A papírformát teljesen felborítva a svéd Ruben Östlund The Square című alkotása nyerte a 70. Cannes-i filmfesztivál fődíját, az Aranypálmát. A zárógálán a zsűri nagydíját a francia 120 dobbanás percenként, a zsűri díját az orosz Andrej Zvjagincev (Loveless) kapta. A legjobb rendező Sofia Coppola lett. Mundruczó Kornél Jupiter holdja című alkotása díj nélkül maradt, s az Un Certain Regard versenyprogramban sem díjaztak magyar filmet: Kristóf György alkotása (Out) előtt a szekcióban iráni győztest hirdettek.
Migráció, vagy korrupció? Alapvetően ez volt a vasárnap véget ért 70. cannes-i díjátadó legfőbb kérdése. A nagyjátékfilmes versenyprogram politikus darabjai ebben a két irányban igyekeztek feszegetni a kortárs társadalmi problémákat. Korrupcióról főleg kelet-európai és közel-keleti darabok beszéltek, míg migrációs kérdések inkább nyugat-európai darabokban jelentek meg.
Kérdés volt továbbá, hogy a szerzői filmes rendezők (Paolo Sorrentino, Chan-wook Park), valamint a zsűri határozott női tagjai (Jessica Chastain, Maren Ade) miképp képviselik saját világukat, értékrendjüket a döntések során. Végül erős női jelenlét mutatkozott meg a döntésekben, a fődíjat viszont a várakozásokra rácáfolva egy svéd fekete komédia nyerte. Ruben Östlund The Square című alkotása görbe tükröt tart a társadalmi konvenciók, párkapcsolatok, előítéletek, nemi vágyak elé, és az alapvető nyugat-európai társadalmi értékrendeket kérdőjelezi meg skandináv humorba oltva. A Pedro Almodóvar vezette zsűri döntése azért is meglepő, mert Östlund először szerepelt a nagyjátékfilmes versenyprogramban és filmje utólag került versenybe, azaz még a szereplése is szinte a véletlennek köszönhető.
Az ezüstérmet egy szintén másképp társadalomkritikus darab kapta: a 120 dobbanás percenként előzetesen az Aranypálma legnagyobb esélyese volt, végül a zsűri nagydíját és a nemzetközi filmes újságírók FIPRESCI-díját érdemelte ki. A francia alkotás az AIDS mellett a kilencvenes évek elején a hangjukat felemelő aktivistacsoportoknak állít emléket, amelyek igyekeztek felhívni a figyelmet a halálos betegséggel szembeni orvosi tehetetlenségre.
Ami a női díjazottakat illeti: Sofia Coppola nyerte a legjobb rendező díjat a Csábítás című filmjéért, az Aranypálma díjazott Francis Ford Coppola lánya tehát komoly díjig jutott Velence után immár Cannes-ban is. A legjobb színésznő a német Fatih Akin bevándorlós bosszútörténetében (In the Fade) nyújtott alakításáért Diane Kruger lett. Két díjat kapott Anne Ramsay rendezőnő You Were Never Really Here című alkotása, amely megosztva kapott forgatókönyv díjat, s Joaquin Phoenix révén a legjobb színész elismerést is elnyerte.
Egy különdíjat is osztottak a 70. évforduló alkalmából. Ezt az elismerést Nicole Kidman kapta, aki négy filmmel is képviselte magát Cannes-ban. A legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamera-díjat is női rendező nyerte, a francia Léonor Serraille személyében. A zsűri döntése üzenetértékű volt: érezhetően mind többet igyekeztek tenni a női filmesek helyzetbe hozására. Mint ahogy a sokak szerint igazságtalanul negligált távol-keleti filmeknek is jutott kompenzáció: a rövidfilmes Aranypálmát kínai kisfilm kapta.
Mundruczó Kornél és a Jupiter holdja nem talált fogadtatásra a nemzetközi zsűrinél, de vigasz lehet a magyar rendező számára, hogy a kétszeres Aranypálma-nyertes Michael Haneke számára sem volt happy end: filmje, a Happy End is üres kézzel távozott.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelenik meg. A megjelenés időpontja: 2017.05.29.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
