Három évvel ezelőtt találkoztam a párkányi Balla Ritával egy kiállítás apropóján, s akkor megszólaltattam őt egy riportban, mint a hazai magyar művészvilág pártolóját.
Most újra összehozott a sors vele, s bizonyára nem véletlenül. Sok mondandója van jelenről, jövőről. Akkor még a világról, Európáról beszélgettünk, mert éppen Londonban dolgozott. Azóta nagyot fordult a világ, Európa is változóban van. S hogy ez mennyiben érinti a művészetet, s merre tart a hazai képzőművészet, erről faggattam az ifjú tehetséget.
Mi történt három évvel ezelőtti találkozásunk óta, amikor tele voltál tervekkel, elképzelésekkel, nemcsak magánemberként, de főleg a hazai magyar képzőművészet jövőjét tekintve?
A legnagyobb különbség a mostani és a három évvel ezelőtti énem között, hogy több lett a szakmai ellenlábasom és rosszakaróm. Mindez itt, a Felvidéken. Az elmúlt 3 évben volt egy inaktívabb időszakom a művészeti életben, mikor más munkák vonták el a figyelmemet, ennek ellenére kiállítás megnyitásával kapcsolatos felkéréseim folyamatosan voltak.
Fontos volt számomra, hogy ezt megrendezhettem, egyrészt a témája miatt, másrészt a MAMSZE válogatott művészeivel dolgozhattam együtt. Az installáció formabontó volt, de azoktól, akik ma számítanak a szakmában, pozitív visszajelzéseket kaptam. De ez már lezárult, és készülök is a következő, egri tárlatra, hogy Magyarországon is bemutassunk egy válogatott anyagot a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületével. A megnyitó szeptember 4-én lesz.
Mik a terveid hazai viszonylatban?
Nagyon sok a kiaknázatlan lehetőség. Számtalan olyan művészeti megmozdulás és program hiányzik a palettáról, ami például Magyarországon már jól működik, de itthon nincs, viszont tudom, hogy itt is működőképes lehetne. Viszont megtanultam, hogy itthon lassabban működnek a dolgok. Bele is kellett szoknom ebbe az évek során, itt ritka az, hogy ma megálmodom, holnap már valósítom… Viszont az ötletek sorakoznak a fejemben és azt gondolom, egyre több a szakmai partnerem hozzá.
Kevésbé köztudott, hogy a Limes Galéria szorosan kötődik a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületéhez, aminek én is tagja vagyok. Az egyesület és általa én is, mint kurátor egyre aktívabban veszek részt a galéria életében, és jövőre több változást tervezünk a kiállítások és az infrastruktúra kapcsán is. De erről majd akkor beszélnék, ha már aktuális lesz.
Milyen az ifjabb generáció hozzáállása az elődök örökségének megőrzéséhez a hazai magyar képzőművészet világában?
Nem szabad elfelejteni, hogy mi is ugyanazért a célért harcolunk (hogy majd legyen örökségünk), csak az eszköztárunk más, amiből építkezünk. Az, hogy mi ifjabbak, milyen módon próbálunk értékmentést végezni, helyenként feszültségeket szül a fiatalabb és idősebb generáció között. Ez valahol egy természetes folyamat, hiszen nem kell a művészetig menni, mindenki tudna a saját szférájából vagy épp életéből példát említeni a generációs szakadék keltette konfliktusokra. Bajnak azt tartom, mikor az idősebb nem hagyja kibontakozni a fiatalabbat, holott ő már elért mindent ebben az életben, amit lehetett.
Van-e „otthonotok”, pártolóitok, pénzbeli forrásotok – ami nélkül nem megy – hogy folytassátok az értékmegőrzést?
Ez egy nagyon fontos kérdés, azt nem állíthatom, hogy egyáltalán nincs anyagi forrása az egyesületnek, de kevés. Egy komolyabb intézmény működtetéséhez alkalmazottakkal, ami hiánypótló lenne a Felvidéken, nincs elég anyagi forrásunk jelenleg, nem tudunk adatbázist fenntartani, hogy dokumentáljuk a munkákat. Az emberek passzívabbak, lassabban hoznak változásokat szorgalmazó döntéseket, és az új is nehezebben kap teret.
Számtalan olyan hely van – Helemba, Muzsla, Béla, hogy csak a környékemet említsem –, ahol időszerű lenne vagy egy állandó kiállítótér (turisztikai szempontból is), vagy egy pop-up minigaléria, vagyis pusztán egy kirakatgaléria létrehozása, egy-egy művel, ahová be sem kell menni, kívülről tekinthetik meg a járókelők a helyi művészek munkáit.
Balla Rita az a tettre kész, tehetséges fiatal kurátor, művészetmenedzser, művészeti konzultáns, akit nem ijesztett meg egy komoly járvány sem. Tervez, szervez, a zárlat alatt fejben készültek a tervei, s ahogy mozdulhatott, értékeket teremtett fiatal, hasonló gondolkozású művészekkel, alkotókkal, mindig meghallgatva a tapasztalt, segítőkész kollégákat is.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
