„Az egész világon jelen van egy kulturális, szellemi visszaesés. Az emberek nagyon hamar lemondanak az értelemről” – mondta Kovalik Balázs rendező abból az alkalomból, hogy fölvették a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai közé. Ez az intézmény, hogy világosan lássunk, a Magyar Művészeti Akadémia libernyák változata.
Így máris érthető, Kovalik rendező úr szerint miért esett vissza az emberiség kulturális és szellemi értelemben.
Hasonlóan látja a helyzetet a Kossuth-díjas Földes László, művésznevén Hobo, aki szerint „az emberek morális állapota tízszer szarabb, mint tíz éve volt”, és mint elmondta, nyomasztja a gyűlölködő világ. Hobo szerint tíz éve még kevésbé szarak voltunk. Morális értelemben. Mivel sem Kovalik, sem Földes nem tért ki arra, hogy mely politikai oldal szavazói milyen szintű visszaesést, illetve elszarasodást (elnézést) szenvedtek el, arra kell gondolnunk, hogy ez egy olyan paradigmális változás, ami az egész emberi civilizációt érinti, és hogy a lényegre térjünk, ha nem sikerül mielőbb kibuktatni a hatalomból a mucsai nép által megválasztott nemzeti kormányokat, akkor nagy baj lesz, az emberiség visszazuhanhat egy őskor előtti állapotba, ahol csak azért nem lesz ember embernek farkasa, mert azokban az időkben még nem farkasok voltak, hanem mamutok és sárkánygyíkok.
Érdekes, hogy ez a sötét világlátás milyen pontosan egybeesik Věra Jourová elvtársnő aggodalmaival, aki szerint ha Orbán Viktor „arra céloz, hogy a többség azt csinál, amit akar, akkor téved. A demokrácia nem lehet a többség diktatúrája.”
Valóban? Egy társadalmi versenyben, a választásokon az a párt vagy pártszövetség győz, amelyet a legnagyobb mértékben támogatnak az emberek. Vitathatatlan, hogy a többség nem azonos az egésszel, de mint Sir Winston Churchill mondta, a demokrácia ugyan valóban a legrosszabb kormányzási forma, de még mindig jobb, mint az összes többi, „amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik”. Őszintén szólva, Sir Winston nemigen rajongott a demokráciáért, ám ettől függetlenül demokrata volt, bár ami azt illeti, a világháború idején a legkevésbé sem volt figyelemmel a fékek és ellensúlyok, valamint a németekkel való békés megértésre törekedők és más kisebbségi aberráltak véleményére.
A működő demokrácia lényege épp hogy a többség uralma (Jourová szavaival olykor akár a diktatúrája – lásd a 2006-os rendőrterrort) az egész, benne a kisebbség felett. A demokrácia megújulását pedig az a dinamizmus adja, hogy ciklikusan más is megszerezheti a többséget, vagyis a rendszer túlélését egy öngyógyító mechanizmus, a demokratikus választás garantálja (lásd 2010).
Az elfajzott demokráciában a kisebbség különféle demokrácián kívüli eszközökkel igyekszik megszerezni és megtartani a hatalmat: hálózat, média, fékek és ellensúlyok, törvényi korlátok (alkotmánybíróság), oktatási rendszerek, világnézeti befolyásolás, egyházellenesség és így tovább. Az elfajzott demokráciában a választások öngyógyító hatása már csak viszonylagos, mert a demokrácián kívüli intézményekre nincsen hatása, ezért a hanyatlás elkerülhetetlen. Lásd Amerikai Egyesült Államok, ahol a Black Lives Matter mozgalom egyre inkább egy új bolsevik lázadássá válik. Pontosan ezt akarják libernyák honfitársaink is, mert képtelenek elviselni, hogy nem ők uralkodnak rajtunk. Volt, amikor megtehették. Úgy nevezték azt a létformát, népi demokrácia. Ahol minden hatalom a dolgozó népé volt. Vagy mégsem?
Bencsik András – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
