Puzsér előad:
– s még rendben is van, az egyetlen „az amerikai neoliberalizmus vs. az európai jóléti piacgazdaság” című marhaságot leszámítva, ahol előadja, hogy van gonosz „neoliberális” kapitalizmus és jóságos „jóléti” kapitalizmus. De ez közismert nála, ebben hisz vallásként. Polgári babona. Minden más helyénvaló.
A nagy baj nála, az előadásában: hogy az egész téma a valóságban nem létezik.
Ugyanis valamiféle negatív, romboló erőket feltételez az egész jelenségben. Persze, mert ő maga sose dolgozott. Egyszer elmondta, összes munkatapasztalata egy biztosító cég ügyfészolgálatán 2 vagy 3 nap munka.
Nos, én megjártam az utóbbi 17 év alatt kb. 50-60 hasonló tréninget. S egy valamit biztosan állítok: nem láttam embert, akire mindez károsan hatott volna. Mégpedig azért nem, mert nem láttam embert, aki komolyan vette volna az egészet.
A tréningeknek a dolgozók jellemzően örülnek, hiszen jelentésük „addig se kell dolgozni”. Plusz az egész annyira primitív, hogy általában oda se kell figyelni.
Néha meg annyira szürreális az egész, hogy érdemes figyelni. Amikor a Coca-Cola alkalmazottja voltam 2015-2017 között, volt életem legőrültebb tréningje.
Egy nyugdíjas, karrierben sikereket sose elért angol operaénekes tartotta, akinek halvány fogalma se volt mit csinál a cég. Mégis tanácsokat adott a munkával kapcsolatban. Pl. azt hitte, mindnyájan a behajtási osztályon dolgozunk, pedig a tréningcsoport 90 %-a bejövő fizetések osztályáról jött, csak ő – ami teljesen érthető egy kívülállónál – azt hitte, hogy az Account Receivable és a Collections az ugyanaz, pedig nem, ez két külön dolog. Majd elkezdett abszurd tanácsokat adni, amiből látható volt, nem érti a témát. Az egyikre máig emlékszem: ha valaki nem tud fizetni banki utalással, ajánljuk fel neki a PayPal rendszerét! Ezzel csak egy „kis” gond volt: a Coca-Cola nem dolgozott a PayPal-lel, meg eleve Kelet-Európában a PayPal nemigen van elterjedve, szinte csak onlájn magánrendelésekre használatos, arra se túlzottan.
De az igazi csúcs a kétnapos (!) tréning második napján jött: ekkor került elő a személyiségfejlesztés, a haragkezelés, a stresszmegelőzés, s a többi modern baromság. Rögtön bele is kezdett a legelején a lehető legelemibb módon: felállt, felkapta a székét, majd valami morgó hangot kiadva magából azt meglóbálta a levegőben – aztán elmagyarázta, ez a legjobb módszer, ha valaki mérges, s szeretné, hogy mérgessége gyorsan múljon. Mindezt faarccal előadva. Ekkor már nézni kezdtem: ez az ember egy humorista, láthatóan valami paródiát ad elő a motivációs előadásokról.
S tényleg: a nap végéig még párszor elhangzottak válogatott baromságok. Olyan stílusban, mint ahogy Peter Sellers angol színész beszél a filmjeiben: azaz teljesen mosolymentesen, faarccal hülyeségek és közhelyek mondása.
Persze az egésznek az égvilágon semmi köze nem volt a munkához, de jól szórakoztunk. S akinek nem tetszett az előadás, az is örült, hogy addig se dolgozik.
Aztán meg is kerestem a nyugdíjas operaénekest a FB-on és barátnak jelöltem.
Néha persze – sőt a legtöbbször – nincs vidámság. A tréningen hülyeségek halmaza hangzik el, de nincs humor. A legmodernebb: az onlájn tréning. Beosztják a dolgozókat 4-órás időtartamra, amiből 3 óra maga a tréning, jellemzően valami rajzfilmszerű előadás, aztán van a vizsga. Jellemzően a vizsgkérdések olyanok, hogy vagy ki lett találni a válaszokat vagy többször lehet próbálkozni a válaszadással.
Néha van szigorú vizsga is, azaz egyszer lehet próbálkozni, aztán ismételni csak új időpontban lehet. Ilyenkor jellemzően ímélben elküldik előre a helyes válaszokat! Egyszer egy főnökömmel haveri kapcsolatba kerültem, kiderült, vannak közös érdeklődési pontjaink, így megkérdezhettem tőle nyíltan: mi értelme van az olyan tesztnek, aminek a válaszait előre megadják? Azt mondta: egyrészt ez a szokás, másrészt, ha túl magas a hibaszázalék, akkor Amerikában a nagyfőnökök dühösek, így a helyi vezetés arra jutott, „optimalizálni” kell a folyamatot, s azóta mindenki elégedett.
A nálam kb. 15 évvel fiatalabb srácnak mondtam „ugye tudod, hogy a kommunizmus pontosan ilyen volt? csupa látszat valós tartalom nélkül„, mire ő „nem tudtam, óvodás voltam akkor, de elhiszem neked„.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
