A Mór vár (Castelo dos Mouros) egyike Portugália legimponzánsabb középkori erődítményeinek. Története sem éppen mindennapi, hiszen abban szerepet játszottak az Ibériai-félszigetet meghódító észak-afrikai muszlimok, a Jeruzsálem felszabadítására utazó norvég keresztesek és a független Portugáliát megalapító I. Alfonz király is.
A Lisszabontól nem messze fekvő Sintra városa egy igazi mesebeli tájat kínál az arra látogatóknak. A dombvidékes táj szépsége az újkori portugál uralkodók szívét is megérintette, így a 19. században itt épült ki a királyok nyári rezidenciája, a Pena Palota, de itt található a gyönyörű kertjeiről híres Monserrate Palota is. Egy hegytetőről magasodik a város fölé továbbá egy középkori erődítmény is, amely talán díszességben elmarad 19. századi „társaitól”, de izgalmakban messze túlszárnyalja azokat.
A Mór várat (Castelo dos Mouros) – ahogy azt neve is mutatja – az Ibériai-félszigetet meghódító észak-afrikai mórok építették a 8-9. században. A Tajo folyó mellett álló hegytetőre emelt vár stratégiai fontossága miatt évszázadokon keresztül a muszlimok kiemelt katonai támaszpontja volt. Így nem véletlen, hogy a félsziget felszabadítását célul kitűző reconquista egyik fő célpontja is volt egyben.
A keresztes hadjáratok történetének egyik talán kevésbé ismert epizódja a norvég keresztes hadjárat, amelyet I. Sigurd Magnusson norvég király vezetett 1107-1110 között. A hadjárat egyik legfontosabb eredménye a mai Libanon területén fekvő Szidón városának bevétele volt és érdekessége, hogy Sigurd király még a korábbi viking támadások módjára szervezte hadseregét.
Eme „keresztes vikingek” – hasonlóan számos más, észak-európai keresztes vállalkozáshoz – hajóval, Európát a part mentén körbehajózva közelítettek a Szentföldhöz. Útjuk során pedig előszeretettel szegődtek rövid időre az Ibériai-félsziget keresztény uralkodóinak szolgálatába és segítették harcaikat a mórok ellen. Ez egyben kiváló „gyakorlóterepet” is nyújtott a későbbi harcokhoz, másrészt gazdag zsákmánnyal kecsegtetett. Így történt, hogy Sigurd király és serege 1108-ban megostromolta és bevette a Mór várat.
A vár azonban ekkor még nem maradt tartósan keresztény kézben, minthogy a norvégok távozását követően, a mórok azonnal visszavették azt. Végül 1147-ben, I. Hódító Alfonz foglalta el az erődítményt, aki a független Portugál Királyság megteremtője is volt egyben.
Régészeti feltárások során azóta már előkerültek az egykori mecset és néhány mórok lakta ház maradványai is. A mecset helyén Hódító Alfonz egy kis méretű kápolnát emeltetett, amelynek – egyelőre feltáratlan – ciszternái a legendák szerint egy észak-afrikai király temetkezési helyét is rejtik.
A Mór vár ezt követően már a keresztény hódítások kiindulópontja volt, de a reconquista előrehaladtával fokozatosan elvesztette korábban kiemelt stratégiai jelentőségét. A 14. században még kisebb átépítéseket eszközöltek rajta, de ettől kezdve egyre inkább elhanyagolták. A 15. század végén egy rövid időre zsidó családok költöztek az üresen álló épületekbe, de miután kiűzték őket a királyságból, a vár szinte teljesen elhagyatottá vált.
A következő évszázadokban a természet fokozatosan átvette az uralmat az egykor büszke erődítmény fölött. A falakat benőtte a növényzet, majd előbb egy nagy tűzvész, később pedig 1755-ös lisszaboni földrengés rombolta tovább azokat. A Mór várat végül II. Ferdinánd portugál király – Koháry Mária Antónia elsőszülött fia – mentette meg az enyészettől.
II. Ferdinánd 1842-ben kezdte meg a Pena Palota építtetését. A művészetkedvelő király kedvelt hobbija volt a festészet, és meglehetősen elkeserítette a szemközti hegytetőn álló középkori romos kastély látványa. Így került sor a 19. század közepén a falak felújítására és a terület rendezésére. A 20. században újabb felújítások történtek és megkezdődtek az egészen napjainkig tartó régészeti feltárások, amelyek során már előkerült a vár egy keresztény temetője is.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
