A Janus-arcú ellenzék emblematikus figurája.
„A képmutatás: a bűn tisztelgése az erény előtt.”
(Francois de La Rochefoucauld)
A jelölti imázsépítés kifejezetten fontos feladata, hogy meghatározzuk, mi legyen a jelölt legkarakterisztikusabb jellemvonása? Márki-Zay Péter esetében ez nem történt meg. Illetve megtörtént, de amolyan ellenzéki módon.
Akiknek tizenéves gyerekeik vannak, jól ismerik azt a kétszínű plüss polipot, ami ki- és befordítható. Rövid közlésekkel élő nemzedékünk fiataljai mostanság e polippal jelzik aktuális lelkiállapotukat: a plüsst az éjjeliszekrényükre teszik, s ha szomorúak, akkor a lila felével kifelé fordítják, ha pedig vidámak vagy boldogok, akkor a rózsaszín fele látszik. Ugye, mennyivel egyszerűbb ez, mint beszélgetni? A szülő látja a polipot, s egyből tudja, hogy mi a helyzet.
Valahogy így működik Márki-Zay Péter, akit attól függően, hogy milyen közegben van, lehet dühös vagy éppen kedves felével kifordítva mutogatni. Így adódik a lehetőség arra, hogy egy viszonylag egyszerű művelettel két markáns jelöltet kapjon az ellenzék, méghozzá egyszemélyben. Nyilván Márki-Zayt nem úgy kell elképzelni, mint azt a kisfiút, akiről az egyik gyermekcsatorna sorozatot is készített „A kifordított fiú” címmel, aki szegény egyszer átfordult a hintán, és a belső szervei kívülre kerültek. Márki-Zaynak elég egy fülbe súgott mondat: „Ma eddig és eddig ilyen és ilyen legyél!”.
Egyesekből talán visszatetszést válthat ki, amikor azt írom, hogy a győztes jelöltet mutogatják, irányítják, s hogy amolyan kézi vezérléssel működve tölti be azt a szerepet, amit valakik neki szántak. A józan ész azonban azt mondatja, hogy ez az egyetlen lehetséges szcenárió. Márki-Zaynak ugyanis csak egy mozgalmacskája van, aminek alapbázisa talán még akkora sincs, mint a valamikori SZDSZ országosan ezer fő alatti tagsága. A tagdíj érdemi bevételként eleve kiesik, ahogyan később, a valódi választások esetén a kampánytámogatás is, hiszen a választókerületekben nem az MMM indul, hanem az ellenzéki koalíció azon pártjainak jelöltjei, amely pártokat, és amely jelölteket a baloldali szövetség a legesélyesebbeknek tart.
A választáshoz azonban bázisok kellenek. S mind az anyagi, mind az aktivistabázis fontos tényezőjét képezi bármely párt esetében a lehetséges eredményességnek. Márki-Zaynak tehát, aki képtelen mindezt végigvezényelni csupán az MMM-re támaszkodva, ezt a két bázist kívülről kell megteremtenie. Márpedig nagyon jól tudjuk, hogy aki pénzt és emberanyagot ad, nos, valójában ez a valaki diktálja a feltételeket. Hogy ki ez az illető, vagy kik ezek az illetők, fogalmam sincs. Az azonban biztos, hogy az előválasztás győztesének kihirdetése után Gyurcsány Ferenc sietve közölte, hogy majd ő megmondja, hogy innentől mikor minek kell következnie.
Természetesen az egyenletből nem maradhat ki a nyugati szál sem. Majdnem pontos helyrajzi megjelöléssel, valamint 180 fokos irányváltással Párizs (v. ö. Brüsszel) vigyázó szemei most ránk fognak vetülni. S ha bárki is azt gondolná, hogy holmi jogegyenlőségi vagy demokráciaértelmezési különbözőségek miatt, akkor nagyobbat nem is tévedhetne. Az a nyugat ugyanis, amelyik a közel-keleti, a migránsok által a populációra gyakorolt befolyást kifejezetten üdvösnek tartja, valamiért a kínai befolyást fenyegetésnek érzékeli. Majdnem pont úgy, mint az orosz energetikai befolyást.
Az ugyanis, hogy Kína áruelosztói Nyugat-Európa kikötővárosai legyenek, simán belefér. De hogy ezt a fontos posztot Kelet-Közép-Európa vasútállomásai töltsék be, már szembe megy az ő… és itt jön a lényeg, mert itt nem a demokráciaértelmezés szó, hanem az „üzleti érdek” kifejezés következik. Csakhogy a nyugat üzleti tárgyalási stratégiája is meglehetős furcsaságokat rejt magában. Példának okáért a fentebb említett orosz energiaszolgáltatás tekintetében, ahol is energiafüggőségük dacára maguk szeretnék meghatározni, hogy Oroszország kinek és hogyan adja ásványi kincseit.
***
Egyes baloldali elemzők szerint az ellenzéki oldalon egy csendes átrendeződés (v. ö. megújulás) zajlott le. Ez annyira távol áll a valóságtól, hogy szabad szemmel már nem is látszik. Ami lezajlott, az nem más, mint egy tragikomédia első felvonása, amibe kötelezően beleerőszakoltak egy katarzist.
Valójában semmi sem változott: még mindig Magyarország nemzetállami léte és belső integritása áll szemben az Európai Egyesült Államok megteremtésének ideájával. És mindenkit, aki ennek ellenszegül, megpróbálnak eltaposni. Nyugati pénzzel megtámogatva, belső emberek által megkísérelve.
Ebben a küzdelemben kapott szerepet Márki-Zay Péter, mint az univerzális, kifordítom-befordítom ember, a Janus-arcú ellenzék emblematikus figurája.
Varga-Bíró Tamás – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
