Igény volna rá, ahogy mondani szokás.
Ezt most Salgótarjánban bizonyították be az úgynevezett szavazópolgárok — de megtették már máskor és máshol is, kicsiben és országosan egyaránt. A vasárnapi időközi polgármester-választás legfőbb tanulságai közt nagy újdonság nincs: érzelemdús hangulatban különösen jólesik a proteszt. A magyarok amúgy is szívesen szavaznak valami ellen, és ha sikeres a mozgósítás, megvan az eredménye.
Az önkormányzati választásokról hajlamosak voltunk azt gondolni, hogy másképpen működnek, mint a parlamentiek, és egy nagyvárosban is van jelentősége a jelöltek személyiségének, az emberek ráadásul valamiért jobban kötődnek a már rutinos figurákhoz. Így juthatott sok-sok ciklus olyan polgármestereknek itt-ott, akikről az ördög se gondolta volna, hogy alkalmasak a szerepükre. Ezért is indokolt visszafogottnak lenni a messzemenő következtetések levonásakor: a speciális viszonyok is – amelyeket a fővárosból nézve aligha ismerhetünk mélyebben – alaposan befolyásolhatják a végkifejletet.
Ezzel együtt van, ami jól látszik. Egyebek mellett az, hogy jóval magasabb volt a részvétel Salgótarjánban, mint 2014 őszén, amikor a szocialista Dóra Ottót megválasztották. Valamint, hogy a szintén MSZP-s Fekete Zsolt ezúttal lényegesen nagyobb különbséggel verte meg fideszes ellenfelét, mint amennyire ez másfél évvel ezelőtt Dórának összejött.
Első ránézésre a mozgósítás sikerének is nevezhetnénk a történteket tényleg, ám második nekifutásra a balsiker szó használata tűnik helyesebbnek. Azért, mert mozgósításban a vesztes Fideszt lényegesen profibbnak szokás tartani, és az országos sajtóig eljutott információk alapján is a kormánypárt volt az, amely keményebben pörgött jelöltje érdekében: Kövér László házelnöktől a gulyáságyúig jó néhány eszközt alkalmaztak.
A másik oldalon az MSZP és a DK embere állt – őt egy városi egyesület is támogatta –, és ott volt habnak a tortára a Jobbik jelöltje és a Munkáspárt Nográdban egykor népszerű, azóta inkább mókás elnöke is. Az eredményt sem a felállás, sem a felhajtás, sem a helyi közvélemény-kutatások nem jelezték előre.
Eleve hajlamosak vagyunk azt gondolni: az MSZP és a klasszikus baloldal más erői alig-alig léteznek már hazánkban, mivel az országos felmérések is ezt szokták állítani. Ehhez képest történt az, ami történt: immár a negyedik fontos időközi választást veszítette el a Fidesz, úgy, hogy Újpesten, Veszprémben és Salgótarjánban balos jelöltek nyertek, míg Tapolcán a Jobbik örülhetett.
Hiába sejlik tehát sikeresnek a centrális erőtér projekt az összes intézet adatai szerint, ha a valóság négyből negyedszer nem igazolja vissza mindezt. Lehet, hogy az a töketlen baloldal sehol sincs – szét van forgácsolva, hiányoznak a karizmatikus-tehetséges vezetők az éléről, ami a táborából megmaradt, az is hallgatag és óvatos –, de a legfontosabb pillanatokban mégis felbukkan a semmiből.
Harcias időkben a mozgósítás az ellenfél szavazóit is mozgósítja. Van, hogy kristálytisztán látszik, mi ellen lehet protestálni. Mondom, Magyarországon nem megnyerik, hanem elveszítik a választásokat a pártok, ez mindig így volt. Gondoljunk 1994-re vagy 2010-re, a két földindulásra. A szavazók nem hornistásodtak el annyira az MDF-ciklus végén, de orbánisták sem lettek akkora arányban a Gyurcsány-korszak elsöprő elutasításakor. A szavazók csak megunták az unalmas, kellemetlen, agresszív arcokat.
Nincs szervezett ellenzék? Ha a Fidesz továbbra is ilyen monumentális erőket vet be a felépítése érdekében, akkor lesz. Hiszen akkor igény is lesz rá, ennyi a lényeg.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
