A nagyon demokratikus és humánus Nyugatnak mindig is voltak tömeggyilkos barátai, szövetségesei A képen Suharto indonéz vezető Londonban a királynőnél – 1979 (Ekkor már megtörtént a genocídium – egymillió ember vére tapad a kezéhez)
Az elhallgatott indonéziai genocídium fél évszázados évfordulója alkalmat ad emlékeztetni arra, hogy a Nyugat liberális demokráciái hogyan sározódtak be az általuk vehemensen bírált „totalitárius” rendszerekhez hasonlóan egy milliós nagyságrendű népirtásban, melynek súlyával és következményeivel máig sem tudnak és akarnak szembenézni.
A hadsereg nyugati orientációjú szárnya egy puccskísérletet nem csupán a baloldali politikusok kiszorítására használt fel, hanem népirtó hadjáratot indított a kommunisták, illetve kínai származású állampolgárok ellen.
Ebben nem csupán a hadsereg katonái vettek részt, hanem az általuk felheccelt muzulmán vallásos tömegek is. A pogrom halálos áldozatainak száma ma sem ismert, a becslések a népirtó akciók közvetlen áldozatait tekintve félmillió-egymillió között ingadoznak, rajtuk kívül azonban milliókat hurcoltak haláltáborokba, fosztottak meg állampolgári jogaiktól, úgy, hogy ezek a jogfosztó intézkedések utódaikat máig is sújtják.
Az 1965-66-os népirtás ma is élő tettesei is szégyenkezés nélkül vállalják gyilkosságaikat. Az áldozatokat pedig a mai napig nem kárpótolták az elszenvedett sérelmekért, sőt, őket és utódaikat ma is másodrendű állampolgároknak tekintik a „demokratizált” rezsim hivatalnokai. Indonéziában még attól is messze elmaradtak a felelősségre vonások és rehabilitációk, mint Chilében Pinochet távozása után.
Az 1966-ban, Sukarno elmozdításával hatalomra jutott Suharto-rezsim a chilei Pinochet-rendszerhez hasonlóan a neoliberális gazdaságpolitika kísérleti terepévé tette az országot. A nyugati befektetésekkel fellendített gazdaság eredményei miatt a nyugati média elhallgatta azt, hogy milyen ára volt mindennek, a tömeggyilkos diktatúrát afféle sikeres „modernizációs államként” mutatta be.
Bizonyos mértékig különbözött a két diktatúra nyugati megítélése is: a Pinochet-rezsimet a közvélemény általános ellenszenve kísérte egész pályafutása során; a Suharto-rezsim piszkos történetéről félig-meddig elfeledkezett a nyugati közvélemény, a távoli Ázsiában lezajlott pogrom egymillió halottja és többi áldozata kevésbé “tűnt fel”, mint a latin-amerikai diktatúra néhány tízezer áldozata, akik között számos neves politikus is ott volt, élen a köztársaság elnökével.
A tömeggyilkos bűnözők máig szoros kapcsolatban állnak a hivatalos indonéz politikai élet irányítóival, miközben számos áldozatuk máig jogfosztott, ők pedig bűneik szellemében nevelik az indonéz fiatalságot. Érdekes módon ennek a szervezetnek a parádéit elfelejtik elrettentő példaként bemutatni a nyugati televíziókban…
transform.hu
Forrás:patriotaeuropa.hu
Tovább a cikkre »
