Tíz év után véget ér Veres András püspök elnöki szolgálata a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) élén. A győri megyéspüspök a 777blognak adott nagyinterjúban nyilatkozik az elmúlt évtized örömeiről és nehézségeiről, a politika és a kereszténység kapcsolatáról, valamint arról, milyen kihívásokkal néz szembe ma a Magyar Katolikus Egyház. Az interjút szemlézzük.
– 1998 óta – immáron 27 éve – az MKPK vezetőségének szereplője valamilyen módon: titkár, megválasztott tagja az Állandó Tanácsnak, az elmúlt tíz évben pedig elnök. Tehát nemcsak tagja az MKPK-nak, hanem alakítója is a testületnek. 27 évet kell most lezárnia lélekben vagy a két elnöki időszakot, az elmúlt tíz évet?
– Lezárni még nem kell, hiszen a szolgálatomból tíz év még hátravan, ennek a testületnek továbbra is a tagja maradok. Nem is tagadom, hogy az értékelés kapcsán vannak bennem kételyek, mert minden dolognak legalább két vagy három oldala is van. Ugyanazt a dolgot ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk, ítéljük meg. Elnökként, vezetőként sok esetben olyan ügyekben kell döntéseket hoznunk, amelyeknek részleteiről a külvilágot nem értesíthetjük, nem magyarázhatjuk meg a történteket és a hátteret. Egy dolgot viszont nyugodt lélekkel ki merek jelenteni:
De bízom abban, hogy nyugodt lelkiismerettel állhatok akár Isten, akár ember elé.
– Megkönnyebbülés, hogy véget ér az elnöki ciklusa?
– Tudatában voltam természetesen annak, hogy akár két turnusra is megválaszthatják az elnököt, de már az első időszakom alatt is úgy éreztem, hogy nem jut elég idő az egyházmegyémre, holott ott is helyt kell állnom.
Most kétségtelenül van egy megkönnyebbülés bennem, innentől már nem két hivatalt kell koordinálnom, ez lényegesen könnyebbé teszi majd az életemet. Abban bízom, hogy az egyházmegyében is megtapasztalják ennek a gyümölcseit.
– Melyiket érezte magáéhoz közelebb, az MKPK elnöki pozícióját vagy a megyéspüspökét?
– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökeként semmiképpen sem egy olyan jellegű irányítás a feladatom, mint egy egyházmegyében, ahol mindenért én vagyok a felelős, az elnök inkább koordinálja a folyamatokat. Az egyházmegyei felelősség több, de kétségtelen, hogy az MKPK-nál jelentkező tehertétel is időnként nagyon sok volt. Én nem tettem soha különbséget a két feladat között, akik ismernek, azok tudják, hogy ha munka van, akkor igyekszem minél előbb végrehajtani, nem pedig húzni-halasztani a dolgokat. A legtöbb esetben nem egyedül döntöttem, az Állandó Tanáccsal folyamatosan konzultáltam, hogy közösségi döntések születhessenek.
[…]
– Amikor a kihívásokról kérdeztem, akkor elsőként a szekularizáció növekedését említette. Úgy tekint a szekularizációra, mint az Egyháztól teljesen független, világi folyamatra, vagy ennek mértékét illetően van felelőssége az Egyháznak is?
– Ez egy lelkiismeretet felpiszkáló felvetés. A munkatársaimnak – főleg a paptestvéreimnek – sokszor felteszem a kérdést, hogy mit csinálunk rosszul vagy mit nem csinálunk meg, hogy ez az eredmény. Ez soha nem egy emberen múlik, az Egyházat csak közösségként lehet szemlélni. A plébániákon belül és a plébániák között kellene megtalálnunk azokat a megoldásokat, amelyek segíteni tudnak abban, hogy a tanúságtétel, a vallásos hit megélése dinamikusabb legyen. Érzek egyfajta elfáradást – Ferenc pápa használta ezt a kifejezést –, a vallásos emberek megélik a maguk számára fontos hitet, de arra nem éreznek belső ösztönzést, hogy másokkal is megosszák ezt. Beletörődnek abba, hogy kevesen vagyunk.
Missziós Egyházzá kell válnunk: Ferenc pápa nagyon gyakran felhívta erre a figyelmet. Az ősegyháznak éppen ez volt a legnagyobb ereje, élt bennük az égető vágy, hogy elmenjenek akár a világ végéig is hirdetni az evangéliumot. Nemcsak arra van szükség, hogy szóban elmondjuk, mit hiszünk, hanem az életünkkel be is kell bizonyítanunk. Tanúságot kell tennünk a házasság szentségéről, az életvédelemről, a család értékéről, mert úgy tud megerősödni az Egyház, ha az életben megélt hiteles példákat látnak az emberek. „Provokatívvá” kell tennünk az életünket mások számára, hogy megkérdezzék tőlünk: „Mi a ti reményetek oka?”
A teljes interjú IDE klikkelve érhető és olvasható el.
Forrás: 777blog.hu/Győri Egyházmegye
Fotó: Merényi Zita (archív)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
