlölő, aki kritikát merészel megfogalmazni valami NAGYMAGYAR dologgal kapcsolatban. Pl. Széchenyi is az volt (mégis, milyen kis libsi pöcs dolog az a hídpénz, nem?), Petőfi dettó…
Az meg a másik kérdés, hogy ha süket vagy, akkor miért beszélsz zenéről? Vagy csak annyira lusta, hogy nem vagy képes elindítani a beágyazott videót a Szózatról, és meghallgatni, hogy mégis ott hogy éneklik? Vagy ők mind senkik?
ze11 2018.08.22. 10:24:07
Érdemes meghallgatni a Szózat Illés Lajos féle megzenésítését… Sokkal magyarabb és szebb szerintem.
A Himnusz meg szöveggel-zenével a „sírvazokogós desz@rnekünk” képet festi, ami ugyan „magyarosch”, de nagyon gáz.
Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2018.08.22. 10:28:19
Azért azt figyelembe kellene venni, hogy ezek a szerzemények másfél évszázaddal ezelőttiek, azóta rengeteget fejlődött popszakma. Persze lehettek volna futballstadionban énekelhető lendületes áriák is. :D”
Hát ennyi. Azért egy megjegyzést mégis… én semmiképpen nem vetném el a „libsi fasz” meghatározást. Főleg az index kapcsán…
(Borító: korkep.sk)
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
