Mit üzen ma a bársonyos forradalom? Kulcsár Péter2025. 11. 16., v – 18:51
A jelképek évezredek óta fontos eszközei az üzenetek átadásának, konzerválásának civilizációnkban. Ahogy a piktogram, az utcai jelzőtábla, úgy a kereszt és sok más hasonló is egy-egy üzenethordozó.
A huszadik század vége és a huszonegyedik század néha profán, de talán annál beszélőbb jeleket hagyott. Őszirózsás forradalom, bársonyos forradalom a kulcsaival, narancsos forradalom. Hétköznapi tárgyak, „dolgok”, amik magukba szívták a történelmi momentum üzenetét, és bizonyítják, hogy még mindig a jelképekbe oltott üzenet a legerősebb.
A populizmus hasonló módon próbál „gondolatfüzérekkel” operálni, de újra és újra rá kell jönnie, hogy a jelképek sokkal erősebbek, és néha sokkal őszintébbek. Egy negatív üzenet is tud olyan mély lenni, mint egy pozitív, de a történelem már azt is bebizonyította, hogy az utóbbiak mélyebbre, messzebbre érnek a korok útvesztőiben. Ki tudja, talán a huszadik századi jelképek is majd egykor ilyen mély gyökereket növesztenek, és messzire viszik ezen vészterhes korszak sűrű változásainak egyik-másik pozitív üzenetét.
A bársonyos forradalom számunkra több mint egy momentum. Jelkép, mérföldkő és egy ablak is a múltba. A minap egy érdekes felmérés rámutatott: a kulcsok csörgetése, a szabadság önmagában nem elég. Egy, a kommunista nosztalgia erejét beszédesen prezentáló felmérés soha jobbkor nem világított rá, hogy a rendszerváltásba vetett nyers hit hibás lehet. A szabadság önmagában nem jelent semmit. Ha kiengedünk egy egész életében fogságban élő állatot, sokáig tart, amíg megtanulja, új helyzete nem egyszerűen a tér tapasztalásának új formája. Egész eddigi létezése és az azt befolyásoló tényezők is mások. Sokszor az ilyen sorsú lény nem tud mit kezdeni a szabadságával.
Valami hasonló játszódott le majd fél évszázad kommunista diktatúráját követően. Szlovákiában a politika teljesen elvadult, a szervezett bűnözés pedig felismerte a nyitásban rejlő lehetőségeket. Úgy szakadt ránk a szabadság, hogy a szocializmus fásultsága nem készített fel, mert nem akart soha felkészíteni minket a változásra. Az akkor felszabadult sokkhullámok hatása az, ami olyan mélyre nyomja 1989 üzenetét. A folyamatos változás korába csöppent társadalmunk nem volt képes tartani a ritmust.
Jelen korunkban ezért a kulcsok forradalmát úgy is értelmezhetjük, mint a fejlődés korába való lépés euforikus, de felkészületlen pillanatát. Akárhogy is történt, meg kell becsülnünk azt, hogy a sokévi diktatúrát egy vértelen forradalom váltotta le, és bár az előző korban szocializálódott politikusok újra meg újra vissza szeretnék fordítani az idő kereké, az idő lineáris marad, és a jelenben kell építenünk a jövőt.
A szabadságnak mindig ára van, mi pedig már megfizettük ezt a vámot, a kulcsokat pedig tartsuk magunknál ezentúl is, hogy emlékezzünk: a társadalom ajtajait nyitva kell tartani, mert csak is így áramolhat innováló energia befelé.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
