A Republikon Intézet konferenciáján az oktatásról, az egészségügyről, a civil szféráról és az energiahatékonysági programokról esett szó, ahol megállapították: nagyobb együttműködésre lenne szükség az állam, valamint a magánegészségügy és a civil szféra között, a közoktatásnak pedig a társadalmi kohéziót kellene erősítenie a leszakadás helyett.
„Miközben az EU-tagországok GDP-je 10, Magyarország a bruttó hazai termék 6,4 százalékát költi az egészségügyre, tehát kevesebből kevesebbet” – indította a vitát Kóka János, korábbi gazdasági és közlekedési miniszter a Republikon Intézet Sapkát minden fázós árnak?! című konferenciáján.
A Doktor24 Medicina Zrt. elnöke szerint a betegeket sokszor a hosszú várólisták terelik át a magánegészségügybe. Úgy véli, a biztosítási rendszer mielőbbi átalakítására lenne szükség. „Ha adókedvezményt adunk a magánbiztosításra, akkor azzal sok vállalkozásnak lehetővé tesszük, hogy biztosítsa dolgozóit. Az így biztosítással rendelkező dolgozók nem fogják az állam kasszáját terhelni, tehát mindenki jól jár” – mondta Kóka János. Kiemelte:
Magyarországon ma húszezer ember vár protézisre.
Az átlagos várakozási idő több mint egy év, ezt a felére tudnák csökkenteni két év alatt. A pénz erre megvan a költségvetésben.
Radó Péter oktatáskutató azt mondta, a magyar közoktatás elveszítette az alkalmazkodóképességét. Az ország finanszírozási lehetőségei alatt költ az ágazatra, és az oktatásban egyszerre zajlik az államosítás is a privatizáció. „Az elmúlt 12 évben gyakorlatilag egy közoktatási kasztrendszer jött létre, ahol a gyerekeknek nagyjából hat éves korában eldől, hogy milyen tanulási pályákat futhatnak be. Nem a szorgalmuk és a tehetségük alapján dől el, hanem a családi hátterük vagy az etnikai hátterük alapján” – mondta.
Megjegyezte: tipikus harmadik világbeli probléma, hogy van-e pedagógus, fűtött teremben ülnek-e a gyerekek. Az oktatás elemi feltételei kezdtek lebomlani.
Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben az állam számos szociális területről kivonult, nem lehet elvárni, hogy a civil szféra jó szándékú adakozókra építse a feladatok finanszírozását.
„A körülbelül 55 ezer hazai civilszervezet bevételében 40 százalék az állami források aránya. Ebbe benne vannak azok az uniós források is, amiket a Magyar Állam kezel, a különféle normatívák” – mondta. Szerinte a 40 százalék európai összehasonlításban átlagosnak mondható, de más kérdés, hogy miként osztják szét, mennyire átláthatóan, mennyire tudnak az érintettek beleszólni, mely szervezetek részesülnek támogatásban végül, és melyek azok, amik esélytelenül pályáznak.
Nemes Csaba klímapolitikai szakértő a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal korábbi főosztályvezetője egyebek mellett az energetikai programok finanszírozásáról is beszélt. Szerinte az állami programok – legyen az európai uniós vagy hazai támogatásokból lévő vissza nem térítendő támogatású – kevésbé hatékonyak, sokkal lassabbak, nagyobb az akciós költségük, mintha ezt az üzleti szféra csinálná.
Hozzátette: az energiahatékonysági programokra jóval nagyobb forrást kellene fordítani, mert nagy az ország lemaradása. A megújuló energiák, főleg a napenergia hasznosítása terén európai szinten is egészen jól állunk. Az energetikai hálózat korszerűsítése ugyanakkor sürgető feladat lenne.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
