– Mezőhegyi Gyula beszámolója –
Közel három évtizeddel a kommunista rendszer bukása után Magyarországon jogosan vetődhet fel a kérdés, vajon ennyi idő elteltével van-e még helye és esélye a történelmi igazságtételnek? A kérdésre pedig a válasz az, hogy „megkésetten is lehet valami időszerű” – mondta Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési frakcióvezetője a Nemzeti Emlékezet Bizottságának könyvbemutatóján.
Az nem lehet ugyanis, hogy súlyos bűntett ne legyen büntethető – Jogi fejezetek a magyarországi igazságtétel és kárpótlás történetéből című kötet kapcsán könyvbemutatót tartott a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Alapjogokért Központ.
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke köszöntötte ez egybegyűlteket. Hangsúlyozta, hogy a bemutatásra kerülő kötet rendhagyó, sajátos hangütését pedig az adja, hogy egy fiatal jogász generáció fogott neki az elmúlt huszonöt év kifejezetten jogi szempontból történő átgondolásának, ám lektorként a régi generációt tagjai is szerepet vállaltak. Többek között a rendszerváltás után, a sortűzperek köztudatba emelése kapcsán is ismert dr. Kahler Frigyes.
Az esemény moderátora, valamint a kötet szerkesztője és egyik szerzője, Máthé Áron a bevezetőben elmondta, hogy a kötet kísérletet tett a rendszerváltás óta eltelt időszak teljes igazságtételi folyamatának nyomon követésére, kiemelve annak legfontosabb állomásait, szereplőit és tényezőit. Valamint fontos eredményként megjegyezte azt is, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága ezidáig ezer fényképes karrierpályát tett nyilvánossá azon személyek közül, akik a kommunista diktatúra fenntartásában szerepet vállaltak.
Gulyás Gergely elmondta, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban sok cselekmény – elsősorban büntetőjogi értelemben – büntetlen maradt, de ennek nem csak büntetőjogi vetülete van. Az elkövetők számára a korrekt és a valóságban megfelelő múltfeltárás is ugyanúgy büntetés lehet. A valóság feltárása az, ami a diktatúra leköszönte után majdnem három évtizeddel az utókor talán legfontosabb feladata. Ugyanis a valóság feltárása lehet a legnagyobb büntetés azok számára, akik bűnt követtek el és jutalom azoknak, akik egy totalitárius diktatúra időszakában is képesek voltak megtartani egyenes gerincüket és becsületességüket. Továbbá hangsúlyozta, azért is fontos a kommunista diktatúra tényfeltárásával foglalkozni, mert ha többet megtudhat bárki erről az időszakról, hogy mit is jelentett a kommunista megtorló gépezet, a besúgó hálózat és a diktatúra valódi természete, az a tudás javíthat a jelenlegi politikai kultúra és a közbeszéd állapotán is. Végül beszélt a mágnesszalagok jelentőségéről, amelyek kutathatóságuk révén sokat fognak segíteni a teljes kép kialakításában e történelmi időszakról.
Forrás: Nemzeti Emlékezet Bizottsága Facebook
Sobor Dávid, a fiatal ügyvédgeneráció egyik jeles tagja felelt a kötet szimbolikus ügyekkel – szimbolikus igazságtételi szabályokkal – foglalkozó fejezeteiért. Jelezte, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, a szimbólumok nem határozzák meg mindennapi életünket, pedig a kommunista diktatúra működéséhez szervesen hozzátartoztak annak szimbólumai is, úgymint a sarló és kalapács, vagy a vörös csillag. Akik ezt az időszakot átélték, azok számára e szimbólumok a diktatúra nyers erőszakát jelképezték. Hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás talán legnagyobb kudarca és a történelmi tényfeltárás legnagyobb kerékkötője az volt, amikor az első Alkotmánybíróság megsemmisítette az úgynevezett lex Zétényit, ugyanis ez a törvény teremtett volna jogi alapot a felelősségre vonásra.
Kovács István jelezte, hogy a kötet alapvetően jogtörténeti munka, de valójában jogi köntösben járja körül az igazságkeresés és az igazságtétel témaköreit. Ő is kiemelte, hogy a könyvben megkerülhetetlen pont volt a Zétényi–Takács-féle elévülési törvény, azaz a lex Zétényi körülményeinek bemutatása, ugyanis ez a törvény adott volna lehetőséget az 1944 és 1990 között elkövetett emberölések, halált okozó testi sértések és hazaárulások ügyében a felelősségre vonásra. A törvényt 1991. november 4-én csaknem kétharmados többséggel fogadta el az Országgyűlés, de később az Alkotmánybíróság megsemmisítette, ez pedig nagy mértékben megnehezítette és jó időre visszavetette a múlt feltárására irányuló törekvéseket. Ebben az időszakban számos olyan történelmi tényező állt fenn, melyek együttesen tudták hátráltatni a múltfeltárást és a számonkérést. Ilyen volt az akkoriban hatályban lévő és ideiglenesnek szánt kommunista alkotmány, annak hiányosságait „proaktívan” betölteni kívánó Alkotmánybíróság, valamint a Sólyom László-féle „a láthatatlan alkotmány” koncepciója. Ezen túlmenően – az alkotmány hiányosságaiból fakadóan – a jogállamiság fogalmát, tartalmát az AB jogfejlesztő gyakorlata alakította ki, ezért sajnos a mai napig sem övezi konszenzus. Ezt a folyamatot – az okokat kiemelve – írja le a könyv.
Törcsi Péter a büntetőjogi felelősségre vonásról ejtett pár szót. A jogalkotás nyelvén büntetőjogilag az igazságtétel feltételeit a világos politikai akaratban, egy kevésbé „aktivista” Alkotmánybíróságban és egy erős, kétharmados társadalmi felhatalmazásban látja. Ennek köszönhetően 2010 után jöhetett létre a Lex Biszku, amely lehetőséget adott arra, hogy a felelősöket valóban felelősségre lehessen vonni. A 90-es években még nem volt meg ez a legitimáció. Sajnos ebből a szempontból megkésett és politikai haszna talán nincs, hisz a felelősök többsége már nem él vagy nincsenek olyan állapotban, amely szükséges lenne a felelősségre vonáshoz. Ugyanakkor elengedhetetlen volt, hogy a magyar Országgyűlés megteremtse azt a jogi környezetet, amely morális értelemben elégtételt jelenthet az áldozatok és hozzátartozóik számára.
Végül Gulyás Gergely összegezte a múltfeltárás fontossága kapcsán:
„Ha mi magunk nem restauráljuk a múltunkat, akkor mások fogják, de abban nem lesz köszönet.”
A kötet szerzői: Kovács István, Máthé Áron, Sobor Dávid, Szánthó Miklós és Törcsi Péter.
The post Múltfeltárás és igazságtétel – egy könyvbemutató tanulságai appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
