Manapság, amikor az emberek többsége számára a karácsony az ajándékok hajszolásáról, az üzletláncok akcióiról szól, nosztalgiával gondolunk eleink ünnepi népszokásaira, arra a meghitt hangulatra, amellyel bár szerény keretek között, mégis igazi ünneppé varázsolták a jeles napokat. Ezekre a hagyományokra azonban egyre kevesebben emlékeznek, ezért talán érdemes lesz feleleveníteni azokat.
Karácsony böjtje, azaz december 24-e készülődéseivel, hiedelmeivel minden más ünnepet felülmúlt. Ezen a napon mezei munkát már nem végeztek, délelőtt a ház körüli teendőket látták el, délutánra pedig a tisztálkodás, az állatok ellátása és a sütés, főzés maradt. Már nem illett más házához menni, még kevésbé bármit kölcsönkérni.
Ilyenkor jártak házról házra a betlehemesek, akik beöltözve eljátszották a betlehemi történéseket, amiért jutalmul pénzt, diót, almát, pogácsát, egyebeket kaptak. A karácsonyböjti ebédnek, illetve vacsorának része volt és sok helyen része ma is az ostya. Ennek sütése valamikor a kántortanító családjának feladata volt, majd a faluban történő széthordása az iskolás gyerekekre hárult. Ezen a napon, mint ismeretes, eleink böjtöltek. Ez az önmegtartóztatás helyenként délig, vagy estig tartott.
Az esti vacsora előtt is számtalan babonás cselekedet elvégzésére került sor. Ezek részben szintén a rontás elhárítására, a bő termés és az állatok termékenységének biztosítására, illetve a házasságkötési, párválasztási esélyek latolgatására irányultak.
Ilyenkor sem tartották illendőnek, hogy az asszonyok más udvarába menjenek, nehogy elvigyék a szerencsét. Kölcsön sem adtak semmit, mert az is a szerencse elvesztését jelentette volna. Délután hangossá vált a falu, cigány muzsikusok látogatták a házakat, gyerekek jártak karácsonyi népénekeket énekelve házról házra, amiért cserébe pénzt, almát, gyümölcsöt kaptak.
Fotó: Múlt-kor
Az ünnepi vacsorához előkészített asztal alá mindenhol olyan szerszámot tettek, amivel foglalkoztak, így például ekevasat, csoroszlyát, egy szakajtóba pedig búzát, kukoricát, babot. Az asztalra kenyeret vagy kalácsot készítettek, továbbá diót, almát, aszalt gyümölcsöt, fokhagymát, mézet és ostyát. A fokhagymát ezen a napon is használták a rontás elhárítására. A vacsorát tisztálkodás előzte meg, majd a gazda köszöntőt mondott, bő termést kért, az élőknek szeretetet, a holtaknak örök nyugodalmat.
Szokás volt az almát annyifelé vágni, ahány családtag volt, s szétosztani, hogy összetartó legyen a család. Tanácsos volt továbbá a karácsonyböjti vacsora minden ételéből morzsát félretenni, aminek később szerepet szántak az állatok egészségesen tartásában, a betegségek gyógyításában, a vihar elmulasztásában.
Az éjféli misére magukkal vitték a lucaszéket, de azt is megfigyelték, hogy az éjféli mise alatt milyen az időjárás, mert ha tiszta idő volt, szaporodtak a baromfiak, ha viszont borús, akkor baromfivészre lehetett számítani. Természetesen az ilyen jeles nap sem múlhatott el házasságjóslási praktikák nélkül, a hajadonok ugyanis minden alkalmat megragadtak a jövendőbelijük kilétének megállapítására.
Karácsony napján már az ünnep keresztény értelmezése került előtérbe, kötelezőnek tartották az éjféli misén és a karácsonyi misén való részvételt, de az előző nap szokásainak, hiedelmeinek némelyikét ezen a napon is tartották. Az asszonyoknak karácsony ünnepén sem volt szabad elsőként más házához menni, mert szerencsétlenséget, pörlekedést, veszekedést vittek volna. Ugyanez vonatkozott az év első napjára is. Idősektől hallottam, hogy ennek a hiedelemnek a tudatában akadtak olyan „jóindulatú vénasszonyok”, akik szándékosan jártak ilyenkor házról házra, hogy elvigyék a szerencsét. Csak azt nem értettem, hogy minek kellett akkor fáradságos munkával lucaszéket készíteni a boszorkányok azonosítására…
Karácsony napján sem kölcsönözni, sem kölcsönkérni nem volt szabad. Ezen a napon látogatóba sem mentek, házimunkát sem végeztek, az állatoknak előző nap bekészítettek mindent, még a karácsonyi ebédet is az előző napon főzték meg.
Az ételek közül nem hiányozhatott a disznóhús, mert azt tartották, hogy a disznó a házhoz túrja a szerencsét, viszont a szárnyas elrepül vele. A család minden tagjának illedelmesen kellett viselkednie, mert aki haragos volt, pörlekedett, sírt, válogatott az ételben, arról azt tartották, ilyen lesz az egész következő esztendőben. Ugyanezek a hiedelmek vonatkoztak az év első napjára is.
Karácsony másnapja a rokonlátogatások ideje volt. A karácsony és az év első napja közötti idő régebben a házimunkák mellett inkább szórakozással telt. Ezeken a hiedelmeken és szokásokon kívül vidékenként még sok egyéb járta és ha korunk embere netán megmosolyogná eleink úgymond babonáit, gondoljunk bele, hogy hagyományokban, szokásokban mennyivel gazdagabbak voltak az ő ünnepeik a mi lélektelenné vált, uniformizált, reklámok befolyásolta ünnepeinknél.
(NZS/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
