Az Önkényes Mérvadó a Spirit FM egyik műsorszáma. Amolyan puzséros műsor, pedig nem ő az állandó műsorvezető, bár több részben szerepel ő is mint ilyen.
Minden műsorszám alapüzenete a kezdetben elhangzó állítás: “Kipróbáltuk az Önök ízlését. 25 évük volt arra, hogy felépítsék a sajár kultúrájukat. Így születtek a valóságsók, a szappanoperák, a Bundesliga-frizura, a pankráció, a Rómeó és Júlia mjuzikel, a gyermekszépségversenyek, Michael Flatley, világslágerek pánsípra és okarinára, a hitvány ejtőernyős Elvis-imitátorok, a makkoscipők, s Richard Clayderman. Az Önök ízlése leszerepelt, átvesszük az ügyet, s hozzálátunk a kármentéshez.“
Idegesítően demagóg szöveg ez, el kell ismerni. Amolyan puzséres mondás, mert egyrészt félig igaz, emellett sokkoló, másrészt viszont tömény demagóg hazugság.
A puzséri modell lényege: szidjuk a megmondóembereket (s ebben semmi baj: a legtöbbször a szidás teljesen jogos), majd valamit megmondunk (ami részben nem igaz), de ezt immár kötelező befogadnia mindenkinek, mert aki nem, azt lehülyézzük. Tulajdonképpen: takarodjon az elit, mert mi akarunk a helyére lépni!
De nézzük tartalmilag!
Egyrészt a populáris kultúra tagadása. Miközben a kultúra legnagyobb része mindig populáris volt. A magas kultúrához mindig, minden korban műveltség kellett, ami a többségnek nem volt meg.
Csak azért hisszük, hogy a korai korokban csak magas műveltség volt, mert csak az maradt meg, de ennek a megmaradásnak az egyetlen oka műszaki. Mivel csak az utóbbi 150 évben létezett megfelelő technika az olcsó és gyors többszörösítéshez, azelőtt keményen válogatni kellett mit többszörösítünk és mit nem. Az 500 évnél régebbi korban pedig még csak a kézi feljegyzés és kézi másolás volt az egyetlen opció, akkor végképp válogatni kellett: az emberek csak annak másolására költöttek pénzt, amit nagyon fontosnak gondoltak.
Az ókori populáris kultúra tanulmányozóinak egyik kincse egy teljesen más tematikájú, teológiai, keresztény hitvédelmi írás: Quintus Tertullianus (155-240) A kereszténység védelme című dolgozata. Miért? Mert benne a szerző illusztrációképpen idéz, megemlít korabeli népi kulturális termékeket, melyek persze sehol máshol nem maradtak fenn, hisz ki adott volna drága pénzt alantas, obszcén szövegek lejegyzésére és másolására.
Ahogy később is. Az átlagember a barokk korban nem Bachot hallgatott, hanem vásári zenészeket.
A mai szappanopera pedig a középkori bábszínház modern verziója: végletesen leegyszerűsített karakterek, egyszerű de hatásos történet.
Másik rész viszont nem ez, nem a populáris kultúra, hanem a populáris kultúra és a magas kultúra közti átmenet. Az Önkéntes Mérvadó szerint ez valamiféle üldözendő rossz. Michael Flatley és Richard Clayderman pontosan erre példák: magas művészetet levinni a populáris szintre. Kérdés: mi ezzel a baj? A műsor szerint ez súlyos negatívum, pedig miért lenne az? Az ő logikájuk ezek szerint a mindent vagy semmit?
Pedig ez egy teljesen indokolt és hasznos műfaj. Eljuttat a populáris kultúra fogyasztóihoz olyan, amhez egyébként sose jutnának el. Bevett módszer ez. Valószínűleg egy átlagos populáris kultúra fogyasztó sose nézne meg egy hangverseny felvételt, ahol komor arcú profi zenészek/énekesek ünneplőbe öltözve adnak elő egy eredeti művet. De ha ugyanazt mondjuk pár direkt szexisen gesztikuláló nő adja elő modern videóklip stílusban, akkor ezt már megnézné. S a végén esetleg még érdeklődni is kezdene az eredeti mű iránt.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
