A 777bog.hu és a Mandiner is beszámolt a több szempontból sem mindennapi esetről: az Egyesült Államokban a Szabadságot a Vallástól ateista csoport közbenjárására megtiltotta a Georgia állami tankerület, hogy egy középiskolai amerikaifutball-csapat edzője a mérkőzés előtt közösen imádkozzon az edzőjével.
Egészen megdöbbentő, de „hivatalosan” a John Small imádkozó edzőt kifogásolóknak volt igaza, ahogy az a tankerület válaszából is kiderül:
„az iskola képviselőinek munkaidőben tilos részt venniük a diákok által szervezett imákban, így nem is tehetik össze a kezüket, térdelhetnek le, vagy tehetnek olyan mozdulatot, ami a diákok vallási gyakorlatához kötődik”.
Mit tehet ilyenkor egy keresztény ember? Nem kell feltalálnia a spanyolviaszt, csak követnie a leírtakat:
Az iskolások és a szülők – teljes joggal – felháborodtak a döntést követően, de hitükről is tanúságot tettek, hiszen a tiltást követő első mérkőzést megelőzően immáron nemcsak a játékosok imádkoztak együtt, hanem az egész közönség;
„ahelyett, hogy százan imádkoztak volna, legalább négyszáz diák imádkozott”.
Mert odafordítani a másik orcánkat nem azt jelenti – hiába próbálják oktondi módon ezt belebeszélni -, hogy még egy ütést elviseljünk, és impotens módon áldozatokká váljunk. Aki ezt kérte tőlünk, ő sem volt hajlandó ezt megtenni.
Keressünk ilyenkor egy másik megoldást, egy másik módszert arra, hogy ugyanazt a célt elérjük – és mint látjuk, a siker többszörös lesz.
De ennek van még egy előfeltétele,
a gonoszt nem lehet gonoszsággal legyőzni.
Semmi értelme nem lett volna a gyűlölködésnek, a panaszkodásnak, vagy annak, hogy ugyanolyan eszközöket használjanak, mint a feljelentők (mert mi építünk, és nem rombolunk és tiltunk, ugye?).
Ez egy nagyon-nagyon szép példa.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »